(A szerző a Raiffeisen vezető elemzője. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)

A Harry Potter sorozat a legnagyobb számban eladott könyvek közé tartozik a világon – a sorozat 80 nyelven jelent meg, és a statisztikák szerint több mint 500 millió példány kelt el belőle -, a könyvek alapján készült mozifilmek pedig minden bizonnyal még szélesebb közönséghez jutottak el. A könyvek célközönsége alapvetően a 10-14 éves korosztály – az első kötet 1997-ben, a befejező könyv pedig 2007-ben jelent meg, vagyis a mai 20-as és 30-as korosztály ismeri leginkább a történeteket. Gazdasági utalásokkal csak elszórtan találkozhatunk a varázslók világának történeteiben, de azért teljesen nem hiányoznak belőlük. A Harry Potter sorozat népszerűsége, a történetek közismertsége alkalmas alapot jelent a közgazdasági összefüggések szemléltetésére.

A szerző, J.K. Rowling által teremtett történetben a varázslók teljesen természetesen közlekednek a valóságos és a képzelt világok között – ez egy egészen különleges kapcsolatot eredményez kettejük viszonyában. Az élet „odaát” meglehetősen különbözik a miénktől (amit a könyvben a muglik világának neveznek), de pénz és pénzügyi rendszer létezik ott is, persze egyáltalán nem hasonlít a modern pénzügyekhez. Arany- (galleon), ezüst- (sarló) és bronzérméket (knút) használnak – papírpénz, elektronikus pénz vagy kriptodevizák nincsenek. Roppant különösek, és távolról sem praktikusak az átváltási arányok: 1 galleon 17 ezüst sarlót ér, 1 ezüst sarló pedig 29 knútot (vagyis 1 galleonért 493 knútot kell adni). Ez a szisztéma leginkább az 1971 előtti angol pénzrendszerre emlékeztet, amelyikben font, shilling és penny volt forgalomban (1 font 20 shillinget, 1 shilling 12 pennyt ért; vagyis 240 penny volt egy fontban). Sőt, létezett a guinea (21 shillinget ért), a korona (5 shillinget ért), a félkorona, a forint (2 shillinget ért) és a negyedpennys pénzérme is, de ezek már a mai olvasók szülei számára is csak a történelmet jelentik.

A Harry Potter könyvek világában létezik egy bank is, a Gringotts bank, amelyiket a történet szerint 1494-ben alapítottak. Érdekesség, hogy két évvel „fiatalabb” a legkorábban alapított és máig működő „mugli”-banknál, a sienai Monte dei Paschi Banknál. Azon túl azonban, hogy biztonságos széfekben értékőrzést vállal és pénzváltást végez, más pénzügyi tevékenységéről nem kapunk tájékoztatást.

A fentiek alapján a történetbeli pénzügyi rendszer a 16. századot (vagyis a nagy földrajzi felfedezések korát) megelőző európai pénzügyi rendszert juttatja eszünkbe. Ebben a világban a pénz szerepét az arany- és az ezüstérmék (ritkábban réz- vagy bronzérmék) töltötték be, a rendelkezésre álló pénzmennyiséget pedig a forgalomban lévő színesfémek jelentették – ez a kereskedelem és a bányászat útján csak mérsékelt tempóban tudott bővülni. Összességében a pénzmennyiség bővülése nem haladta meg a gazdasági teljesítmény növekedését – ez a felállás pedig stabil árakat eredményezett. A középkori emberek nemigen ismerték a pénzromlás, vagyis az infláció jelenségét.

Ez egészen addig tartott, amíg a spanyol konkvisztádorok nem tettek szert nagy mennyiségű aranyra és ezüstre Közép- és Dél-Amerikában, és ezt nem kezdték el hajókkal átszállítani Európába. Ennek a folyamatnak az eredményeképpen először Spanyolországban, majd a kontinens nagy részén jelentősen megemelkedett a forgalomban lévő pénz mennyisége, miközben a gazdaság növekedése közel sem volt ilyen gyors, vagyis a több pénzből is csak nagyjából a korábbi fogyasztási szintet lehetett elérni. Ez a jelenség az infláció – ami azért mai szemmel nézve viszonylag alacsony volt, a 16. században éves átlagban 1-1,5 százalék lehetett.

Erről a jelenségről a Salamancai Egyetemen tudós tanára, Martín de Azpilcueta is értekezett már a 16. század közepén, de a mennyiségi pénzelmélet alapjait Kopernikusz fogalmazta meg 1520 körül. Ennek a főtétele az, hogy egy gazdaságban előállított termékek és szolgáltatások árszínvonala egyenesen arányos az adott gazdaságban forgó pénzmennyiséggel. Ha tehát megduplázódik a pénzmennyiség, akkor az árszínvonal is a korábbi kétszerese lesz.

