Hírlevél feliratkozás
Fabók Bálint
2020. február 24. 06:50 Vállalat

Nincs csücsülés 250 ezerért a kasszában, csak állandó loholás – mennyire facsarja ki dolgozóit az Aldi és a Lidl?

Andrea 16 évesen kezdett el dolgozni. Eleinte a vendéglátásban helyezkedett el, dolgozott szállodában és borászatnál is, ám az éjszakázások és a folyamatos munka teljesen kizsigerelték a szabadidejét. Emiatt váltott, éveket töltött el egy gyorsétteremnél, később egy hipermarkethez került, majd 23 évesen jelentkezett a Lidlhöz.

“Ide olyan embereket kerestek, akik viszonylag fiatalok és előnyt jelent, ha van tapasztalatuk gyorséttermekben. Ők tudják, mi az a pörgés, hogy milyen, ha a vásárlók gyorsan akarnak valamit, sietnek. A Lidlnek is ez a célja: a gyors kiszolgálás, és hogy minél gyorsabban távozzon a vásárló a kasszától, hogy jöhessenek a többiek”

– indokolta döntését Andrea.

Sikeresen jelentkezett a diszkontlánchoz, ahol végül másfél évet töltött el. “Sokáig nagyon szerettem ott dolgozni, a társaság mindig jó és családias volt. A kasszázást is nagyon szerettem, de a Lidl volt az, ahol rájöttem, talán nem akarom ezt többet csinálni. Teljesen kizsigerelték az energiámat. Ha fizikailag még bírod is, mentálisan tesz tönkre” – foglalta össze, hogy miért jött el a cégtől.

Andrea szokványos úton került be egy diszkontlánchoz, és az sem rendkívüli, hogy idővel felőrölte a testileg és szellemileg is kimerítő munka. Rajta kívül öt olyan emberrel beszéltem az elmúlt hetekben, akik az Aldiban vagy Lidlben dolgoznak vagy dolgoztak, esetleg mind a kettőben. Az általuk elmondottak alapján készült cikksorozat első részében arról szólt, hogy mi teszi a két diszkontláncot annyira sikeressé, a mostani cikk pedig azt mutatja be, hogy milyen háttérrel lehet bekerülni a két német boltlánchoz, hogyan telik egy alkalmazott napja, és mennyire kimerítő a diszkontos munka.

Gyári dolgozóktól a fodrászokon át az óvodai dajkákig

Az általam megkérdezettek elmondása alapján a földrajzi elhelyezkedés, pontosabban a régió gazdasági potenciálja hatással van arra, hogy milyen háttérrel érkező emberek dolgoznak egy áruházban. Egy kevésbé fejlett régióban, ahol nagyobb a munkanélküliség és alacsonyabbak az átlagbérek*Mivel a diszkontok egységes bérek vannak (csak a kiemelt forgalmú boltoknál jár magasabb fizetés), így arányaiban jobban lehet keresni egy diszkontnál egy olyan térségben, ahol alacsonyabbak az átlagbérek., nehezebb bekerülni a diszkontokhoz, mint a munkaerőhiánnyal inkább küszködő térségeknél.

Budapesten például jóval könnyebb bejutni egy diszkonthoz, mint néhány éve. “Régen nagyon éles volt a verseny, rengeteg ember akart jönni, akkoriban még nagyobb volt a fizetési különbség a többi bolthoz képest. Most viszont olyan munkaerőhiány van, hogy bárkit felvesznek, ha van egy lába és egy keze” – mondta egy budapesti Aldi korábbi dolgozója.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMiért lehetetlenség lekövetni az Aldi vagy a Lidl pénztárosainak eszeveszett tempóját?A vásárlók kétségbeesetten próbálják felvenni a pénztárosok sebességét. Egy apró innováció áll emögött, amely forradalmasította az egész iparágat.

