Mindig is voltak és lesznek olyan emberek, akik nem szeretnek telefonon beszélgetni, a skála másik végén pedig azok állnak, akik bármikor órákat képesek beszélni bárkivel. Utóbbi csoport tagjai jellemzően az ügyeiket is szeretik emberrel beszélve intézni. A mostani tizenéves generációban azonban mintha nagy többségben lennének azok, akik csak akkor telefonálnak, ha már végképp nincs más lehetőségük.
Ennek elsősorban az az oka, hogy a különféle chatprogramok (azonnali üzenetküldők) rendkívül népszerűek lettek. Ráírni valakire sok szempontból praktikusabb, mint felhívni. A címzettet a hívó biztosan nem zavarja, az üzenet biztosan célba ér, és akkor, amikor a címzettnek kényelmes. A rossz időben megcsörrenő telefon kellemetlenségét vagy a visszahívás maceráját el lehet kerülni. A chatüzenetet sok szempontból még gazdagabb kommunikációs lehetőségnek is érezzük, mint a hanghívást, a hozzáfűzhető multimédiás tartalmaknak és emodzsiknak köszönhetően.
További előny, hogy a hagyományos telefonhívással ellentétben a chat sokkal alkalmasabb csoportos beszélgetésre vagy arra, hogy valaki egyszerre több ismerősével is kommunikáljon. Reggel a villamoson iskolába vagy munkába menet adja magát az unaloműző mobilchat, míg a sorozatos telefonálás ki van zárva.
A hanghívás nem teljesen tűnt el a fiatalok (és részben az idősebbek) eszköztárából, csak jórészt adatalapú lett, hiszen az is (a videotelefonálással együtt) a chatprogramokba épült be. Az iparág szempontjából azonban ez a kis különbség korántsem lényegtelen. Míg a hagyományos hanghívás után percdíjat lehet számlázni, az adatalapú hanghívások díja benne van az előfizető adatcsomagjában. Ez azt jelenti, hogy egy megfelelő méretű adatforgalmi csomaggal minden hanghívás kiváltható, és összességében sokkal olcsóbban kihozható, mint a hagyományos telefonálás.
A Vodafone Magyarország tavaly végzett egy reprezentatív kutatást, 500 szülő megkérdezésével a 6-14 éves és a 15-18 éves korosztály digitális eszközhasználatáról. A 6-14 évesek körében a YouTube (89%), a Messenger (60%) és a Viber (47%) alkalmazások voltak a legnépszerűbbek, míg a 15-18 évesek körében a YouTube (97%) és a Messenger (91%) mellett a Facebook (93%) nyert. A cég azt mondta kérdésünkre, hogy a szülők szerint az idősebb korosztály mintegy harmadára volt jellemző, hogy legszívesebben chatprogramokon keresztül kommunikál, a fiatalabbak körében ez az arány azonban csak 14 százalék volt.
A Magyar Telekom azt mondja, a chatalkalmazások használata folyamatosan nő minden korcsoportban, de a saját kutatásaikból úgy látják, hogy a hagyományos telefonálást teljesen nem hagyják el a fiatalok.
A mobilszolgáltatóknál azonban fokozatosan lemorzsolódik a mobilhanghívásból származó bevétel. A Juniper Research előrejelzése szerint a csökkenés globálisan nézve elég gyors: míg 2018-ban a mobilcégek világszerte 354 milliárd dollárt számláztak ki a hanghívások után, 2023-ban már csak 197 milliárdot fognak.
Öt év alatt tehát a hangbevételnek durván a fele el fog tűnni a piacról.
Ezt kellene ellensúlyozni a növekvő adatforgalom után beszedett díjakból. A Juniper szerint nincs más megoldás, mint az előremenekülés, az 5G-t minél gyorsabban ki kell építeni ahhoz, hogy még több adatot még hatékonyabban tudjanak kínálni az ügyfeleknek.
A másik menekülési útvonal a piackutató szerint az lehet, ha a mobilcégek versenyre kelnek az üzenetküldő szolgáltatókkal. E szerint fel kellene venniük a kesztyűt, és meg kellene próbálniuk minőségben megverni az olyan szereplőket, mint a Messenger, a Whatsapp, a Skype vagy a Viber. Ebben az segítheti őket, hogy házon belül megvan minden eszközük arra, hogy komplexebb szolgáltatást nyújtsanak, például nem kell nulláról ügyfeleket gyűjteniük, hiszen amúgy is kapcsolatban vannak velük.
