Magyarország a Roszatomra tett, mások amerikaira cserélik az orosz uránt

Újabb vörös vonal: Szijjártó Péter és a magyar kormánykommunikáció csak így hivatkozik arra, hogy az Európai Unió következő szankciós körébe néhány ország megpróbálja betenni a nukleáris technológiát, ami többek között a paksi bővítést is ellehetetlenítené. A tervezett, kilencedikként emlegetett csomagról, annak tartalmáról egyelőre nincs hivatalos információ, lapértesülések szerint azonban valóban létezik egy tagállami javaslat, ami az orosz nukleáris iparral való együttműködést és az orosz fűtőanyagok importját is tiltaná.

A Szabad Európa által látott szöveget Lengyelország és a három balti ország jegyzi. Ők az írekkel kiegészülve már az előző, szeptemberi nyolcadik körben is ezt szorgalmazták, de ebből akkor sem lett bizottsági javaslat. A háttérben Németország is a nukleáris szankciók támogatójának mutatja magát, de ez inkább uniós tárgyalási taktika a részükről, mintsem reális cél. Hiába szorgalmazza ugyanis az azonnali nukleáris embargót Zelenszkij mellett az Európai Parlament is, az egyhangú döntéshozatali kényszer miatt ezt nincs sok esély keresztülvinni.

A nehézségeket mutatja, hogy még az Egyesült Államok sem hozott idáig nukleáris energetikai szankciókat az oroszok ellen. Bár a Biden-kormányzat ezt már márciusban tervezte, a nukleáris ipar eredményesen lobbizott ellene, mondván, nem tudnák pótolni az olcsó orosz fűtőanyagot. Bár az amerikai uránbányászatot újra növelni kívánják, ez időbe telik, nagyvolumenű urándúsítás pedig csak egyetlen üzemben működik Kentuckyban: a kilencvenes évektől az amerikai nukleáris reaktorokat nagyrészt a leszerelt szovjet atomfegyverekből kinyert, öt százalékosra “visszaritkított” uránnal etették, illetve külföldről, részben Oroszországból vásárolt fűtőelemeket használtak ezekben is. Washington számára külön probléma, hogy a jövő reaktorainak gondolt, Amerikában prioritásként kezelt kis moduláris atomreaktorok (SMU) HALEU fűtőanyagát egyelőre kizárólag Oroszország tudja előállítani. Az Egyesült Államok most stratégiai célként kezeli, hogy minél gyorsabban autonómak legyenek a nukleáris technológiában és fűtőanyagokban, de ez így is több évet fog igénybe venni.

Európa nukleáris kitettsége Oroszország felé legalább ekkora.

A nukleáris embargó ötlete ellen tagállami szinten legélesebben Magyarország és Bulgária tiltakozik; két ország, ahol az elektromos áram közel felét orosz építésű reaktorok állítják elő, és ahol a nukleáris fűtőanyag teljes egészében Oroszországból jön. Szovjet/orosz típusú, nyomottvizes VVER-reaktorok öt uniós országban működnek: Magyarország és Bulgária mellett Finnország, Csehország és Szlovákia tartozik ezek közé. Utóbbiban jövő év elején kezdi meg a termelést a mohi erőmű új blokkja. Emögött szintén a Roszatom áll.

Bár ez alapján kelet-nyugati törésvonalra is lehetne gondolni, a helyzet bonyolultabb. A nukleáris szankciókban ugyanis azok az országok sem igazán érdekeltek, ahol “nyugati” típusú atomerőművek vannak. Európában (Oroszországon kívül) 133 reaktor működik jelenleg, Franciaország kiemelkedik a mezőnyből: az 56 francia reaktor az EU nukleáris energiájának a felét állítja elő normális üzemmenet esetén (az idei év ebből a szempontból sem normális: a francia atomerőművek műszaki problémák miatt mélyen a kapacitásuk alatt termeltek az elmúlt hónapokban).