“Annyira emberhiány van, hogy sokkal alkalmazkodóbban kellett viszonyulnunk a jelentkezőkhöz. A területi vezetők azt szokták mondani, hogy tíz jelentkezőből ötöt hívnak fel, közülük kettő jön be az interjúra, és legfeljebb egyet tudnak felvenni ” – erősítette meg egy üzletvezető-helyettes, aki éveket dolgozott több budapesti Aldi-üzletnél.

Szerinte Budapesten egyre kevésbé jellemző a releváns szakmai háttér, náluk “nagyon kevés” kereskedelmi végzettségű ember dolgozott. Azt mondta, az általa ismert boltokban nagyon vegyes volt a társaság:

  • voltak alacsony- vagy középfokú végzettséggel rendelkezők, akiknek eredeti szakmájában kevesebbet lehet keresni, mint a gyári munkás vagy a fodrász
  • voltak szakirányú végzettséggel nem rendelkezők, mint például irodai dolgozók
  • sokan érkeztek a közszférából a magasabb fizetések miatt, például óvodai dajkák vagy ápolók

A volt helyettes szerint az Aldi a munkaerőhiány miatt ment rá az egyetemistákra az elmúlt időszakban. Őket célozták meg azzal, hogy bevezették a heti 10 vagy 15 órás munkaidőt. “Felsőfokú végzettséggel rendelkezők és idősebbek nem szoktak csak jönni. Ez egy kemény fizikai munka, ezért idősebbeket legfeljebb a kiemelt boltokban lehet foglalkoztatni, mert csak ott tudnak egész nap kasszázni. Az átlagéletkor emiatt nálunk 25-30 körül lehetett” – mondta.

A Lidl azt írta válaszában, hogy Budapesten valóban teljesen vegyes a munkavállalóik szakmai háttere, és vidéken is hasonló tendenciákat érzékelnek. Azt írták még, hogy a legtöbben “a konkurenciától” érkeznek hozzájuk, őket pedig a vendéglátást elhagyók követik. Rajtuk kívül jelentős csoportot tesznek ki a munkába visszatérők (például szülésből) és a “magánszektorban rossz tapasztalatokat szerzők (tisztességtelen alkalmazási feltételek)”. Az Aldi nem válaszolt a kért határidőre a munkavállalói hátterére vonatkozó kérdésre.

A diszkontos bérért dolgozni kell

Az elmondások alapján fluktuációban viszont nincs jelentős különbség gazdagabb és szegényebb régiók között. Lényegében minden megkérdezett azt mondta, hogy az általa ismert üzletben az új dolgozók nagyjából fele kiesik az első három hónapban. A Lidl válaszában azt írta, hogy a “fluktuáció az egész ágazatban valóban jelentős mértékű”, de az 50 százalékos lemorzsolódás “erősen túlzó”. A valós számot azonban üzleti titokra hivatkozva nem árulta el, és az Aldi sem válaszolt erre a kérdésre.

A megkérdezettek szerint a nagymértékű lemorzsolódás nem amiatt van, mert az üzletvezetők válogatnak a próbaidősök között, hanem a jelentkezők egyszerűen nem bírják a diszkontok tempóját. “Népszerűnek népszerűek a diszkontok, sokan pályáznak ide. Az az elképzelésük, hogy nettó 250 ezerért elcsücsülnek a kasszában, de amikor szembesülnek a valósággal, elég sokan mondanak fel” – mondta egy keleti régióban élő férfi, aki mindkét diszkontban megfordult. “Ha valaki idejön egy kisboltból, ahol tíz órán át állt és töltögette a söröket a hűtőbe, az nálunk szembesül azzal, hogy itt már raklapok vannak” – folytatta.

“Egyszerűen meglepődnek az emberek, hogy dolgozni kell. Sok lemorzsolódón érződik, hogy nincsenek tisztában azzal, hogy akár hajnali ötkor fel kell kelni. Ha valaki diszkontos bért akar kapni, azért meg kell dolgozni. Itt nincs az, hogy lapozgatnak egy újságot a kasszánál, mint más áruházban” – mondta egy korábbi üzletvezető-helyettes. Szerinte leginkább azok maradnak, akik kiskereskedelemből, vendéglátásból vagy gyárakból érkeztek. “A legkevésbé pedig az irodákból érkezők bírják. Sokan jönnek onnan, de nem nagyon láttam olyat, aki bírta volna” – mondta.