Részben erre rímel a Magyar Telekom kérdésünkre adott válasza is. A cég felmérése szerint a fontos, és azonnali interakciót igénylő esetekben az ügyfelek még mindig a telefonálást részesítik előnyben, mert a chat hangszolgáltatását kevésbé látják megbízhatónak. (A Telekom itt a hagyományos telefonszolgáltatást chatprogramon keresztüli hanghívással hasonlítja össze, nem a szöveges üzenettel vagy a chatbotos üzenetváltásokkal). Mindenesetre úgy látják, hogy a hagyományos csatornákhoz – a hanghíváshoz és az sms-hez – továbbra is a megbízhatóság érzete társul.
Szerintük a hozzáférést ma sem lehet csupán az adatforgalomra korlátozni, és a jövőben még sokkal inkább árnyaltabb lesz a kép, mert “a konnektivitiás olyan területeken is jelen lesz, ahol ma még nem, ezért a mai fogyasztói szokások nem feltétlenül tudják jól előrevetíteni a jövőbeli szokásokat”.
Mindenesetre a következő pár év ebből a szempontból vízválasztó lesz, mert ha a mobilcégeknek nem sikerül felmutatni az alternatívát, akkor ebben a szegmensben egyszerű közműszolgáltatókká válhatnak. Ha az előfizetők nem várnak semmi mást egy mobilcégtől, csak azt, hogy havonta egy bizonyos mennyiségű adatforgalmat adjanak nekik minél jobb áron, akkor a mobilhálózat olyan lesz, mint például az elektromos áramvezeték. Az áramszolgáltatónak nem sok esélye van befolyásolni azt, hogy egy ügyfél mire és hogyan használja az áramot, és könnyen ebbe az irányba mehet a mobiltelefon is. Ha az ügyfél csak Messengeren hajlandó kommunikálni, akkor gigabyte-okon kívül semmit sem fog várni a mobilcégektől.
Ez a forgatókönyv azért lenne kimondottan kedvezőtlen az iparágnak, mert – szemben az árampiaccal – itt nagyon könnyű a párhuzamos hálózatok között válogatni. Ha tényleg csak a gigabyte a termék, akkor azt nagyon könnyű összehasonlítani a szolgáltatói kínálatokban, és nagyon könnyű a cégeket belekergetni a szimpla árversenybe. Ami végső soron azt jelentené, hogy a hangbevétel eltűnésével együtt az adatbevételen elérhető nyereség is minimálisra csökkenne. Ezt mindenképpen megpróbálják majd megakadályozni a mobilcégek.
A helyzet azért is lenne érdekes, mert eltűnne a piacra kezdetektől jellemző felállás, amelyben a hanghívások percdíjai olyan bonyolult konstrukciókba épülnek be, hogy gyakorlatilag lehetetlen összehasonlítani a kínálatokat. A percdíjrendszerek nehéz összevetése a szolgáltatóváltási szándékot mindig is erősen gátolta, amellett, hogy természetesen a kedvező készülékárakhoz csatolt hűségnyilatkozatok is igen hatékonyan merevítik a piacot.
A telefonhívások visszaszorulása azt is jelenti, mindenkinek fel kell készülnie arra, hogy mire a mai tinédzserek felnőtt korba érnek, mindenképpen elérhetőnek kell lenniük üzenetküldő rendszereken keresztül. Nem kizárt, hogy pár év múlva egy fiatal felnőttől már aligha lehet elvárni, hogy telefonálva intézzen bármilyen ügyet. Az a cég, amelyre nem lehet ráírni, és nem válaszol írásban belátható időn belül, könnyen kieshet a célcsoportja látóköréből.
A telefonálás hátrasorolása egyúttal azt is jelenti, hogy a szegényesebb, felszínesebb kommunikációs módok felé mozdulunk el. A digitális technológiát kutató szakemberek szerint egyértelmű, hogy a szöveges üzenetek a multimédia- és emodzsihasználat ellenére is visszaesést jelentenek a beszélgetések minőségében.
Közhely, de igaznak tűnik, hogy a személyes beszélgetést nem pótolhatja semmi. Igaz, hogy könnyebb ráírni valakire, mint felhívni vagy esetleg találkozni vele, de a kézenfekvő lustaság a szociális kapcsolatokat leépíti.
A chatprogramok még akkor sem képesek megközelíteni a személyes beszélgetés érzelemgazdagságát, ha videohívásra is használják őket. Egy videohívásnál a felek csak lapos, kétdimenziós képernyőfelületeken látják egymást, ami messze nem pótolja a személyes találkozók élményét, amikor tényleg egymás szemébe lehet nézni, látni lehet a partnerek gesztikulálását, testbeszédét.
Amikor gépeken keresztül beszélünk egymással, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a kreativitásunk és az empatikus képességeink miatt milyen fontos lenne személyesen is találkozni. A végső lökést azonban az adja meg, amikor már csak üzenünk, vagy – a másik felet is kiiktatva – egy mesterséges intelligenciával ellátott gépnek beszélünk.
Élet
Fontos