Drágult a fővárosi vonaljegy: az eddig 350 forintos jegy 2013 óta kerül ennyibe, és most kevesebb mint 30 százalékkal emelték fel az árát, 450 forintra. Az emelkedés mértéke nem éri el a 2013 és 2022 közötti összesített infláció értékét, ami mintegy 38 százalék – és ebbe nem számoltuk a 2023-as pénzromlást.
Egy tucat európai főváros egy utazásra szóló jegyárait összevetve csak Zágrábban, Bukarestben, és Pozsonyban olcsóbb ennél a vonaljegy, és ha a bérletárakat nézzük, amin most nem változtatott a BKK, az csak Bukarestben kerül kevesebbe.
(Frissítés/kiegészítés: mint több olvasónk felhívta rá a figyelmet, a jegyekkel kapcsolatos összehasonítást torzítja, hogy Budapesten kívül mindenhol időalapú jegy van, és azon belül tetszőleges alkalommal át lehet szállni, míg Budapesten csak a metróhálózaton belül van erre lehetőség.)
Csakhogy egészen más kép rajzolódik ki a tömegközlekedés költségeiről, ha az adott város nettó átlagfizetése szerint nézzük a jegy- és bérletárakat. Így ugyanis Budapest Berlinnel kerül egy kategóriába, ugyanis – hiába majdnem háromszoros az átlagfizetések közötti különbség – mindkét városban mintegy 950 vonaljegyet vásárolhatunk a nettó átlagfizetésből. *Mind a városi nettó átlagfizetések, mind a jegy- és bérletárak alapadatait a numbeo.com adatbázisából vettük.
Ezzel szemben például Pozsonyban 1274, de Bécsben is 1151 jegyet lehet venni az átlagbérből. A koppenhágai, bécsi, bukaresti, zágrábi lakosoknak átlagosan a fizetésükből kisebb arányt kell vonaljegyre költeniük, ha felszállnak egy járatra, mint a budapestieknek.
A budapesti bérletár ugyanebben az összehasonlításban már kicsivel közelebb van középmezőnyhöz: a nettó átlagfizetésből mintegy 45 bérletet lehet venni, ez hasonlóan alakul Pozsonyban és Koppenhágában. Ugyanakkor Bécsben, Bukarestben és Berlinben is több bérletet lehet vásárolni az adott város átlagbéréből, mint Budapesten.