Megjelent a kiskereskedelmi adóról szóló kormányrendelet, és az erről készült szakértői kommentárokból kiderül, hogy a szektor nagy és közepesen nagy, jórészt külföldi cégéitől igyekszik a kormány jelentős pénzt berámolni. A kormány ezt a megszorítást a járványügyi gazdaságélénkítő csomag részeként mutatta be, a viszonylag alacsony nyereségráta mellett működő kiskereskedelmi szektor adóit emelik meg.
A Deloitte arra hívja fel a figyelmet, hogy a jogszabály alkotói lényegében a 2010. és 2012. közötti különadót vették elő a fiókból. A leporolt verzióban a klasszikus kiskereskedelmi vállalatok mellett azonban benne vannak az autókereskedők, a benzinkutak (az üzemanyag és az ottani boltok eladása után is), valamint a gyógyszer kiskereskedők, azaz patikák is.
Az adót az éves nettó (azaz áfa nélküli) árbevétel alapján kell kiszámítani, és akkor is be kell fizetni, ha például a kereskedő veszteséges. Az adó mértéke sávos,
- 500 millió és 30 milliárd forint között az árbevétel 0,1 százaléka,
- a 30 milliárd és 100 milliárd forint közötti részre az árbevétel 0,4 százaléka,
- a 100 milliárd forint feletti árbevétel részre pedig 2,5 százalék.
Ahogy a Deloitte elemzése írja, jelenleg mintegy 120 ezer kiskereskedelmi üzlet van Magyarországon, de ezek túlnyomó többsége kis forgalmú, ezért nem fog adót fizetni. Egy-két ezerre becsülhető azok száma, amelyek árbevétele meghaladja az 500 millió forintot, de 30 milliárd alatt marad, a rájuk kivetett 0,1 százalékos adóteher azonban még elenyésző.
Csak néhány tucat olyan társaság van, amelyek éves árbevétele 30-100 milliárd forint közé esik, ilyen például néhány lakberendezési cikket, barkácsárut, elektronikai eszközt, sportszert, illatszert és háztartási cikket árusító üzletlánc. Az általuk fizetendő adó társaságonként legfeljebb mintegy 300 millió forint, ami költségvetési szempontból nem jelentős.
A tervezett 36 milliárd forint éves adó érdemi része így mindössze körülbelül 10 nagy társaságtól folyik majd be.
A három magyar üzletlánc, a Coop, a CBA és a Príma nem tartozik közéjük, mert ezek franchise hálózatok, azaz jogilag több, egymástól független társaságként működnek. A tíz legnagyobb adófizető között várhatóan csak egy lesz olyan, amelyben belföldi tulajdonos is van – emeli ki Laczka Sándor igazgató, a Deloitte magyarországi Kiskereskedelmi-Élelmiszeripari tanácsadó csoportjának vezetője. (Bár nem nevezi meg a céget, minden bizonnyal a benzinkút üzemeltető Mol-ra gondol.)
A rendeletben el van rejtve egy érdekes csavar, mert az adót ugyan csak májustól kell fizetni a veszélyhelyzet megszűnéséig,
de az egész éves árbevételt kell figyelembe kell venni az adószámításnál akkor is, ha a veszélyhelyzet az év vége előtt megszűnik.
Ha például május 1-jétől még fél évig, október végéig tartana a veszélyhelyzet, akkor nem a májustól októberig elért bevételre kellene adót fizetni, hanem a teljes éves bevétel felére. Ilyen értelemben a szabály részben visszamenőleges, részben pedig a veszélyhelyzet megszűnése utáni, adott évi jövőbeli bevételek is részét képezik a számításnak
– mondja Aracsi Bernadett, a Deloitte magyarországi Kiskereskedelmi-Élelmiszeripari tanácsadó csoportjának menedzsere
Így könnyen előfordulhat ennél a példánál, hogy egy most csak délután 3-ig nyitva tartó (vagy akár a kijárási korlátozás miatt zárva tartó) kereskedő az idei év eleji, valamint a veszélyhelyzet utáni, karácsonyi időszaki árbevétele alapján a veszélyhelyzetben elért bevételénél lényegesen nagyobb bevételre fizet majd adót.
A Taylor Wessing Budapest ügyvédi iroda szakértői azt emelték ki, hogy a legmagasabb kulccsal adózó nagy nemzetközi láncok (Tesco, Spar, Lidl, Auchan, Penny Market, Aldi) mellett a két alacsonyabb kulcs is számtalan kereskedőt kötelez majd akár százmilliós nagyságrendű adó megfizetésére.
Ráadásul mindezt egy olyan időszakban, amikor a nem napi fogyasztási cikkeket értékesítő üzletek csak korlátozottan tarthatnak nyitva, látogatásuk pedig a kijárási korlátozás értelmében rendszerint lényegében tiltott
– mondja Torsten Braner, a Taylor Wessing Budapest partnere.
Az adó alól nem lehet kimenekülni egy CBA-szerű átszervezéssel sem. Ahogy a Taylor Wessing írja, az olyan, egymással kapcsolt vállalkozási viszonyban álló adóalanyoknál, amelyeknél ez a viszony a kormányrendelet kihirdetését követően szétválással, kiválással, illetve eszközök át- vagy használatba adásával jön létre, a tevékenységből származó nettó árbevételt össze kell adni és az eredmény alapulvételével a kiszámított összeget az egyes adóalanyok között arányosan kell megosztani.
Ez alól az adóalany csak abban az esetben mentesülhet, ha bizonyítja, hogy az említett ügyleteket nem a rendeletben foglalt rendelkezések megkerülése céljából, hanem kizárólag gazdasági okok miatt hajtotta végre. Ezt azonban a gyakorlatban igen nehéz lenne bizonyítani.
