Az Oroszországgal szemben az ukrajnai agressziót követően hozott szankciók hatékonyságának megítélése közel két évvel az invázió kezdete után nem egyszerű dolog. Azt erős túlzás lenne állítani, hogy az orosz gazdaság jól áll: a tavalyi növekedést nagyrészt a hadiipar hajtja, az infláció emelkedik, az alapkamat 16 százalék, a képzett munkaerőből hiány van, és a fenti folyamatok erős béremeléseket kényszerítenek ki, amelynek jó részét a hadiipart és a hadsereget eltartó költségvetés állja. 

Másfelől azonban Oroszország messze nem omlott össze és nem szigetelődött el; olajexportja ha valamelyest meg is csappant, de folyik; importja stabil és magas; hadi termelése ennek köszönhetően összeszedte magát; és tartalékai is vannak még – a tavalyi, 3,5 százalékos növekedést hozó év nemcsak a szankciós helyzet és a hadiállapot, de az elmúlt bő évtized békésebb időszakainak tartósan gyenge gazdasági teljesítményéhez viszonyítva sem rossz.

Joe Biden elnök kormánya ezen a helyzeten most egy újabb szankciós húzással próbál változtatni: egy december végén kiadott rendelet értelmében az Egyesült Államok először vezet be másodlagos vagy második szintű szankciókat Oroszországgal, illetve az oroszokkal üzletelő harmadik országbeli bankokkal szemben. 

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az amerikai hatóságok a jövőben nem csak a szankcionált orosz személyekkel és vállalatokkal való közvetlen üzletelést tiltanák, hanem az Amerika által szankcionált oroszokkal üzletelő, harmadik országban működő bankokkal való kapcsolatokat is büntetnék. A lépés mögött az az elképzelés, hogy az amerikai pénzügyi rendszerhez és a dollárelszámolásokhoz való hozzáférés értékesebb a nagyobb bankoknak, mint az orosz biznisz, ezért felhagynak majd az orosz hadiipar kiszolgálásával.

Az optimistább amerikai várakozások szerint ezzel sikeresen le lehet fojtani az orosz hadiipart, bár sok múlhat a betartatás részletein. Ez a módszer egyszer Irán ellen már bejött – ám támogatóbb nemzetközi környezetben és egy gyengébb rezsim ellen. 

Harmadik országokba is elérne Amerika

Az első szintű szankciók keretében az amerikai piacon működő pénzintézetek számára tilos a szankcionált orosz entitásokkal üzletelni (illetve az üzletelés büntetést von maga után). Az amerikai jelenléttel nem rendelkező bankok számára ugyanakkor semmi sem gátolja a szankcionált orosz entitásokkal való üzleti kapcsolatot, ahogy az amerikai pénzügyi rendszer tagjai számára sem gátolja semmi, hogy levelezőbanki kapcsolatot létesítsenek az olyan, Amerikán kívüli bankokkal, amelyek szankcionált orosz entitásokkal üzletelnek. 

A második szintű szankciók lényege, hogy az amerikai kormány megtiltja a szankcionált orosz entitásokkal üzletelő harmadik országbeli bankokkal való kapcsolatot az amerikai pénzintézetek számára. Ez következésképpen azt is jelenti, hogy aki szankcionált oroszokkal üzletel, és rajtakapják, az elveszti az amerikai pénzügyi rendszerhez és a dollárelszámolásokhoz való közvetlen hozzáférését. Ha tehát például egy szankcionált orosz hadiipari beszállító egy dubaji bankok keresztül intézi beszerzéseit, akkor innentől kezdve a dubaji bank kizárható az amerikai piacról. 

Secondary sanctions will further isolate by making foreign banks that maintain ties w/ SDNs “toxic” to US banks. Treasury is telling US banks they’ll face big penalties if they maintain ties to foreign banks that work with targets.

US banks will cut those banks off

6/ pic.twitter.com/Kpnh61hjaJ

— Daniel McDowell (@daniel_mcdowell) December 22, 2023

Az elnöki rendelet egy tágabb értelmezés szerint azokra a bankokra is kiterjed, amelyek ugyan nincsenek közvetlen kapcsolatban a szankcionált orosz entitásokkal, de közvetve a szankciókerülést segítik. Ilyen eset lehet, amikor egy nyugati kereskedő egy dubaji közvetítő számára ad el például egy elektronikai termékeket, amelyeket a közvetítő aztán egy szankcionált orosz hadiipari cég számára továbbít. Ebben a felállásban a rendelet alapján az érintett banknak nem szabad engedélyezni és jelentenie kell a tranzakciót, ellenkező esetben repül Amerikából. 

