Egyre több pénzt költünk az élelmiszerboltokban, és ennek az általános növekedésnek az elmúlt években minden boltfajta egyformán örülhetett. Mindenki nőtt, de ezen belül a diszkontláncok (az Aldi, a Lidl és a Penny Market) az átlagosnál is jobban teljesítettek, mert a növekedéssel párhuzamosan még kis mértékben piacot is tudtak rabolni a versenytársaiktól.

Ezzel szemben a magyar láncok (CBA, Coop és Reál), illetve az egyéb boltok hiába nőttek, közben piaci részt veszítettek, az arányokat tekintve kisebb lett a jelenlétük. Pedig kormányzatilag ki lett adva már sokadszorra, hogy magyar tulajdonosi fölényt kell elérni a kiskereskedelmi szektorban is. A két csoport első látásra ugyanazt teszi, élelmiszert és egyéb cikkeket árul, de nagyon eltérő üzleti modellben. Megvizsgáltuk a hatékonyságukat, és elég nagy különbségeket találtunk.

Egy Aldi vagy egy Lidl bolt teljesítményét nagyon nehéz összehasonlítani egy CBA-éval vagy Coop-éval, mert üzletileg különböző modellben dolgoznak. Egy diszkontláncot leginkább önálló cégként lehet elképzelni, amelynek vannak központi irodái és országszerte sok saját boltja. Gazdasági teljesítményére így egyetlen központi adatsorból is következtetni lehet.

Ezzel szemben a magyar tulajdonú láncok kis boltjai egy-egy regionális központi nagykereskedőtől veszik az árujukat, és mindegyik külön cégként is értékelhető teljesítményt nyújt. Előfordul, hogy egy nagykereskedőnek több saját boltja is van, de léteznek kizárólag nagykerrel foglalkozó központok is, boltok nélkül. Végül pedig a szervezet csúcsán egy olyan társaság áll, amely meghozza a stratégiai döntéseket, és amelynek a regionális nagykereskedők a tulajdonosai. Ebben a bonyolult mátrixban sok kisebb-nagyobb cég kereskedik egymással, de gyakorlatilag nincs egyetlen olyan egység, amelynél összevontan lehetne látni az eredményeket.

Pécsi Aldi, ami 2008-ban megnyitott. MTI Fotó: Kálmándy Ferenc

Mégis megpróbáltuk megnézni, hogy egy átlagos CBA/Coop/Reál bolt, illetve egy átlagos Aldi/Lidl/Penny üzlet mekkora bevételt termel egy évben. A diszkontoknál ezt egyszerű számolni (a nettó belföldi árbevételt kell osztani az üzletek számával), a magyar láncok dzsungelében azonban ez nem látható teljes körűen. Szerencsére azonban van néhány olyan regionális nagykereskedő, amelynek vannak saját boltjai is, és közli ezek összesített forgalmát, tehát a bevételén belüli kiskereskedelmi árbevételét. Ez nagyon kis minta az ország több ezer boltján belül, és csak jobb híján indulhatunk ki belőle, a végeredményt pedig közelítésnek foghatjuk fel.

Mindenesetre ezek alapján egy CBA/Coop/Reál üzlet átlagos éves forgalma 200-300 millió forint körül lehet, a diszkontok egyetlen egysége viszont 900 millió – 1,9 milliárd forint között termel. (A Palóc nagykernél 2015-ös adatokat vettünk figyelembe, mert 2016-ban a cég csődöt jelentett.)

Ha nem is teljesen pontos a magyar láncokra vonatkozó összeg, az mindenképpen látszik, hogy nagyságrendi különbség van a két modell között. Ez azt jelenti, hogy a három nagy magyar lánc sűrű fillér elven országszerte több mint 10 ezer üzlettel szedi össze a maga 13 százalékos piaci részesedését, miközben a diszkontoknak elég durván 500 bolt ahhoz, hogy a teljes torta 19 százalékát megszerezzék.

A diszkontoknál egyablakos ügyintézés van, a beszállítók egy központtal tárgyalnak és egy helyre kell megadniuk a forgalom után szokás szerint járó bónuszokat. A stratégiai döntéseket a cég vezetése hozza. A magyar láncoknál ezzel szemben minden területi vezető a saját kis birodalmának a döntéshozója, és a beszállítóknak is több helyen kell mindent végigtárgyalniuk. A stratégiát náluk egy olyan központ határozza meg, amely a regionális cégek tulajdonában van, vagyis a regionális vezetőknek minden kérdésben meg kell egyezniük.

Következő mutatóként azt néztük meg, hogy mekkora árbevétel jut egy alkalmazottra. A diszkontoknál vannak olyan központi irodai és raktári-logisztikai munkahelyek, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a boltokhoz, de a magyar láncoknál is megvan majdnem ugyanez, hiszen a regionális nagykereskedők tartják fenn a raktárakat, és olykor ők szervezik a kiszállításokat is. Az egyik Coop kis- és nagykereskedőnél például az alkalmazottak 75 százaléka dolgozik a kiskereskedelmi ágban, és 25 százalék látja el a központi illetve nagykereskedelmi teendőket. Ezért mindkét modellben a teljes létszámmal osztottuk el a boltok forgalmát.

Ezek alapján az derült ki, hogy egy magyar lánc dolgozója durva közelítéssel évente 10-15 millió forint árbevételt állít elő, egy diszkonté azonban 60-80 milliót. A diszkontokra nem jellemző, hogy akár szezonálisan bérelt munkaerőt alkalmaznának, míg a magyar láncoknál ez nem zárható ki teljesen. Ez azért fontos, mert ezeknek a dolgozóknak az adatait nem is látjuk. Ha viszont vannak ilyenek, az csak azt jelenti, hogy a számok még nagyobb különbséget mutatnak a diszkontoknál termelt értékhez képest.

