Magyarországon 2012 óta egyedi döntéstől függ az, hogy fel lehet-e építeni bárhol az országban egy nagyobb méretű új boltot, vagy sem. Ha ma egy kereskedő 400 négyzetméternél nagyobb üzletet szeretne építeni zöldmezősen, akkor az építési engedélyhez be kell szereznie a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal vezetőjének megengedő nyilatkozatát is.

Nem tudjuk, mi az oka annak, hogy mindenkinek éppen Debrecenbe kell címeznie a kérvényét, de nem is ez a legfőbb furcsasága az eljárásnak, hanem az, hogy önmagában még a debreceni hivatal sem dönthet a kérdésben. Neki ugyanis a nyilatkozatát egy öttagú bizottság véleményére kell alapoznia. Ennek az öt embernek az aktuális névsora nem lelhető fel automatikusan egyetlen hivatalos állami oldalon sem, csak annyit tudunk róluk, hogy mindig a kormány tagjai delegálják őket.

A boltépítések feletti kontroll tehát egyetlen áttétellel egyenesen a miniszterekhez van rendelve.

Ez a nagyon erős, és szubjektív elemek bevonását is tálcán kínáló ellenőrzési mechanizmus nyilvánvalóan azért jött létre, hogy a hazai kiskereskedelemben a patriotizmust érvényre juttassa, azaz kordában tartsa a külföldi tulajdonú szereplők terjeszkedését, és ezzel segítse a hazaiak működését. A kormány sokszor hangoztatott álláspontja, hogy a kiskereskedelemben (is) meg kell teremteni a magyar tulajdonú szereplők dominanciáját.

Ahogy 2011-ben, az első jogszabály megalkotásakor az akkori kormányszóvivő, Gíró-Szász András mondta, a kereskedelem szerkezetét akarják vele átalakítani, mert

a kereskedelmi forgalom 69 százalékát uralják a nagy- és közepes, elsősorban nemzetközi vállalkozások, amelyek ugyanakkor alig egy százalékát képviselik a kereskedelmi vállalkozásoknak, míg a maradék 99 százalékot képviselő mikrovállalkozások csak 31 százalékban részesülnek a forgalomból.

A gyakorlatban a szabályok eddig két formát öltöttek, mert 2015-ben módosult a rendszer, de a kettő között végső soron nincs nagy különbség, a részleteket a mondat végén lévő csillagra kattintva kinyíló jegyzetben foglaltuk össze^*Az első három évben, azaz 2014 végéig tilos volt 300 négyzetméternél nagyobb új üzletet építeni. Az egyedi elbírálásra azonban korlátlan lehetőséget adott, hogy a tiltás alól a nemzetgazdasági miniszter (2013 februárig Matolcsy György, utána Varga Mihály) egyedi döntéssel felmentést adhatott.
A játékszabályok 2015-től változtak, de csak formailag. Azóta 400 négyzetméter a kritikus alapterület, és nem az alapvető tiltásból indul ki a jogszabály. Az építési engedélyhez a debreceni hivatal megengedő nyilatkozatát kell beszerezni, és mivel annak tartalmát kötelező figyelembe venni, a lehetőségről tulajdonképpen Debrecenben döntenek..

De mi alapján működik ez a rejtélyes összetételű, nagy hatalmú bizottság? A jogszabályok szerint az öt delegáltnak azt kell megvizsgálnia, hogy egy új, nagyobb méretű bolt a vonzáskörzetében milyen hatást gyakorol a környezetre, a közlekedésre és a településfejlesztésre. Egyszerűen fogalmazva, ha a bizottság úgy véli, hogy a hátrányos következmények aránytalanul nagyok az előnyökhöz képest, akkor nem javasolja az építési engedély megadását, és ezt a véleményét a debreceni hatóságnak figyelembe kell vennie.

Csakhogy a nyilvánosság számára egyáltalán nem átlátható, hogy milyen kritériumok alapján döntenek arról, hogy mi számít hátrányos vagy éppen előnyös következménynek. Erről a jogszabályok semmit sem mondanak.

Hogy mennyire nehéz egy ilyen kérdést eldönteni, arra nézzünk egy olyan példát, amelyet a hazai élelmiszer-kiskereskedelemben mintaként szoktak emlegetni. Amikor Albertirsán megnyílt a Penny Market üzlete, nemcsak a kisvárosban, hanem annak környékén, a falvakban is átrendezte a bevásárlási szokásokat, sok kis helyi boltosnak keserítette meg az életét a helyi vásárlóerő elszívásával.