Az amerikai kormány elképzelése szerint az érintett harmadik országbeli bankok számára fontosabb az Egyesült Államok pénzügyi rendszeréhez és a dolláreszközökhöz való hozzáférés, mint az orosz entitásokkal való üzlet haszna, ezért az érintett bankok amerikai kapcsolataik megőrzése érdekében feladják orosz ügyfeleiket.  

Hiába a szankciók, ömlik az amerikai elektronika

Ez egy meglehetősen súlyos beavatkozás a harmadik országok gazdasági és politikai szuverenitásába, pont ezért is ritkák az ilyen szankciók. Korábban az Egyesült Államok csak az olyan kaliberű országok ellen vetette be ezt az eszközt, mint Észak-Korea vagy Irán, ahol mérsékeltebb nemzetközi ellenállással kellett számolnia.

Irán esetében Barack Obama elnök 2012-ben hirdette ki a második szintű pénzügyi szankciókat, miután az iráni rezsim urándúsításba kezdett, és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség értékelése szerint atomfegyverek kifejlesztésébe kezdett. Akkor a másodlagos szankciók fontos szerepet játszottak benne, hogy iráni gazdaság recesszióba jutott, Teherán pedig a nemzetközi elszigetelődése miatt 2015-ben végül megállapodott az ENSZ Biztonsági Tanács öt állandó tagjával és Németországgal atomprogramja felfüggesztéséről. (Ezt aztán Donald Trump exelnök 2018-ban amerikai részről felmondta.)

Oroszország esetében a hivatalos cél a hadiipar ellehetetlenítése és az országgal szembeni nyugati exportkorlátozások tágabb körben való kikényszerítése. Az Egyesült Államok, az Európai Unió és néhány további szövetségesük számos exportkorlátozást vezetett be Oroszországgal szemben a kettős felhasználású, azaz polgári és katonai célra is használható termékekre vonatkozóan a félvezetőktől kezdve a kommunikációs rendszereken át a szerszámgépekig. Bár ezek a szankciók a kihirdetést követő hónapokban erősen megfogták az orosz importot, azóta gond nélkül áramlanak a harctéren is használható áruk Oroszországba. 

Két fontos csatorna Kína és Törökország, amelyek a szankciókat követően igyekeztek lecsapni az orosz piacra, török részről a inkább a haszon, kínai részről a haszon mellett vélhetően geopolitikai okokból is. A kínai export tavaly 2022-höz képest 46,9,, 2021-hez képest 64,2 százalékot emelkedett, azaz az előzetes várakozásoknak megfelelően a kínai elvtársak nem hagyták magára az orosz gazdaságot.

Hasonlóan fontos maradt azonban az európai export is: ugyan az uniós országok közvetlen kereskedelme erősen visszaesett Oroszországgal, az Oroszországgal szomszédos közép-ázsiai államokban – Kirgizisztánban, Kazahsztánban, Grúziában és Örményországban – hirtelen megugrott az európai uniós import. Vélhetően nem arról van szó, hogy a kazah és örmény lakosságnak hirtelen tízszer annyi Mercedesre telik, mint tavaly, hanem inkább arról, hogy ezek az országok közvetítői szerepet játszanak. 

Ezek a kereskedelmi csatornák fontos szerepet játszottak abban, hogy Oroszország képes volt felpörgetni a hadigazdaságot, és az orosz haderő gépparkja és eszközállománya nem apadt ki – sőt, manapság Oroszország jóval erősebb ütemben képes drónokat és rakétákat gyártani, mint az invázió kezdetén. 

A Kijevi Gazdaságtudományi Egyetem (KSE) január elején kiadott elemzése szerint a harctéren használatos kettős felhasználású áruk importja tavaly január és október között 9 milliárd dollárt tett ki, és mindössze 10 százalékkal csökkent az invázió előtti értékhez képest.

Bár az érintett áruk közel kétharmada Kínán keresztül érkezett és 41 százalékuk kínai vállalatok terméke volt, a KSE gyűjtése szerint az amerikai cégek termékei tették ki az import negyedét, és az egyéb szankcionáló országok vállalatai feleltek további 18 százalékért. A nagyobb tételek között vannak számos amerikai cég, mint az Intel, az AMD, a Texas Instruments, az IBM, a Dell vagy a HP termékei, továbbá a Siemens és a Samsung is feltűnik a 15 legnagyobb érintett listáján. A közvetítők jelentős része hongkongi és kínai cég, de egy litván vállalkozás is kiemelt szerepet játszik a közvetett kereskedelemben. 

