Szokott még Commodore 64-esen táblázatot szerkeszteni vagy fekete-fehérben nézni az esti híradót? Nyilván nem, de hiába van a legújabb iPhone-ja, biztosak vagyunk benne, hogy mégi napi rendszerességgel használ egy az előbbiekhez hasonlóan ősi technológiát: az analóg rádiót.

Magyarországon 94 éve, 1925 óta lehet fogni rádióadást (elődje, a telefon hírmondó vezetékes hálózaton működött). De még ha tekintetbe is vesszük azt, hogy sztereóban csak 1967 óta lehet rádiózni idehaza, a hangzást támogató hifiberendezések pedig a hetvenes években terjedtek el nálunk, akkor is 40-50 éves technológiáról beszélünk, amit a mai napig használunk. És nem csak az idősek, hiszen a szüleik autójában ülve, a fodrásznál vagy az ábécében a fiatalok is rádiót hallgatnak. Közben az analóg tévésugárzás hét évvel ezelőtt megszűnt, hogy az általa használt rádiófrekvenciákat részben a mobilinternetes szolgáltatások nyújtására lehessen használni. Ez azt is jelenti, hogy egy régi Junoszty-tévén ma már semmilyen műsort nem foghatunk, egy hetvenes években gyártott Videoton rádión viszont, ha nem is az összes, de több rádiócsatornát ma is hallgatni lehet.

Bár kicsit tompa, azért nem pocsék a hangzás

Mialatt a tévénk fekete-fehérből, monó hangúból HD-felbontásúvá és térhangzásúvá fejlődött, a rádió manapság is ugyanazt a minőséget kínálja, amit 40 éve. Pedig már a közszolgálati Kossuth, Petőfi és Bartók csatornák műsorainak mindegyike sok éve digitális módszerekkel készül, és persze a kereskedelmi adóknál sem mágnesszalagokkal dolgoznak jó ideje. Ehhez képest a rádiós műsorsugárzás a régi maradt, vagyis a műsorok továbbítására használatos jelek számára elérhető sávszélesség korlátai miatt egy kissé tompa hangzású. Míg az emberi fül 0 és 120 decibel közötti dinamikatartományt tud érzékelni (a felső érték már a fájdalomküszöb), az analóg rádiózás ennél jóval kisebb, 30-40 decibeles dinamikatartománnyal dolgozik – magyarázta a G7-nek Kuti Sándor rádiós rendszermérnök.

Ez is az oka annak, hogy a rádión közvetített hangverseny kevésbé szól természetesen, pedig a hangmérnökök ilyenkor egy kicsit hozzá is nyúlnak a hangzáshoz, hogy a zenei részletek vagy egy beszélgetés részletei ne csak a drága hifi-eszközökön, hanem a hétköznapi autó- vagy asztali rádión is jól hallhatóak legyenek – mondta Kuti. Bár az ultrarövid hullámon analóg technológiával sugárzott adás hangminőségét túlzás lenne rossznak mondani, azért egy CD vagy a fizetős Spotify hangminőségét egyáltalán nem éri el.

Amikor nem biztos, hogy a digitális tényleg jobb

Miért nem váltottunk át rádióban is a digitális technológiára? Norvégia például már meglépte ezt 2017 decemberében. Ők a DAB+ nevű digitális rádiós technológiára váltottak, és az átállás nem ment simán: mélyrepülésbe kezdtek a hallgatottsági adatok, és csak mostanra, másfél évvel később álltak vissza nagyjából az átállás előtti állapotra.

Hihetetlennek tűnik, de Magyarországon már nem kevesebb, mint tíz éve tesztelik a DAB+ technológiát. A DAB+ bevezetésének komoly nehézsége, hogy teljesen új vevőkészülékeket igényel: le kellene cserélni miatta a legtöbb autó rádióját, hiszen a hazai autópark átlagos életkora már 14 év felett jár, és a járművek döntő többsége nincs felkészítve az új szabványra. Ez még új járművek esetében is többnyire feláras: a DAB+ digitális vevőegységért (amivel a hagyományos adást is lehet fogni) 35-70 ezer forintot kérnek el egy Opel Corsa-méretű autó esetében. Az otthoni rádiókat sem lehet úgy felokosítani külső eszközzel, mint a földi sugárzású digitális tévé bevezetésekor a meglévő tévékészülékeket, le kellene cserélni őket a DAB+ miatt, egyedül a profibb hifi-eszközökhöz lehet külső digitális tunert vásárolni. Míg tíz évvel ezelőtt írt tesztemben arra panaszkodtam, hogy a DAB+ eszközök méregdrágák, mostanra már akár 12 ezer forint körüli áron is elérhető asztali rádió – egyelőre ez az egyetlen pozitív változás.

