Kifejezetten erős hónapot zárt júliusban a magyar építőipar. A statisztikai hivatal ma közzétett adatai szerint a hetedik hónapban közel negyedével volt több mennyiségben (volumenben) a termelés, mint egy esztendővel korábban, ez pedig két éve a második legnagyobb mértékű növekedés.
Termelési értékben azonban még ennél is sokkal nagyobb volt a bővülés. Miközben tavaly júliusban ez egy hajszállal 336 milliárd forint alatt maradt, most a 464 milliárdot is meghaladta, ami 38 százalékos gyarapodás.
A két szám közötti különbség az árak változásából adódik, hiszen a volumenindex pont azt mutatja meg, hogy az egy évvel korábbi áron számolva mennyivel nőtt a termelés. Így a KSH adataiból az is könnyedén kiszámolható, hogy mekkora volt a drágulás az építőiparban, és ha ezt megtesszük, kiderül, hogy nagyobb mértékű, mint bármikor az elmúlt 20 évben. Utoljára 2001 elején volt hasonló mértékű áremelkedés.
A lakosságot jobban érintő épületépítéseknél ráadásul még nagyobb volt a drágulás. Ebben a szegmensben júliusban hetedével kellett többet fizetni, mint egy évvel korábban, ami szintén két évtizedes rekordnak számít.
Az építőanyagok árának emelkedésével korábban több cikkben is foglalkoztunk. A drágulást alapvetően olyan globális folyamatok okozzák, amelyek a járványra, illetve az amiatt bevezetett lezárásokra vezethetőek vissza. A fa például azért drágult, mert a nyugati országokban – és különösen az Egyesült Államokban – a várakozásokkal ellentétben a pandémia felpörgette az építőipart, ez pedig általános fahiányhoz vezetett. Méghozzá olyan mértékben, hogy a nyugat-európai országok és az USA lényegében elszívták a fát a régiónkból is, így tavasszal az alapvetően exportból beszerző magyar kereskedők sem tudtak normális mennyiségben fát szerezni, ami pedig mégis beérkezett, az méregdrága volt. Az acélpiacon a megugró kínai kereslet hajtotta fel az árakat, a szigetelőanyagoknál pedig a vegyipar – nagyrészt szintén a járványra visszavezethető – problémái.
A kormányzatot kifejezetten érzékenyen érintette az építőipari anyagok drágulása, mert az jelentős részben elvitte a családoknak biztosított, legfeljebb 3 millió forintos felújítási támogatást. Az elszálló árak ellen személyesen Orbán Viktor hirdetett harcot, és az állami szervek mindent meg is tettek, hogy a kormányfő elvárásainak megfeleljenek.
A gond csak az volt, hogy a fent említett globális folyamatokat Magyarországról nem egyszerű érdemben befolyásolni. Ennek ellenére az intézkedések valószínűleg nem voltak teljesen hatástalanok, a betonacél esetében például valószínűleg részben ezeknek köszönhetően szűnt meg a hiány. Más kérdés, hogy ez kevésbé a lakosságnak segített, hiszen acélt nagy mennyiségben a nagyobb beruházásokhoz használnak, azaz a siker fő haszonélvezői – a nem ritkán kormányközeli – építőipari cégek lehettek.
Ezzel párhuzamosan azonban a világpiaci folyamatok is kedvező fordulatot vettek, így az elmúlt hetekben az itthoni intézkedésektől függetlenül is javult a helyzet. A lapunknak nyilatkozó ágazati szereplők szerint ugyan az árak nagyon látványosan még nem indultak el lefelé, de némi árcsökkenés már látható, ráadásul a korábbi hiánytermékekből is nagyobb mennyiség jut a piacra. Ez alapján könnyen lehet, hogy a most közölt júliusi adattal érte el a csúcsot az építőipari drágulás, és ennél jelentősen magasabb ágazati inflációs adat már nem érkezik a következő hónapokban.