Iránban bevált, de más helyzetben 

Annak idején Irán esetében is hasonló folyamatok játszódtak le. Az amerikai és európai szankciók után a nyugati import erősen csökkent, de a kínai, török és az Egyesült Arab emírségekből származó import megnőtt, és kompenzálta a kiesett nyugati forgalmat. A második szintű amerikai szankciók után ez a trend megtört: az amerikai pénzügyi rendszerhez való hozzáférés elvesztésének veszélyével hirtelen a török, kínai és emírségekbeli kereskedők számára is büdös lett az iráni pénz. Ez a helyzet két évig tartott, után a megállapodás bejelentésével a közel-keleti és kínai forgalom ismét megugrott – miközben a nyugati tartósan alacsony maradt.  

Ezzel együtt az új szankciók köre relatíve korlátozott marad. A pénzügyminisztérium csak azokat a bankokat üldözi majd, amelyek az orosz hadsereg harctéri teljesítményét számottevően javító áruk, így például mikrocsipek, szerszámgépek, vegyi anyagok, csapágyak vagy optikai rendszerek kereskedelmének elszámolásában segédkeznek. A jelek szerint viszont nem vonatkozik az orosz energiakereskedelem finanszírozására, ebből fakadóan a rezsim fő bevételi forrása továbbra sincs veszélyben. A remény persze, hogy a pénzzel nem megy majd sokra az orosz hadigépezet, ha kevesebben lesznek hajlandóak üzletelni velük.

A másik nagy kérdés a betartatás. Egyes vélemények szerint pusztán a fenyegetés elég lesz: Irán szankcionálása esetében is jellemző volt, hogy a dollárelszámolásokhoz való hozzáférés fontossága miatt a nagyobb bankok nem akarták megkockáztatni a büntetést, és önként eleget tettek az amerikai ukáznak. 

Más szakértők szerint csak kemény betartatással lehet érvényt szerezni az újabb szankcióknak, hiszen ha az amerikai kormány nem képes lenyomozni a szankcionált tranzakciókat, nem fog sokat érni az új szankciós rezsim. Az iráni párhuzam szerintük nem áll meg, miután a közel-keleti ország ellen egy globális szankciós rezsim volt érvényben, amelynek Kína és Oroszország is része volt, azaz az Egyesült Államok nem egyedül próbált csendőrködni. Azt pedig az amerikai kormány is elismerte, hogy a szankciótörők között számos kis vállalat és obskúrus kereskedő van, akiket nehéz lenne lenyomozni.

Az Iránnal, Észak-Koreával és Líbiával szembeni szankciók megszegése miatt ugyanakkor olyan bankóriások is dollármilliárdos büntetéseket kaptak korábban a nyakukba, mint a BNP Paribas, az HSBC, a Standard Chartered, a Commerzbank vagy az UniCredit. Ez arra utal, hogy önmagában a fenyegetés nem lesz elég, és a betartatásra is szükség lesz. A brit királyi védelmi kutatóintézet (RUSI) szakértői szerint az eddigi európai szankciós rezsim egyik fő gyengesége volt, hogy a szankciók végrehajtását és betartatását a bankokra bízták. 

Európa kimarad

A RUSI szerint az amerikai lépésben szerepet játszott az európai szankciók gyengesége, illetve az Európai Unió vonakodása is. Ugyan a tizenegyedik uniós szankciós csomag elfogadása előtt felmerült, hogy az EU is másodlagos pénzügyi szankciókat hozzon, ezt végül elvetették. 

Az EU óvakodása mögötti az egyik fő ok, hogy India és Kína vélhetően rosszul reagálna egy ilyen lépésre. Ugyanakkor hasonlóan lényeges, hogy az EU-nak az Egyesült Államokkal szemben nincs egy központi szerve, amely képes lenne felelni a végrehajtásért és betartatásért (részben pont ezért is tud burjánzani a közvetett kereskedelem). A másodlagos szankciók emelett joghatósági kérdések bonyolult tárházát nyitják meg, és ezzel a betartatás körüli jogi viták és eljárások számát is exponenciálisan növelhetik. 

Mindemellett pedig van egy elvi dimenziója is a kérdésnek: a másodlagos szankciók olyan erős beavatkozást jelentenek más országok belügyeibe, amelyet az Európai Bizottság régóta ellenez, és számos európai ország még az orosz agresszió feltartóztatása érdekében sem tart elfogadhatónak. 

Az európai tétovázás miatt az Egyesült Államok korábban is egyoldalúan alkalmazta a második szintű szankciók eszközét – bár mostani csomagot Biden és kormánya állítása szerint előre leegyeztette az európai szövetségesekkel. A kérdés, hogy ebben a formában mennyire lesz hatékony az újabb fegyver: az Egyesült Államok pénzügyi befolyása ma valamivel gyengébb, mint 2012-ben volt, míg az orosz gazdaság ellenállóképessége jóval magasabb, mint Iráné volt.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ amerikai szankciók egyesült államok orosz-ukrán háború orosz-ukrán konfliktus Oroszország szankciók Olvasson tovább a kategóriában