Jelenleg a Kossuth, Bartók, Petőfi és Dankó rádiók adását egy jó minőségű mp3-mal nagyjából azonos – tehát hétköznapi használatra tökéletes – minőségben, sztereóban lehet hallgatni DAB+-on, a Klubrádió, a Katolikus Rádió és az Inforádió adását pedig ennél gyengébb minőségben és monóban. Ez a kísérleti adás azonban csak Budapest és környékének vételkörzetében működik, a vételkörzet határát elérve pedig – digitális mivoltából fakadóan – nem kezd el sisteregni, hanem egyszercsak teljesen elnémul. A DAB+ azonban csak akkor nyújt hangzásbeli fölényt az analóg rádióhoz képest, ha kellő sávszélességet kapnak a csatornák, egyébként gyakorlatilag ugyanolyan korlátozott minőségben szólna az adás, mint eddig.

A rádióból nem váltunk digitálisra

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2016–2020 közötti időszakra szóló rádióspektrum-stratégiája szerint a hazai rádiózás a jövőben vagy a DAB+ technológiával, vagy egy másik, DRM+ (digitális világrádió) szabvány használatával működhetne tovább. Az utóbbi előnye, hogy az analóg adással azonos frekvenciasávban sugározhatna akár azzal párhuzamosan, míg a DAB+ magasabb, kevésbé optimálisan terjedő frekvenciát használ.

Egyelőre itthon egyik technológiára való átállás sincs napirenden, méghozzá azért, mert az NMHH szerint a rádiós digitális átállás médiapolitikai kérdéseket érintő előkészítést igényel. A kormányzat pedig az elmúlt években láthatólag nem azon iparkodik, hogy minél több rádiós műsorszóró előtt nyissa meg a terepet, inkább a kormányközeli médiumok dominanciáját igyekszik megőrizni, tehát a rádió digitalizálásában nem igazán érdekelt. És ha egy évtizednyi tesztelés nem volt elég a DAB+ hazai térhódításához, nem túl valószínű, hogy az bekövetkezzen.

A mobilnet lesz a rádió jövője?

Természetesen a tévéhez hasonlóan a rádiós piacot sem hagyta érintetlenül az internetes streaming szolgáltatások elterjedése. Ma már havi néhány ezer forintért több tíz gigabájtnyi mobilinternetes csomagot kaphatunk, amellyel gond nélkül lehet akár menet közben vagy az autóban online zeneszolgáltatásokat használni. A hagyományos FM-rádió is eltűnőben van az okostelefonokból: bár az alsó- és középkategóriában még jelen van, egy iPhone-ban hiába keressük, míg a Samsung Galaxy S10-esnél csak az amerikai verzióban található, mert ott a helyi hírközlési hatóság előírja e funkciót. A DAB+ rádiót pedig egy-két kísérletet leszámítva sosem támogatták a telefonok.

Bár a Spotify és társai mostanáig főleg zenében voltak érdekeltek, a Spotify tavaly ősz óta már podcastokat (streamelhető, letölthető, jellemzően szöveges műsorokat) is kínál hallgatóinak, idén pedig már három podcastos céget is felvásárolt összesen 400 millió dollár értékben. A Gimlet Media és a Parcast több tucatnyi népszerű amerikai podcast gyártója, míg az ugyancsak akvirált Anchor cég a hangos adások terjesztését és szponzorációját kínálja független podcastkészítőknek. Ugyanakkor a The Drum című marketinges szaklap híre szerint a világ legnépszerűbb online zenestreamelője egyelőre még küszködik azzal, hogy a platformján elérhető podcastok hirdetésen keresztül pénzt termeljenek a cégnek.