Ez azt jelzi, hogy a környék lakosai közül sokan előnyként élhették meg a népszerű diszkont megjelenését, a kis boltosok és a hozzájuk ragaszkodó helyiek azonban hátrányba kerültek. Vajon egy ilyen egyszerű kérdésben mi alapján dönthet még a beruházás előtt egy öttagú szakmai bizottság?

Ám nemcsak a döntési mechanizmus van elzárva a nyilvánosság elől, hanem maguk a döntések is.

Közérdekű adatként kikértük a debreceni kormányhivataltól a 2015 óta hozott összes döntés eredményét, vagyis azt, hogy mely cégek, mikor, milyen helyszínre milyen boltot kérvényeztek, és ebből melyiket támogatta, illetve utasította el a testület. A hivatal azonban nem adta ki értékelhető módon az adatokat, csak egy olyan listát küldött nekünk, amelyben a kérvények beadási időpontja, és a végső eredménye (hozzájárulás vagy megtagadás) szerepel.

A Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal tájékoztatása a közérdekű adatigénylésre

Így csak annyit lehet tudni, hogy 2015 óta 90 nagy bolt építését kérelmezték, és ebből 42 kapott támogató nyilatkozatot, de hogy hol vannak ezek, és milyen üzletek, azt a hivatal üzleti titokra hivatkozva nem közli. Valószínű, hogy a 90 kérelem messze nem fedi a tényleges építési hajlandóságot, mert sokan eleve be sem adják a papírokat, mert tudják, hogy nincs esélyük pozitív elbírálásra.

Mindenesetre a piaci szereplők azt mondták nekünk, hogy az elutasítás indoklása egy sablon lehet, mert szinte minden esetben szó szerint megegyezik a szöveg. Úgy tudjuk, hogy az elutasítás fő érve az szokott lenni, hogy egy nagyobb üzlet építése nagy zajjal, porral és környezeti terheléssel jár. Ez nyilvánvalóan azért furcsa érvelés, mert minden építkezésnek van ilyen „átmenetileg káros” hatása, vagyis ilyen alapon semmit sem lehetne építeni, nemcsak utat vagy stadiont, de még nagyobb lakóparkokat sem. Márpedig ezek rendre épülnek, és nem kell őket Debrecenben előzetesen engedélyeztetni.

Az elutasító sablon használata egyébként attól is független, hogy hol lenne az építkezés, a nagyobb üzletszámokkal rendelkező Budapesten vagy mondjuk egy vidéki kisvárosban. Utóbbi esetében gyakran szakmai alapon is kritizálható az elutasító végzés, mert számos vidéki városban ma már hiány van üzletekből – legalábbis olyanokból, amelyekben az utóbbi évek tendenciái alapján a magyarok egyre inkább vásárolni szeretnek. Ilyen például a három diszkontlánc (Aldi, Lidl és Penny Market), vagy a kisebb-nagyobb üzleteket láncba fogó, egy ideje már franchise rendszerben is terjeszkedő Spar, ám még mindig van olyan magyar megye, ahol nagyon gyér ezeknek az üzleteknek a lefedettsége.

Az is szakmai furcsaság, hogy a plázatörvény néven elhíresült jogszabály-együttes életbe lépése óta mégis van egy bizonyos kereskedelmi egység, amely mégis rendre megépülhet, és ez paradox módon pont a pláza. Budapesten ilyen teljesen zöldmezős beruházás jelenleg például az épülő Etele Pláza, de az Aréna pláza (Arena Mall) is érdekes példa a jelenségre, hiszen az is csont nélkül megkapta a jelentős, 50 százalékos bővítésére vonatkozó építési engedélyt (ez ugyanúgy kontroll alatt van, mint a zöldmezős építés).

(Kiegészítés: az Arena Mall tulajdonosa, a Symmetry Arena Kft. cikkünk megjelenése után jelezte, hogy még nem adták be a plázastop alóli felmentési kérelmet, a pontatlanságért elnézést kérünk.)

A döntéshozók a plázastop szelektív alkalmazásakor olykor alapvető szempontokat is figyelmen kívül hagynak.

