Legálisan fél év és 3 millió, de okosban 1 millióért megoldjuk, azonnal.
Ezt a két opciót ajánlotta egy gázkészülék szerviz, amikor annak próbáltam utánajárni, hogy hogyan működik a gázkazánok cseréje ma Magyarországon. A legális út annyira bürokratikus, hosszadalmas és drága lett, hogy nem éri meg ezt választani, valószínűleg kevesen tesznek így.
Nem egyedi esetről van szó, és nem csak mi érezzük úgy, hogy nagyon rosszul működik a hivatali engedélyek beszerzése. Az afrikai országok szintjén áll hazánk a Világbank Doing Business felmérésében az építési engedélyek megadásában és az elektromosság bekötésében.
Nagy szerencsék, hogy a gázkazán bekötés nem szerepel a felmérésben, mert ebben valószínűleg még hátrább találnánk magunkat. Kezdjük azzal, hogy nincsen egy olyan honlap, ahol az ezért felelős szervek közérthetően elmagyaráznák, hogy mi a teendő, kinek mi a feladata.
Már az megnehezíti az egyszerű állampolgár dolgát, hogy több szereplő bevonására lesz szükség, és nekik – illetve a tárgyak esetén értük – mind jelentős pénzeket kell fizetni.
Összességében ma egy kazáncserét nem lehet igazán 700 ezer – 1 millió forint alatt megúszni, különösen akkor, ha valaki ragaszkodik a legális úthoz. Ez nem csak pénzben drága, hanem időben is: a szereplőkkel mind meg kell állapodni, ami rengeteg időt emészthet fel. A fővárosi kéményseprőknél olyan nehezítő körülmények is vannak, hogy például csak személyesen, az egyetlen zuglói irodában lehet a munkát megrendelni, több hét az előzetes engedély megszerzése, ahogy a beépítés utáni is. Elvileg ez alatt az idő alatt nem is lehetne használni a készüléket.
A gázszolgáltató és a kéményseprők engedélyeinek megszerzése több hónapig tart a gyakorlatban, ha valakinek a tél közepén elromlik a kazánja, mondani sem kell, hogy nem tarthatja be a szabályokat, mert megfagyna. Igazából minden szereplő tisztában van vele, hogy életszerűtlenek, túlságosan bonyolultak a szabályok. De valahogy mégsem tesznek a szereplők konstruktív javaslatokat,*Egy dologban volt javulás. Van lehetőség egyszerűsített cserére is 2013 óta: ha csak a készüléket cserélik le egy újra, akkor nem kell elvileg semmilyen engedély, a tervező ellenőrzi a munkát. Egy darabig ez csak úgy működött, ha nem kellett arrébb rakni a gázcsövet, ami elég ritka eset. Idén tovább egyszerűsítették a szabályokat, már a gázcső arrébb rakása is ebben a folyamatban elintézhető.
a kormány napirendjén sincs ott ez a kérdés.
Mindezeknek a hatására a KSH adatai szerint évről évre látványosan esik vissza a gázfűtés népszerűsége: a gázkazánok helyett a villany kazánok, elektromos padlófűtés, a gáz konvektorok helyett az infrapaneles villanyfűtés az alternatív megoldás a nagyvárosokban. Vidéken pedig a kandalló és a fafűtéses kályha hódít.
A vezetékes gázt is egyre többen köttetik ki. Hét év alatt 2,1 százalékkal csökkent a földgázhálózatra kötött háztartások száma, ez azt jelenti, hogy körülbelül 60 ezer háztartás állt át más fűtési módra.
Még látványosabb a gázfűtés visszaszorulása a kisebb településeken: amíg országosan 2011 és 2017 között 16 százalékkal csökkent a gázzal fűtő háztartások száma, addig Budapesten csak 5 százalékkal, a nagyobb vidéki városokban 19, a kisebbekben 20 százalékkal.
A községben hét év alatt minden negyedik háztartás gázról más, jellemzően fafűtésre tért át.