Mivel nem valószínű, hogy a diszkontokban a kasszások vagy az árufeltöltők nagyságrendekkel termelékenyebbek lennének a magyar láncokban dolgozó kollégáikhoz képest, a különbséget vélhetően sokkal inkább a szervezeti működésben lévő különbségek okozzák. Ez persze nem jelenti azt, hogy ha 10 ezer diszkont bolt lenne az országban, akkor is ilyen mutatókat produkálnának, arra viszont jól utal, hogy terjeszkedésükkel komoly dilemma elé állíthatják a magyar boltokat.

Amikor egy diszkont bemegy egy számára szűz területre, ott legalább 3-6 kis bolt és szupermarket teljes forgalmát szeretné felszívni.

A számok azt is magyarázzák, hogy egy diszkont miért tud magasabb béreket fizetni. Amikor ugyanis megnéztük, hogy a dolgozók száma hogyan aránylik az összes személyi jellegű ráfordításhoz, szintén nagy eltéréseket találtunk. Az egy főre jutó ráfordítás a magyar láncoknál körülbelül évi 2-3 millió forint között lehet, vagyis a minimálbérhez illetve a szakmai bérminimumhoz közelíthet. A diszkontoknál ezzel szemben ennek a duplája, 4,2-5,7 millió forint az átlagos egy főre jutó személyi ráfordítás.

Így lehet az, hogy az egyik diszkontnál a regionális értékesítési vezető havi nettó 500 ezer forintos fizetéssel és egy szolgálati Audi A4-essel kezd, a magyar láncoknál viszont csak a felső vezetők járnak drágább autókkal

– mondta egy szakértő.

Fodor Attila, a CBA kommunikációs igazgatója azt mondja, náluk nincs a tervek között egyetlen központi cég létrehozása. “Úgy gondoljuk, hogy a jelenlegi struktúrára van szükség ahhoz, hogy megfelelően rugalmasak lehessünk. Ennek eredményeként tud megvalósulni például az is, hogy a helyi vásárlói igények maximális figyelembevételével tudjuk kialakítani az üzleteink választékát” – mondja.

Úgy tudjuk, hogy a Reál láncnál viszont pont a hatékonyság növelése érdekében már el is kezdték a szétszórtabb szervezet egybevonását, és számos hatékonyságnövelő intézkedést is hoztak a tulajdonosok (a lánc cikkünk megjelenéséig nem reagált megkeresésünkre).

Fodor Attila, a CBA kommunikációs igazgatója, Magyar Levente, a KKM államtitkára és Oláh Zsanett, az MNKH vezérigazgatója a rózsadombi Príma Mágnáskert üzletben. MTI Fotó: Balogh Zoltán

A trafiktörvény, a vasárnapi nyitva tartás tiltása és a plázastop egyébként mind a magyar láncok gyengüléséhez járult hozzá. Fodor Attila azt mondja, hogy a tagoktól nem gyűjtöttek erre vonatkozó információkat, így ezt nem tudja kommentálni. Szakmai becslések szerint azonban a trafiktörvény a magyar boltok forgalmának akár mintegy 20 százalékát is elvitte, a vasárnapi zárva tartás idején pedig mindenki szombaton ment vásárolni, ám ekkor a kis boltok hirtelen annyira zsúfolttá váltak, hogy a vásárlók elmentek a szuper- és hipermarketekbe.

A plázastop pedig idő előtt hozta a magyar láncok nyakára a diszkontokat. Azok ugyanis nem tudnak a városok szélén, zöldmezősen terjeszkedni, ezért sorra belvárosi, felújított ingatlanokban nyitnak új egységeket. Ez pedig pont az a terep, amelyen a diszkontok megjelenéséig, vagyis a 2000-es évek elejéig a magyar láncok és a kis boltok egyeduralkodóak voltak. Addig nem is volt lényeges az árverseny közöttük, a magyar láncok sarki egységei lehettek mérsékelten drágábbak, mint a városszéli hipermarketek, mert ez volt a közelség ára.

A diszkontok egyre nagyobb városon belüli terjeszkedése azonban gyorsan elszívhatja a levegőt a környékbeli kisebb üzletek elől. Így inkább a kisebb települések maradnak számukra, egészen addig, amíg a közeli városokban meg nem jelennek a diszkontok.

Ez megnehezíti a kormány terveit is. Orbán Viktor egy lengyelországi eseményen így beszélt arról, hogyan kell elérni, hogy a magyar tulajdonú láncok túlsúlyba kerüljenek a külföldiekkel szemben:

Négy olyan terület létezik, ahol muszáj elérni, hogy a hazai tőke a nemzetközi fölé nőjön. Ezek a média, a bankok, az energia és a kiskereskedelmi hálózat. Hárommal megvagyunk, a negyedikbe beletörött a fogunk. Kénytelenek vagyunk ezért új ötleteken dolgozni. Sajnos a kereskedelmi hálózatok furfangosabbak nálunk. Még néhány év, és ezt a célt is teljesítjük.

Ilyen nagy hatékonysági különbségek mellett csak nagyon erőteljes és részrehajló hatósági közbelépéssel lenne esély ilyesmire.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Vállalat Aldi CBA Coop hatékonyság kiskereskedelem Lidl Penny Market Reál Olvasson tovább a kategóriában