Itthon is egyre népszerűbb, de még közel sem tömegmédia a podcast

Bár technikailag nem egy óriási kihívás, itthon még kevéssé használják ki a rádiók a podcastokban rejlő lehetőségeket. Pedig a podcast pont a rádiózás kényelmét biztosítja: a megfelelő applikációban feliratkozhatunk bármely podcast adásaira, így azonnal értesülhetünk egy-egy újabb rész megjelenéséről, anélkül, hogy ehhez a rádió honlapját meg kellene nyitnunk.

Ezt jelenleg rendszerszinten csak a Tilos Rádió teszi lehetővé, más adók esetében egy-egy műsor, például a Jazzy Rádión futó Millásreggeli, illetve a Rádió 1 Balázsék című reggeli műsora hallgatható podcastként – utóbbi egyébként az iTunes toplistájának az élbolyában van, a különböző platformokon pedig több tízezren hallgatnak egy-egy adást. A legtöbb hazai rádió klasszikusabb megközelítést folytat: általában az élő adás mellett kronológikus sorrendben lehet elérni a műsorokat, tehát például ki lehet választani, hogy a szerda délután négy órás műsort hallgassuk – működni ez is működik, csak az újabb adásokról nem értesülnek automatikusan a potenciális hallgatók.

Meg lehet élni egy podcast működtetéséből?

Ugyanakkor mostanra a legtöbb magyar hírportál (így a G7 is) kísérletezik heti, havi rendszerességű podcastokkal, független műsorokból pedig néhány tucat működik aktívan. Azzal kapcsolatban azonban megoszlanak a vélemények, hogy egy ilyen műsor fenntartásából Magyarországon meg lehet-e élni – hirdetésekből származó bevételekből biztosan nem.

A Checkpoint nevű videojátékos podcast egyik készítője, az Indexnél dolgozó Stöckert Gábor szerint ugyanakkor a magyar hallgatók is komoly támogatást tudnak nyújtani: kétfős stábjuk a Patreon nevű támogatási platformon tavaly összekalapozott egy akkora összeget, amelyből elutazhattak egy tokiói videojáték-kiállításra, hogy a helyszínről bejelentkezzenek. Stöckert szerint problémás, hogy a jelenlegi platformokon nem lehet elég precízen mérni a hallgatottságot. Talán csak a Spotify-nál van erre megfelelő megoldás, de annyira mély statisztikák, mint amilyeneket például a YouTube kínál, még nem állnak rendelkezésre. Így nem meglepő, hogy a hazai hirdetők egyelőre nem élnek a podcastokban rejlő lehetőségekkel – szemben az amerikaiakkal, ahol gyakori, hogy a műsorvezetők saját maguk mondják el adásaikban a szponzorok üzenetét.

Ilyen lesz a jövő rádiója

Hogyan képzeljük el a jövő magyar rádióját? Valószínűleg egy hibrid szolgáltatás lesz, amit még évekig analóg módon hallgatunk majd a kocsinkban, azonban otthon vagy útközben, a telefonunkon már átállunk az interneten sugárzott műsorokra. A Spotify idei akvizíciói is azt mutatják, hogy a zenestreamelő cég a jövő rádiójává alakulna, a héten például egy új „munkába menet” lejátszási listát kezdett el tesztelni, ami a zeneszámok mellett már podcast-adásokat is felkínál meghallgatásra. Így gyakorlatilag a kereskedelmi rádiócsatornák olyan riválisát tudja létrehozni, ahol ugyanúgy vannak vicces műsorvezetők, mint a reggeli műsorban, de a hallgató mindig a számára kedves zenéket kapja két beszélgetés között az aktuálisan agyonjátszott slágerek helyett.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAzért nem találsz több rádiót, hogy ne legyen konkurenciája a kormányközelieknekMiközben 2008-ban nyolc kereskedelmi rádiót lehetett hallgatni Budapesten, és még 2012-ben is ötöt, jelenleg mindössze három érhető el.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Tech analóg rádió dab+ digitális rádió frekvencia NMHH Olvasson tovább a kategóriában