A KSH adataiból nem derül ki pontosan, hogy mivel fűtenek azok a háztartások, amelyek már nem gázzal fűtenek, hanem valamilyen egyéb fűtésre álltak át. Ez vidéken leginkább a fatüzelésű kazánt és a kandallókat jelenti, a nagyobb városokban pedig a villanyfűtés térnyerését. A Google-keresések is azt mutatják, hogy a kandallók iránt érdeklődnek leginkább a magyarok.
Bár villannyal fűteni kevésbé hatékony, és a havi számla is 20-50 százalékkal magasabb lehet, mint a gáz esetében, mégis könnyen lehet, hogy hosszú távon is megéri – egyszerűen az akár több millió forinttal olcsóbb kiépítési költségek miatt. A gázberendezéseket kétévente ellenőrzik a kéményseprők, évente 20 ezer forint a tisztítás ára, a javítások is több tízezer forintba kerülnek. A villanyfűtés esetében sokkal kisebb a hibák esélye, csak egy szolgáltatónál kell egyszer beköttetni.
Nemzetgazdasági szempontból azonban több probléma is van: az egyre terjedő fafűtés komoly légszennyezettségi gondokat okoz, becslések szerint a finom szállópor 70 százalékáért a fosszilis tüzelőanyagokkal történő fűtés a felelős. Magyarországon az egyik legrosszabb a helyzet a légszennyezettség terén Európában, és ezen évről évre ront, hogy egyre többen váltanak gázról valami más fűtésre.
Az Európai Unió pontosan azért hozta meg az ErP nevű, a károsanyag kibocsátását csökkenteni hivatott rendeletet, hogy javítsa a levegőminőséget, a szén-dioxid-kibocsátást. Ez alapján 2018-tól már csak alacsonyabb károsanyag-kibocsátású gázkazánokat lehet gyártani.
Az új előírásoknak leginkább a valóban sokkal takarékosabb kondenzációs kazánok felelnek meg. Csakhogy ezek felszereléséhez új kémény is kell, és ez annyira bonyolítja és megdrágítja a cserét, hogy sokaknak megfizethetetlen, így inkább egy sokkal szennyezőbb vagy kevésbé hatékony fűtést választanak.
Ahogy az adatok mutatják, teljesen a visszájára sült el az EU kezdeményezése Magyarországon, nem kevésbé, hanem még inkább szennyező lett a magyar háztartások fűtése.
Ha valakinek lenne is pénze és kedve a cserére, az sem feltétlenül tudja megoldani. Amikor társasházakban több készüléket kötnek egy kéményre, akkor is csak olyankor lehet bekötni egy új kondenzációs készüléket, ha közben kéményt is cserélnek. Az új kéménybe viszont csak új, kondenzációs kazánt lehet bekötni, így minden egyes lakásban egyszerre kellene a cserét megoldani.
Ha csak egy lakó van, aki ezt nem akarja, vagy nem tudja kifizetni, akkor teljesen tehetetlen lesz, akinek elromlott a kazánja. Vagy átvált más fűtésre, vagy illegálisan cseréltet. Mivel megfagyni senki nem akar, csak a két rossz megoldás közül választhat.
Nem kevés ingatlanról van szó, az ország 17 megyéjében*Budapest, Fejér és Vas megye kivételével az egész országban a kéményseprést végző katasztrófavédelem szerint a kémények egytizede gyűjtőkémény. A 200 ezer gyűjtőkémény közel 800 ezer háztartást szolgálhat ki. A Főkétüsz tájékoztatása szerint Budapesten körülbelül 20 ezer működő gyűjtőkémény van, ami 90 ezernél is több lakást szolgálhat ki. Tehát minden negyedik magyar háztartást érintő problémáról lehet szó.
Különösen bosszantó, hogy az 1990-es évek óta épült új házakban is ezt a műszaki megoldást hagyták jóvá, mivel így kevesebb területet foglalnak a kémények, mintha minden lakáshoz külön építettek volna. Még 2016-ban, az ErP rendelet bevezetésekor is hagytak jóvá ilyen kéményeket, ami jól mutatja, hogy a kéményseprő cégeknek is jelentős felelőssége van a kialakult helyzetben, mégsem aktívak a megoldás keresésében.