Erre mutat friss példát a fővárosi Kopaszi-gátnál épülő lakó- és irodapark, amellyel egy 30 ezer embernek otthont és munkahelyet adó új városrész jön létre. Ismereteink szerint azonban 400 négyzetméternél nagyobb üzlet nem lesz benne sehol, mert nem kaphat rá építési engedélyt senki.

Hasonló a helyzet a budai Aranyhegyen, amely 15 éve még néhány lakóházból állt, ma már azonban Budapest egyik legfiatalabb és legfelkapottabb városrésze. A környéken gombamódra szaporodnak az új építésű családi házak, természetesen a lakosságszám is szépen emelkedik, de nagyobb üzlet számukra sem épülhet.

Ugyancsak ellentmondásos a helyzet azoknál a vidéki, közepes városoknál, ahol az elkerülő utak építésével sorra új településrészek jönnek létre. Elég csak Sasadra, Biatorbágyra, Veresegyházra, Gödre, Szentendrére, Győrre vagy Sopronra gondolni, ahol az új úthálózathoz új településszerkezet is tartozik, ám a több ezer helybelinek még ma is autóba kell ülnie, ha nagyobb élelmiszerboltba szeretne menni.

A számok arra utalnak, hogy a külföldi élelmiszerboltok terjeszkedésének kordában tartására bevetett plázastop egy kudarcra ítélt szélmalomharc.

Az erős kontroll és az egyedi elbírálás a jellemzően magyar családi tulajdonban lévő kisboltok és a magyar láncok térvesztését szeretné megállítani a jellemzően külföldi tulajdonú versenytársak blokkolásával, csakhogy ez alapvető félreértése a világ kiskereskedelmi és beszállítói tendenciáinak.

Magyarországon ma (a drogériák nélkül számítva) kilenc lánc működik, miközben Európa legtöbb országában az ellátás zömét legfeljebb négy-öt nagy lánc adja. A kiskereskedelem ugyanis nagy tételben ma már elsősorban méretgazdaságossági kérdés. Csak igazán nagy láncok tudnak akkora volumenben terméket beszerezni, hogy alacsonyabb árakat biztosítsanak a vevőknek és hatékonyan működjenek. Természetes, hogy a tízmilliós magyar piacon működő magyar lánc nem tud olyan alacsony árat elérni a beszerzései során, mint egy olyan, amelyik több tízezer üzlettel van jelen egy összességében akár több százmilliós lakosú piacon.

A számok azt mutatják, hogy a magyar láncok és kisboltok térvesztése ebben a környezetben legfeljebb elodázható, de nem állítható meg. A Trade magazin nemrég jelentette meg a boltok számának alakulását, és ebből kiderül, hogy 2014 óta az Aldi, a Lidl, a Penny Market és a Spar összesen 242 új üzletet nyitott, a CBA-Coop-Reál hármas viszont összesítve 2206 boltot vesztett el. Persze a magyar láncok még így is jóval több üzletet tartanak fenn, mint az említett külföldi négyes, ám az is látszik, hogy hét év alatt nem tudtak élni azzal a lehetőséggel, hogy a legfőbb versenytársaikat a kormány blokkolta. Azok mégis növekednek, ők pedig visszaszorulnak.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAz Aldi-Lidl-Penny hármas átvette a pénztárcánk feletti irányítástA diszkont élelmiszerboltok megelőzték a hipermarketeket, és átvették a vezetést, ha azt nézzük, hogy a vásárlók hol költik el a legtöbb pénzt. Idővel akár háromszor annyi diszkont bolt is lehet az országban, mint most.

A tőkeerős külföldiek ugyanis a plázastop ellenére is találnak bővülési lehetőségeket, például meglévő boltokat vesznek át a konkurenciától és átalakítják azokat. Ez a helyzet azonban torz piacot eredményez, mert a meglévő üzlettulajdonosoknak indokolatlanul kedvez, ők fel tudják verni az ingatlanok árát.

Hasonló torzítás, hogy a plázastop sok településvezető törekvését is keresztülhúzza. Az önkormányzatok szeretnek új fejlesztéseket látni a városokban, és egy új bolt építéséhez a település költségvetéséből nem kellene költeni egy forintot sem, a projektek azonban nem indulhatnak el, mert a szabály blokkolja a szabadpiaci alapú törekvéseket.

Eközben a magyar láncok árbevétele gyakorlatilag nem nő, míg az említett külföldi négyes több száz milliárd forinttal növelte a bevételeit az elmúlt években. Ennek legfőbb oka a vásárlók döntése, és ez nem magyar jelenség, hiszen gyakorlatilag egész Európában a hasonló modellek erősödése és a piac koncentrációja a jellemző.