Vásárló egy londoni Aldinál. Fotó: AFP

A Lidl szerint a munkavállalók távozása két fő okra vezethető vissza. Az egyik generációs: sok fiatal jelentkezik hozzájuk, és “amennyiben a feladatkör összességében nem találkozik az elképzeléseikkel, igen gyorsan tovább állnak”. A másik pedig az, hogy sokan érkeznek a kereskedelmen kívülről, és a munkába állás után szembesülnek “annak esetleges nehézségeivel”.

Arról eltérő tapasztalataik voltak a megkérdezettek, hogy mi történik az első három hónap után. Volt, aki szerint aki ezt túléli, az maradni szokott, más szerint inkább a félév a vízválasztó. “Szerintem egy évet 10-20 százalék él meg. Akikkel én kezdtem, mára senki nem maradt, csak azok vannak, akik 8-10 éve nyomják” – mondta egy dolgozó, aki egy éve dolgozik egy Lidlben, és korábban az Aldinál is volt.

Többen is jellemző felállásnak írták le, hogy egy üzlet alkalmazottainak a fele akár 8-10 éve ott dolgozik, a másik fele pedig folyamatosan cserélődik. Ez persze teljes mértékben üzletfüggő, az általam megkérdezettek is jellemzően 2-4 évet húztak le egy üzletben. Az akár 10 éve egy adott boltban dolgozó embereket mindenesetre többen is külön kasztként jellemezték. A rutinjuknak köszönhetően kimagaslóan hatékonyak, rendkívül gyorsan dolgoznak, össze vannak csiszolódva, az új dolgozók részéről pedig komoly energiát bele kell fektetni, hogy felvegyék velük a ritmust.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAz Aldi-Lidl-Penny hármas átvette a pénztárcánk feletti irányítástA diszkont élelmiszerboltok megelőzték a hipermarketeket, és átvették a vezetést, ha azt nézzük, hogy a vásárlók hol költik el a legtöbb pénzt. Idővel akár háromszor annyi diszkont bolt is lehet az országban, mint most.

“Úgy bennük van, hogy mi hol van az üzletben. Ha nem szaladgálsz egész nap, mint a mérgezett egér, akkor a szemükben nem vagy jó alkalmazott” – mondta egy diszkontos. Ahogy az előző cikkben bemutattuk, a magas elvárások mögött leginkább az áll, hogy a diszkontok hatékonysága az erőforrások kicentizése miatt fegyelmezett csapatmunkát követel meg. 

A régiek és az újak közötti viszony persze szintén üzletfüggő. “Nálunk általánosságban nincs régi-új konfliktus. Az idősebbek között sincs annyi súrlódás. Talán azért, mert régebb óta együtt dolgoznak, talán azért, mert bedarálta őket a rendszer” – mondta egy korábbi aldis. Több megkérdezett is felvetette, hogy a bedarálás mellett több oka is lehet annak, hogy a magas fluktuáció ellenére sokan 8-10 éve kitartanak a diszkontoknál.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAz Aldi fizeti a legtöbb készpénzt, mégis a Lidlnél lehet a legjobban keresniArányaiban kisebb emeléssel is őrzi vezető helyét a kiskereskedelmi láncok fizetési versenyében a Lidl és az Aldi, a legnagyobb mértékben tavaly a SPAR emelt.

Egyrészt bármilyen magasak is most az elvárások, néhány éve még keményebb volt a diszkontos munka, mivel a munkaerőhiány miatt mostanra kevésbé tudnak válogatni a cégek. Másrészt a régiek pozíciója erősödött is a folyton cserélődő újakhoz képest, emiatt kapnak kisebb-nagyobb engedményeket (példának a cigiszünetet hozták fel). Illetve az is szerepet játszhat a maradásukban, hogy a fizetések lépcsőzetesen növekednek, így tíz éves munkaviszonnyal komolyabb hűségbónuszra lehet szert tenni.