Léteznek azonban olyan megoldás, amivel irreális költségek nélkül, biztonságosan lehetne a közel 900 ezer lakásban a kazánokat környezetbarátra cserélni: ez a “félkondenzációsnak” is hívott megoldás. A műszaki részleteket leegyszerűsítve arról van szó, hogy egy hagyományos turbós kazánra egy kisebb teljesítményű hőcserélőt építettek be a füstelvezésre, amivel az uniós határértékeket teljesíti a berendezés, a távozó füstgáz a hagyományos acélkémények használatához hasonló hőfokú.
Az egyik ilyen készülékeket forgalmazó cég a Biasi. Az olasz vállalat kazánjait Európa minden országában elfogadják a hatóságok a saválló acél gyűjtőkéményekre bekötve, itthon azonban mégsem lehet járható út ez a megoldás mindenkinek.
Buczkó Tihamér, az olasz gyártó magyarországi leányvállalatának ügyvezetője kérdésünkre arról számolt be, hogy az ország egyes megyéiben más és más a gyakorlat, a legtöbb helyen engedélyezi a kéményseprő vállalat a cserét, Budapesten viszont a Főkétüsz nem hajlandó erre. Az általunk megkeresett gáztervezők is esélytelennek tartották, hogy a fővárosi kéményseprő cég jóváhagyna egy ilyen cserét Budapesten.
A Főkétüsz egy olyan, utoljára 2012-ben frissített magyar szabványra hivatkozik, ami akkor készült, amikor még nem volt hatályos az ErP rendelet, nem is léteztek olyan berendezések, aminek a kéményre kötésével kapcsolatban erre hivatkoznak. Persze ez akár jogos kifogás is lehetne, csakhogy az ország nagyobb részén és az EU-ban mindenhol máshol úgy gondolják, hogy nincsen gond az ErP rendeletnek megfelelő turbós kazánok gyűjtőkéményre kötésére. Ezek nagy előnye, hogy egy esetleges későbbi kéménycsere estén a turbós rendszerekhez épített kéményekre is csatlakoztathatók.
Mind a katasztrófavédelmet, mint a Főkétüszt megkerestük azzal: hogyan lehetséges, hogy nem egységes az eljárás. Mindkét helyről azt a választ kaptuk, hogy igenis egységes, és a jogszabályok alapján dolgoznak.
A magyar joggyakorlattal más gond is van: bár a piacon még vannak hagyományos, turbós kazánok, ezeket 2018 szeptembere óta nem engedik bekötni. Ezt az uniós irányelvre hivatkozva teszik, pedig annak szövege*(2) A tagállamok 2018. szeptember 26-ig engedélyezhetik olyan fűtőberendezések forgalomba hozatalát és/vagy üzembe helyezését, amelyek a nitrogén-oxid-kibocsátás tekintetében megfelelnek az e rendelet elfogadásakor hatályos nemzeti rendelkezéseknek.
ezt nem teszi kötelezővé. A rendelethez tartozó GYIK-ban külön kiemelik, hogy amennyiben egy készülék már a piacon van, akkor azt joga van a fogyasztóknak megvásárolni és használni is.
A szakmai szervezetek is látják, hogy változás kellene, hiszen végső soron az ügyfeleiket veszítik el a gázos és kéményes cégek, ha nem lesz változás. Úgy tudjuk, jelezték is a kormány felé, hogy változtatni kellene a szabályozáson, de még nem történt változás.
A megoldás nem lenne túl bonyolult. Egyrészt biztosítani kellene, hogy gyűjtőkéményre továbbra is lehessen turbós kazánt bekötni. A kémények cseréjére pedig valamilyen jogi segítséget kellene adni, mert nem normális, hogy a mostani helyzetben akár egyetlen lakó is zsarolhatja a többit. Akár állami szerepvállalás, kedvezményes hitel is elképzelhető potenciális megoldásként. De talán az is felmerülhetne, hogy a máshol jól működő műszaki megoldásokat elfogadják, a családokat pedig tájékoztatják arról, hogy hogyan tudják a kazánjukat lecserélni.
Élet
Fontos