Németország már nem vesz orosz olajat, mégsem tudja kikerülni Oroszországot

Németország és Lengyelország saját maga vállalta, hogy 2023 elejétől nem vásárol több orosz kőolajat, ez azonban komoly kihívás elé állítja őket, és a lengyelek nem is tudják teljesen tartani a saját maguk által szabott határidőt.

Az Európai Unió tagállamai még júniusban, a hatodik szankciós csomagban döntöttek arról, hogy leállítják az orosz tengeri olajszállításokat. Az embargó december 5-én életbe is lépett, az orosz olajexport pedig szinte azonnal visszaesett – igaz, a hosszú távú hatásokra még kicsit korai lenne következtetni.

Az olajembargó azonban nem vonatkozik a szárazföldi, vezetékes szállításokra. A Barátság kőolajvezetékre vonatkozó kivételt leghangosabban a magyar kormány követelte, de nem járt rosszul vele az orosz olaj két nagyobb importőre, Német- és Lengyelország sem, ahová a Barátság északi vezetéke megy.

Hogy leszereljék az ezzel kapcsolatos kritikákat, illetve ne juttassák további szénhidrogén-bevételekhez a háborús agresszor Oroszországot, nyáron önkéntesen mindketten vállalták, hogy 2023 elejétől nem vesznek több orosz nyersolajat akkor sem, ha az EU-s embargó formálisan nem vonatkozik rájuk.

Az önkorlátozás január elsején elvileg életbe is lépett, de az orosz olaj mellőzése Berlint és Varsót is komoly kihívások elé állítja. Az orosz olajipar képviselői december végén már arról beszéltek, hogy a hivatalos kommunikáció ellenére mindkét ország továbbra is igényt tart az orosz energiára, bármit is állítsanak erről kifelé.

Bejelentették, hogy január 1-től nem vesznek orosz olajat, de tőlünk a lengyel vevőink 2023-ra is 3 millió tonnát kértek. Németország is elküldte az igényét az első negyedévre: „adjatok nekünk is”

– állította az orosz állami hírtévében a Transznyeft vezérigazgatója.

A német esetben elképzelhető, hogy ez csak orosz propaganda, de a lengyeleknél legalábbis némi igazságmagva van. A Mollal is nagy volumenű együttműködésekben lévő PKN Orlen, a lengyel állami olajvállalat félmillió tonna orosz nyersolaj szállítását már biztosan lekötötte a Barátságon. Ezt a kifutó szerződésekkel indokolják: eszerint hosszú távú szerződések kötik őket az oroszok felé, amit kormányzati felhatalmazás nélkül, a várható kártérítési kötelezettségek miatt nem akarnak csak úgy megszegni.

Lengyelország azt szeretné, ha legalább a Barátság északi ágára hoznának EU-s szankciókat, mert ezzel megúszhatnák, hogy Moszkvának kompenzációt fizessenek. Az Orlen most még a nyersolajszükségletének a harmadát szerzi be Oroszországból, a futó szerződések azonban január végén lejárnak, és nem fogják meghosszabbítani őket – hangsúlyozzák.

Lengyelország közben Németországgal erősíti az energiaügyi kooperációt, hogy súlyos hiány nélkül tudják kiváltani az orosz szénhidrogént. Ennek lengyel belpolitikai bukéja, hogy a vezető kormánypártot irányító Jaroslaw Kaczynski közben saját szavazóbázisa felé vehemensen támadja Németországot, ahol éri – legutóbb még amiatt is őket bírálta, hogy az eltévedt ukrán légvédelmi rakéta becsapódása után Berlin saját Patriot rakétavédelmi rendszerét ajánlotta fel Lengyelországnak.

Az energiakérdésben ennél zavarmentesebb az együttműködés, még ha a lengyel kormány erről nem is kommunikál túl sokat. December elején arról állapodtak meg Robert Habeck német gazdasági miniszterrel, hogy hosszú távú szerződésekkel fogják optimalizálni a meglévő infrastruktúrán a kőolajszállítási felhasználásokat, és részben Gdanskból fogják ellátni nyersolajjal a kelet-németországi finomítókat.