“Súrlódások inkább abból vannak, hogy stresszes a munka. Mivel ezt a vevőn nem tudod levezetni, ezért a kollégán fogod. Itt nincs idő arra, hogy napi négyszázszor elmondjam azt, hogy légy szíves. De én ezt mindig előre elmondom az újaknak, és azt is, hogy nem azért vagyok karcos, mert utállak” – mondta egy volt diszkontos.

A nehéz munka kihívásának is van ugyanakkor összefogó ereje.

“Stresszes a munkánk, túl vagyunk terhelve, ezt mind tudjuk, és pont ez tart össze minket. Mindenki tudja a másikról, hogy neki is nehéz, ezért igyekszünk empatikusak és türelmesek lenni egymáshoz”

– mondta egy volt Lidl-dolgozó. Szerinte korábbi munkahelyén, egy szupermarketben sokkal inkább volt klikkesedés a pozíciók szerint: a kasszások vagy a húspoltusok is külön klikket alkottak.

Egy átlagos nap

A diszkontokban keményebb az a munka, ami vásárlóként kevésbé van a szemünk előtt. Ilyen a pékek munkája vagy a nyitvatartáson túli időszak. A diszkontokban jellemzően két műszakban dolgoznak. A reggeli műszakban dolgozók feladata a hajnalban érkező áruk kipakolása. Ha reggel sokan kezdenek, elég akár 30 perccel a nyitás előtt munkába állni, ha kevesebben, akár másfél órával a bolt nyitása előtt elkezdenek dolgozni.

Először átnézik a meglévő húsokat, pékárut és a zöldség-gyümölcsöt. A megromlott termékeket selejtezik, a lejárat közelieket leértékelik, ezt követően pedig kipakolják a friss árut úgy, hogy a régi legyen felül. A nagyobb tapasztalatot igénylő zöldség-gyümölcs szegmenst jellemzően az üzletvezető végzi, a többi alkalmazott intézi a pékárut és a húsokat. Ezzel párhuzamosan a pék is elkezd sütni, hogy a fagyasztva érkezett árukat ki tudják rakni nyitásra.

“A reggeli hajtás szörnyű. Pakolni és válogatni kell ezerrel, jönnek a raklapok. Kemény fizikai munka” – jellemezte a nyitás előtti időszakot egy volt Lidl-dolgozó. Nyitvatartás során fontos cél, hogy lehetőleg minél kevesebben kasszázzanak, mert annál több ember tud egyéb kötelezettségekkel foglalkozni: pakolni, takarítani, rendezni és feltölteni a polcokat. Emiatt is fontos, hogy a kasszás minél gyorsabban dolgozzon, mert ha lassú, akkor az egész rendszer borulhat egy következő ember pénztárba hívása miatt.

Lidl üzlet Kispesten a Kossuth téren. Fotó: Róka László/MTVA

A hatékony munkaszervezés érdekében van a dolgozókon fejhallgató. “Ezen keresztül kérnek valakit a kettes kasszához vagy takarítást, ha kiömlött egy tej. Ugyanazt hallod, mint egy szupermarketben a hangszóróban” – mondta egy volt diszkontos. A megkérdezettek közül volt, aki szerint zavaró, hogy egész nap kigyóuborkás vicceket hallgat vagy hogy ki mikor megy wc-re, a többségnek azonban semmi baja nem volt a fülhallgatóval, vagy egyenesen szerette, hogy megy rajta a bolondozás.

“A gyors információcserére pedig nagyon jó találmány” – mondta egy volt lidlös, aki szerint a fejhallgatónak is van szerepe abban, hogy sokkal hatékonyabban tudják szervezni a munkát, mint egy hagyományos áruházláncnál. “A korábbi munkahelyem nem tudom, hány kört megtettem, amíg valakit megtaláltam” – említ egy példát egy hipermarketre utalva.