Kis országokban a kereskedelmi hálózatok szinte sosem tudnak nemzeti színezetűek lenni.

Ausztriában is csak négy nagy cég uralja a piacot, és ebből három német, a Hofer (Aldi), a Rewe és a Lidl, egyedüliként csak a Spar említhető mint osztrák hálózat. A Spar egyébként adhatna követhető példát egy magyar szereplő megerősödésére, de az osztrák minta is azt mutatja, hogy a piacnak ott is csak legfeljebb valamivel több mint 30 százaléka az elérhető maximum, a domináns helyzet csak vágyálom.

Magyarországon azonban három különálló magyar hálózat küzd a létéért, de az osztrák Sparral ellentétben nekik sem lehetőségük, sem szándékuk nincs arra, hogy komolyabb regionális szereplők legyenek. Így egyrészt nem tudják megközelíteni az optimális méretet, másrészt nem tudják elősegíteni a magyar élelmiszerek exportját sem, pedig arra nagy szükség lenne.

Korábban mi is részletesen bemutattuk, hogy a magyar láncok ebben a méretben és szerkezetben nem tudják felvenni a versenyt hatékonyságban a külföldiekkel, visszaszorulásuk ezért gazdaságilag is törvényszerű, de még a vásárlási szokások változásaira sem reagálnak jól.

Olyan nagy a különbség a működési modellek között, hogy a különböző adminisztratív „védőintézkedések” (a plázastop mellett ilyen volt például a vasárnapi boltzár vagy a különadó is) sem tudtak fordulatot kicsikarni.

A koronavírus-járvány óta újra van külföldiekre kivetett különadó, ám amíg a plázastop életben marad, addig éppen az a kör nem tud bővülni, amelytől a különadó befolyhatna. Ha nem lenne plázastop, akkor iparági becslések szerint a három német diszkontláncnak együtt számolva évente körülbelül 40-50 új üzlet nyitására lenne igénye, ehhez jönne még a befektetésekre szintén képes Spar terjeszkedése. Mivel az egy boltra jutó éves árbevétel ezeknél a cégeknél több mint egymilliárd forint, csak a fejlesztések utáni különadóból évente egymilliárd forinttal több folyhatna be a költségvetésbe.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkTíz nagy cég fizeti a kisker különadó nagy részét, de a közepes méretűeknek is fájni fogLeporolta a kormány a 2010-es különadót. Az már egyszer bejött arra, hogy a magyar tulajdonú kiskerláncok ne fizessenek, a külföldiek viszont igen.

Sokszor hangoztatott ellenérv az is, hogy a külföldi cégek a nálunk megtermelt profitot „hazautalják”, vagyis nem itt hasznosítják. A plázastop azonban pont ezt a szándékot erősíti fel náluk, hiszen az itt keletkező nyereséget képtelenek Magyarországon, az újabb üzletek építésébe visszaforgatni.

A boltépítés viszont megrendelést adhatna az építőiparnak, és növelhetné a foglalkoztatást is. Az évi 50 új diszkontüzletbe összesen körülbelül ezer főt lehetne felvenni. Ez a lakosság szempontjából sem tűnne rossz iránynak annak fényében, hogy az Aldi, a Lidl és a Penny Market, de még a Spar is – a kereskedelemben viszonylag magas bérek miatt – évek óta a keresettebb munkahelyek között van.

Ráadásul a nagy áruházak általános modernizációja környezetvédelmi és energetikai szempontból is fontos lenne, ezeknek az ingatlanoknak ugyanúgy meg kellene újulniuk, mint például a lakóházaknak. A régieket egy idő után már nem érdemes felújítgatni, az állománynak folyamatosan meg kellene újulnia, ám amíg nem lehet modernet építeni, addig marad az energetikailag és technikailag egyre elavultabb egységek foltozása.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkÜzleti vaslogika miatt kell a CBA-nak alulmaradnia a Lidl-ékkel szembenA szervezetlenség, a csökkenő piaci súly és a haszon lefölözése lefelé vezető spirálba vitte a magyar kiskereskedelmi láncokat. Elemzésünk a hazai cégek kilátástalan helyzetéről, első rész.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Vállalat élelmiszerbolt engedély építés kiskereskedelem pláza plázastop törvény Olvasson tovább a kategóriában