A schwedti és leunai német finomítók idáig Ural típusú orosz olajat használtak, a berlini autók is szinte mind az innen származó üzemanyaggal mennek. A nyersanyaghiány így igen látványos következményekkel járna. Szeptemberben ezért is lépett közbe a német állam: az orosz Rosznyeft tulajdonában lévő schwedti finomítót az ellátásbiztonságra hivatkozva állami kezelésbe vették, és szeretnék belőle teljesen kiszorítani az oroszokat.

Ha ez sikerülne, a háttértárgyalások iránya szerint a lengyel Orlen léphetne a Rosznyeft helyére. Ez Varsónak azért is kiemelt érdeke, mert a dízel Nyugat-Lengyelországba is innen, a volt NDK finomítóiból érkezik.

Az egymásra utaltság tehát kölcsönös: a németek Rostock mellett a gdanski kikötőből szerzik be a nyersolajat, a lengyelek pedig tőlük az üzemanyagot. Szorosabb együttműködéssel valamennyire csökkenthető a kockázat, hogy az orosz nyersanyag kiesésével a lengyel és a német finomítók egymásra licitálva hajtsák fel a korlátozott kapacitások árát.

A schwedti finomító mostantól a kapacitás 70 százalékán fog üzemelni, de a németek szerint így is ki tudják majd elégíteni az igényeket. Már elkezdték bővíteni a rostocki olajterminált, a lengyelek ugyanezt teszik Gdanskban, és növelik a balti-tengeri kikötővárosból induló pomerániai vezeték kapacitását is.

Ez azonban csak hosszabb távon jelenthet segítséget. Az idei német igények biztos kielégítéséhez újabb energiaforrásokra lesz szükség, és ezt főleg Kazahsztántól remélik megkapni.

A kazah nyersolajra annak ellenére sem vonatkoznak az uniós szankciók, hogy azt is Oroszországon keresztül szállítják – részben tengeri úton, részben pedig szintén a Barátság vezetéken keresztül. Németország most erre csapna le, a gyakorlati kivitelezés azonban többszörös nehézségekbe ütközik.

Először is: Kazahsztánnak a belföldi igények és a kazah kézben lévő romániai olajfinomító szükségletének biztosítása után nem igazán marad szabad kapacitása, ami van, az hosszú távú szerződésekben van lekötve. Emiatt közel 10 százalékkal akarják növelni a 2023-as kitermelésüket, de itt jön a másik, nem annyira fizikai, mint inkább politikai nehézség:

a kazah olaj útja Európa felé Oroszországon vezet, és csak az orosz hatóságok jóváhagyásával juthat el a német vevőkhöz.

Az év utolsó napjaiban Alekszandr Novak orosz miniszterelnök-helyettes talán némileg váratlanul azt jelezte, hogy nem támasztanak ez elé akadályt, és a Barátságon keresztül idén 1,2 millió tonna kazah nyersolaj (ennyire nyújtottak be hivatalos igényt) mehet Belaruszon keresztül Lengyel- és Németország felé. A kazah vezetés közben arról beszél, hogy 2-5 millió tonnát tudnának ebben az évben Németországba szállítani.

Van azonban egy harmadik, látszólag technológiai nehézség, ami az egyelőre még csak tervezett ügyletet még zavarosabbá teszi. A Barátság vezetékbe kerülő, tavaly 13 millió tonnányi kazah olaj idáig összekeveredett az orosz olajjal, attól fizikailag nem is volt elválasztható, az így keletkező mix rendelkezett azokkal a tulajdonságokkal (sűrűség, kéntartalom), amelyek a német finomítókban is használt Uralt jellemezték. A „tiszta” kazah nyersolaj paraméterei ettől feltehetőleg eltérnének, de az sem világos, hogy hogyan lehetne elválasztani a felségjelzés nélküli kazah és orosz molekulákat.

De ha ettől nagyvonalúan el is tekintenénk: ahhoz, hogy legyen szabadon értékesíthető kazah olaj, feltehetőleg az kell, hogy a kazah energetikai létesítményeket a jövőben ne belföldi, hanem legalább részben orosz olajjal etessék. Ha így lesz, az uniós olajembargó betartása érdekében Németország ugyan formálisan megszabadulhat az orosz nyersanyagtól, de a gyakorlatban az történne, hogy Oroszország szállítana nekik kazah olajat, miközben az orosz olajat Kazahsztánba vinnék egy körkörös csere keretében. Hogy közben molekulaszinten ténylegesen mi történik, szinte másodlagos.