Zárás után általában egy órát maradnak takarítani, hajtogatni a ruhákat, rendbe rakni a boltot, és kiválogatni a lejárt szavatosságú élelmiszereket. A leselejtezett pékáru, húsféle és zöldség-gyümölcs mértékét az általam megkérdezettek 10-15 százalékra becsülték, de a Lidl azt írta, hogy ez a szám erősen meghaladja a tényleges adatot, bár azt üzleti titokra hivatkozva nem árulták el (az Aldi nem válaszolt). Mint írták, a Lidl “mindent megtesz azért”, hogy a megmaradó élelmiszereket hasznosítsák valamilyen módon. A zöldség-gyümölcs és a pékáruk egy részét komposztálják, egy része biogáz üzembe kerül, egy további része pedig állati takarmányként állatkertekben, állatmenhelyeken vagy vadásztársaságoknál hasznosul. Az állati eredetű hulladék, ideértve a húsokon kívül a tejtermékeket is, szintén biogáz üzembe kerül (az utóbbi két mondatot a cikk megjelenése után módosítottuk, mivel a cikk eredeti verziójában pontatlanul szerepeltek).

Az olcsó termékek és a magas fizetések ára

Összességében a megkérdezettek olyan munkahelynek írták le az Aldit és a Lidlt, ahol kulturált körülmények között dolgozhatnak, percre pontosan és minden perc túlóráért fizetnek, korrekt fizetést kapnak. Ezért azonban rengeteget kell dolgozni, folyamatos a nyomás és a stressz, hosszú távon pedig mentálisan és fizikailag is megterhelő.

“Azok, akik maximalisták és szeretnek megfelelni, azoknak nagyon nehéz jó eredményeket elérni. Én szeretem a pörgést, de itt mindig csak a loholás, stresszelés ment, meg hogy kevesen vagyunk” – mondta egy volt lidlös. “Lelkileg nagyon megterhelő tud lenni azoknak, akik igényesek a munkájukra. Mind a sima dolgozókat, mind a helyetteseket nagyon lekopatatja az Aldi” – mondta egy korábbi üzletvezető-helyettes, aki szintén folyamatos létszámhiányról beszélt.

Másokhoz hasonlóan ő is úgy látta, hogy a csúcsra járatott hatékonyság, az éppen szükséges emberszám kicentizése miatt még akkor is meg tudnak csúszni, ha mindent beleadnak. “Ha pedig nem úgy halad a nap, ahogy elterveztük, például nem tudjuk kipakolni az aznapra tervezett 12 raklapot, az nagyon sok feszültséget szül” – mondta.

Egy esseni Lidl belülről. Fotó: AFP

Ebben a folyamatos stresszközeli állapotban pedig egy bolti dolgozó különösen érzékeny lehet egy vásárlóval való konfliktusra. “A vásárlók nagyon el tudják rontani a napodat. Nekik nem tudom elmagyarázni, hogy a pékségben lévő fagyasztóban miért nem hallottad, hogy a kasszához kéne jönnöd” – mondta egy diszkontos. “Ami fel tud őrölni, az a vásárlókkal való folyamatos konfliktus” – mondta egy másik. A megkérdezettek szerint viszonylag ritkák a nézeteltérések, jellemzőbb a két vásárló közötti konfliktus, ráadásul a negatív élményeket sokszor gyorsan követ egy pozitív.

A fizikai munka keménysége eleinte több megkérdezettnek is szokatlan volt, de idővel belejöttek. “Amikor elkezdtem dolgozni egy diszkontnál, meg sem bírtam moccantani egy raklapot, de most már simán ki tudom húzni, beleedzőttem” – mondta egy nő, aki mindkét láncnál dolgozott. Az egyik diszkontnál három évet lehúzó férfi pedig azt mondta, hogy ezalatt tíz kilogrammal nőtt a testsúlya, mivel “megizmosodott”. Egy másik dolgozó azt mondta, hogy nem kell különösebben nehezeket emelni, inkább a mennyisége sok, ráadásul gyorsan is kell haladni. “Egy sima műszak is olyan kimerítő, hogy hazamész, megkajálsz és alszol” – mondta a fiatal férfi.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkHa nem érted, hogy a CBA alapítója miért szállt ki, van pár ábránk hozzáNagyon kapaszkodnak a magyar élelmiszerboltok az általános növekedésbe, ez néha sikerül, de néha nagyon nem.