A mennyiségi pénzelmélet által feltárt összefüggések üzenete nem jutott el mindenkihez, a pénzteremtés vágya sok ember számára jelentett döntő motivációt. A pénzt pedig a középkorban színesfémekből, leginkább aranyból, ezüstből verték. Az aranyat pedig a föld mélye rejti, illetve kisebb mennyiségben a folyók hordalékából lehet kimosni. Tehát sok fáradsággal, vesződséggel lehet „előteremteni”.

Mindig vannak azonban olyanok, akik szerint van könnyebb út. Az alkimisták például abban reménykedtek, hogy létezik (illetve előállítható) egy különleges kő, a bölcsek köve, amivel bármilyen közönséges fémből aranyat lehet csinálni. Abban is hittek, hogy létezik az örök fiatalságot biztosító életelixír, ami a bölcsek kövéből fakad. Bár sok munkát beleöltek, de a bölcsek kövét nem sikerült sem meglelniük, sem elkészíteniük, de a vegyészet, a gyógyszerészet és az orvostudomány rengeteget köszönhetett az alkimistáknak, akik inkább a modern természettudományok előfutárainak tekinthetők, semmint holmi sarlatánoknak, és olyanok is közéjük tartoztak, mint például Newton vagy Paracelsus.

Ami nem sikerült a valóságban, az azonban sikerülhet a varázslók világában. A Harry Potter sorozat első kötetének címe: Harry Potter és a bölcsek köve. A történetben a valóság és a fikció összekapcsolódik, amikor egy bizonyos Nicolas Flamelt nevez meg az írónő a bölcsek köve megalkotójának – azt a személyt, aki valóban létezett (1340?-1418), könyvmásoló, kéziratkereskedő, valamint híres alkimista volt, és úgy tartják, hogy ő volt a szerzője az „Alkímia nagykönyvének” is, amit 1612-ben adtak ki Párizsban. A történetben a bölcsek kövét sokáig a Gringotts bank 713-as számú széfjében őrizték, ám onnan kalandos úton elkerült, majd, hogy ne kerüljön gonosz kezekbe – amiben Harry Potternek és barátainak jelentős szerepük volt – végül azt a döntést hozták a tulajdonosai, hogy elpusztítják.

Ez pedig a mennyiségi pénzelmélet szemüvegén keresztül nézve is rendkívül bölcs döntés volt. Azzal, hogy a könyvsorozat legelső kötetében megsemmisült az egyedüli ismert bölcsek köve, a közönséges fémek arannyá átalakítása ellehetetlenült – ezen túl pedig nincs tudomásunk arról, hogy a pénzmennyiség a varázslók világában egyéb úton-módon jelentősen megemelkedhetett volna. Vagyis a mennyiségi pénzelmélet tanai szerint Harry Potterék elkerülhetik az infláció jelenségét.

A mai valóságban, a modern pénzügyi rendszerben a jegybankok őrzik a bölcsek kövét: aktuálisan pedig a jegybanki pénzteremtés és a mennyiségi lazítás, vagyis az eszközvásárlási programok (amikor korábban nem létező pénzből vásárol kötvényeket a jegybank) révén a pénzmennyiség a tényleges gazdasági teljesítményhez képest sokkal gyorsabban bővül, ami óhatatlanul is az árszínvonal emelkedésével, vagyis inflációval jár. Ahhoz, hogy az infláció mérséklődjön, a jegybankoknak célszerű elhagyniuk az eszközvásárlási programjaikat. Magyarországon ez elindult, és jó ütemben halad, az USA-ban is elkezdődött ez a folyamat, az Európai Központi Bank pedig valószínűleg hamarosan rátér erre az útra. Vagyis jól eséllyel gondoljuk azt, hogy ha el nem is tűnik az infláció, de legalább alacsonyabb lesz jövőre. A maga módján ez is egy varázslat.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkLehet nagyobb baj a magas inflációnál, és valószínűleg lesz isA Magyarországhoz hasonló, pénzügyileg és gazdaságilag sérülékeny országokba hamarabb érkeznek meg az infláció elleni védekezés káros mellékhatásai.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkLiszt, cukor, olaj, tej, túró, tejföl - berobbant a drágulás a boltokbaItt van az infláció, amire számítottunk, a háztartásoknak a tejár masszív emelkedése fájhat a legjobban. Az otthon készített túrós palacsinta ma jóval drágább, mint egy éve.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA forint könyörtelenül mutatja meg, hogy minden reményünk ellenére sem lettünk fejlett ország370 forint felett az euró, és benne vagyunk az inflációs spirálban, minden más fejlődő országgal együtt.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Pénz arany ezüst infláció jegybankok mennyiségi lazítás Olvasson tovább a kategóriában