Valószínűleg mindenki találkozott már azzal a jelenséggel, hogy a különböző márkák meglehetősen eltérő módon használják az elvileg éppen a vásárlók dolgát megkönnyíteni hivatott ruhaméreteket. Ez a probléma még inkább súlyossá vált a tavaszi hónapokban, hiszen a bezárt üzletek miatt a felpróbálás sem jöhetett szóba, egy még ki nem próbált márkánál pedig gyakran lutri a vásárlás.

Ha nem jó a méret, akkor természetesen vissza lehet küldeni a nem megfelelő darabokat, de ez csak még nagyobbá teszi a divatipar amúgy is óriási környezetterhelését. A futároknak oda-vissza kell furikázniuk a csomagokkal, emellett pedig könnyen lehet, hogy a ténylegesnél egy ideig nagyobbnak látszó forgalom miatt az üzletek is még több darabot rendelnek, végső soron növelve az el nem adott halmokat.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkTonnaszámra égetik az új ruhákat, és már a divatipar is kezd beleőrülni a saját értelmetlen tempójábaSorban mennek tönkre a ruhakereskedők, de problémáik nem a járvánnyal kezdődtek. Mit árul el a lyukasztott farmer a divatipar fenntarthatatlanságáról?

Nem véletlen, hogy idén nagyobb figyelmet kaptak azok a mobiltelefonos applikációk, amelyek ennek a problémának a megszüntetését ígérik. A BBC által bemutatott egyik ilyen alkalmazás a svájci cég által fejlesztett Meepl. Ez úgy működik, hogy az embernek szorosan a testhez simuló ruhában kell mutatkoznia az okostelefon kamerája előtt többféle szögben, hogy létrejöjjön az egyéni, háromdimenziós testprofilja. Ezt követően az app javaslatot tesz arra, hogy az egyes ruházati láncoknál milyen méretet érdemes választani, illetve ha valaki feltölti a testprofilját a webshopba – és annak gazdája együttműködik a Meepl-lel –, akkor virtuálisan fel is próbálhatja a kinézett ruhadarabokat.

Egy rivális, az izraeli MySize által fejlesztett alkalmazásnál nincs szükség a kamerára, ehelyett a telefont kell végigcsúsztatni a testen, az app pedig a készülék gyorsulásmérőjére és giroszkójára támaszkodva alkotja meg a testképet. Ezekhez az adatokhoz hozzáférhetnek az üzletláncok, így tanácsot adhatnak a méretválasztáshoz.

Billy Pardo, az izraeli cég igazgatója szerint az ilyen megoldásoknak már csak azért is létjogosultságuk van, mert

számos divatcég hajlamos a hiúsági méretezésre.

Ez alatt azt érti, hogy mondjuk a valójában 40-es méretre 38-as jelölést tesznek, mert arra számítanak, hogy imponál a vásárlóknak, ha karcsúbbnak érezhetik magukat, és szívesebben veszik meg az ilyen darabokat.

Mindkét cég megszólaltatott képviselője arról beszélt, hogy a vásárlók méreteinek megismerése segíthet csökkenteni a feleslegesen legyártott ruhák mennyiségét. René Stampfl, a Meepl alelnöke odáig ment, hogy szerinte a folyamat végén kisméretű, automatizált ruhagyárak vehetik át a harmadik világban működő, a dolgozókat kizsákmányoló hatalmas varrodák helyét.

A Manchester Metropolitan University megszólaltatott divatipari tanára szerint azonban ilyesmi legfeljebb a luxusmárkák esetében jöhet szóba, ahol az eleve kisebb mennyiségek miatt valóban elmozdulhatnak a személyre szabottság felé. A hatalmas mennyiségekkel dolgozó fast fashion tömegmárkáknál ez nem reális, ezeknél a már említett módon az lehet az előrelépés, ha nem kell olyan sok ruhát visszaküldeni a boltokba és raktárakba.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkItt az idő felhagyni a kényszeres ruhavásárlássalA fast fashion olcsóságának nehéz ellenállni, azonban az impulzusvásárlásra felépített modellnek az olajiparhoz hasonlítható pusztító hatása van az élővilágra.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Tech divatipar fast fashion ruha ruhabolt ruhaipar Olvasson tovább a kategóriában