Akik régebb óta dolgoznak a kiskereskedelemben (akár a diszkontok mellett máshol is), egyre inkább éreznek egészségügyi problémákat a kemény munkától. “Mindig halljuk, hogy mennyit keresnek az aldisok, de ha ahhoz mérem, hogy mindenem fáj, a kezem, a derekam, akkor azért más a vetülete” – mondta egy diszkontos. “Ha délutános voltam, és 8-10 raklapot ki kell pakolnom, akkor másnap reggel az ovis gyerekem jött segíteni kikelni az ágyból” – mondta egy megkérdezett, aki mintegy húsz évet töltött el a kiskereskedelemben, részben a két diszkontnál.

A nehézségekre vonatkozó kérdésemre a Lidl azt írta válaszában, hogy az interjúk során transzparensen tájékoztatják a leendő munkavállalót mind a fizikai, mind pedig a szellemi feladatokról. Emellett azt is írták, hogy a munkafolyamatok racionalizálása révén igyekszik a munkavállalók terhelését csökkenteni. Az Aldi pedig azt írta, hogy a kiemelt bérezés kiemelt teljesítményt kíván, a diszkontok hatékonyságához pedig elengedhetetlen az állandó koncentráció és az összeszedettség.

A következő cikk arról fog szólni, hogy mi is áll pontosan a villámgyors kasszázás mögött, és hogyan élik meg azt az ott dolgozók. 

Vállalat Aldi diszkont kiskereskedelem Lidl Olvasson tovább a kategóriában

Vállalat

Jandó Zoltán
2020. augusztus 7. 15:32 Vállalat

Az Orbán-család szállítmányozó cégét nem viselte meg a koronavírus

A cég referenciái között szerepel az első Orbán-kormány idején hasító Vegyépszer, Simicska Lajos Közgépje, és a Közgépet váltó Duna Aszfalt is.

Tóth István János
2020. augusztus 6. 06:29 Vállalat

A magyar gazdaságtörténet legnagyobb csodája: a Mészáros és Mészáros kft., második rész

Vajon mi magyarázza, hogy választások előtt mindig készpénzben úszik a Mészáros és Mészáros, és hogy legnagyobb vevőik - közöttük a magyar állam - előre utalják a tízmilliárdokat?

Jandó Zoltán
2020. augusztus 4. 18:28 Vállalat

A járványt kihasználva hárommilliárdért vesz hálókocsikat a MÁV

A régi kocsik cseréje mellett új éjszakai járatokat is tervez a MÁV-Start. A hárommilliárdos beszerzés azonban mostanában aprópénznek számít náluk.

Fontos

Jandó Zoltán
2020. augusztus 7. 12:42 Adat

Ezt a szezont már a Balatonnál sem lesz könnyű visszahozni

A júniusi turisztikai számok még mindig nagyon rosszak. Július-augusztusban az ország egyes régióiban nagyon felpörgött a forgalom, de a kiesést ez már nem hozza vissza.

Avatar
2020. augusztus 6. 16:03 Pénz

Prés alatt az olajipar: szennyeznek, de még nyereséget sem termelnek

Nem bűnbakot kell csinálni a szektorból, hiszen ők lehetnek alkalmasak arra, hogy megvalósítsák technológiai átmenetet.

G7.hu
2020. augusztus 5. 07:55 Élet

Nem kell rosszra gondolni: főszerkesztőváltás a G7-nél

Kasnyik Mártont Váczi István váltja a főszerkesztői pozícióban, de egyébként semmi nem változik.