Franciaország éppen a kiterjedt nukleáris szektorának köszönhetően mondhatja el magáról, hogy jelentős részben önellátó energiából. Hiába állítják azonban elő az összes elfogyasztott energia 55 százalékát hazai földön, ez az adat elfedi azt, hogy bár a francia erőművekben felhasznált urán nagy részét Franciaországban dúsítják, a nyersanyag ötöde oroszok által üzemeltetett kazah bányákból származik. De fordított irányban is jelentős a francia-orosz kapcsolat, ami szintén nem a nukleáris embargó felé mutat. A Roszatom által épített atomerőművekben ugyanis francia Arabelle turbinák forognak, a gyártó GE-Alstomban pedig 20 százalékos résztulajdont szerezne az orosz állami konszern – erről két héttel az Ukrajna elleni invázió előtt, februárban írtak alá megállapodást, a bevásárlás sorsa egyelőre kérdéses.

A francia nukleáris szektor orosz kitettségére február 24. óta a németek hívják fel a figyelmet a legnagyobb előszeretettel. Scholz hivatalba lépése óta amúgy is megrendülni látszik a német-francia uniós tengely, a Párizsra mutogatás pedig arra is jó, hogy a németek egy kicsit visszavágjanak a saját orosz gázfüggőségükkel kapcsolatos bírálatokra. Ebben Berlin stabilan építhet a német zöldek hagyományos atomgyűlöletére, és az ellenérzéseket fokozza, hogy a francia-orosz nukleáris együttműködésnek van némi német vonatkozása is: a Roszatomtól vásárolt dúsított uránból a francia Framatome a németországi Lingenben készít nukleáris fűtőanyagot.

Tavaly összesen 2358 tonna nyers uránt hozott be az EU Oroszországból, ez a teljes európai import 20 százaléka, valamivel elmaradva a nigeri (24,3%) és a kazah (24%) mögött – de az utóbbit egyelőre nagyrészt szintén Szentpéterváron keresztül hajózzák be Európába. A nyersurán-beszerzésben azonban még kikerülhetőek lennének az oroszok. A Vattenfall svéd energiaipari konszern már az Ukrajna elleni invázió napján úgy döntött, hogy a jövőben Oroszország helyett inkább Kanadából és Ausztráliából importál többet. Ez ugyan valamivel drágább, mint az orosz urán, de a kitermelés növelhető, akár a teljes globális uránigény is kielégíthető orosz nyersanyag nélkül.

A nyers uránnál nagyobb probléma, ha nem is lehetetlen, az orosz dúsított urán kiváltása. Oroszországé a globális urándúsító kapacitások 46 százaléka, a Roszatom a világ vezető nukleáris üzemanyag-exportőre, és a végső soron az EU-s atomerőművek számára végzett urándúsítás harmada is a Tenexhez (a Roszatom egyik leányvállalata) köthető.

Azonban a technikailag a paksihoz hasonló, szovjet/orosz konstrukciójú kelet-európai VVER-1000-es reaktorok is működtethetők máshonnan származó fűtőanyaggal.

A diverzifikálás halad is, méghozzá elég gyors ütemben – amit a magyar kormánypárti sajtó az amerikai atomlobbi hatásának tulajdonít. A folyamatnak a nemrég még csődközelben lévő amerikai Westinghouse a legfőbb nyertese. Ők 2021-ben a bulgáriai kozloduji atomerőművel szerződtek, hogy a jövőben tőlük vásároljanak fűtőanyagot, idén márciusban ugyanerről állapodtak meg a cseh temelíni erőművel, Finnországgal, és a jövőben az ukrán kézen lévő reaktorok (Európa legnagyobb nukleáris erőművét, a zaporizzsjait az oroszok elfoglalták és a leválasztották az ukrán energiarendszerről) is amerikai fűtőanyagot kapnak majd orosz helyett.

Ez ugyan várhatóan drágább lesz, de – a gázos erőművekkel szemben – az atomerőműveknél a fűtőanyag költsége arányaiban sokkal kevésbé jelentős, EU-s szinten évi pár százmillió dolláros tételről van szó. Az orosz nukleáris ipar számára a nagy üzlet sokkal inkább a rendkívül költséges atomerőmű-építésekben és a hosszú távú járulékos szolgáltatásokban, valamint ezek geopolitikai előnyeiben rejlik.

Oroszország a világ elsőszámú reaktorexportőre, amit nemcsak Magyarországon segítenek államilag támogatott, hosszú lejáratú, kedvező feltételeket kínáló orosz hitelkonstrukciók. 2022 elején Oroszországnak 13 külföldi reaktorépítése volt folyamatban Bangladestől Iránon át Szlovákiáig, és ebbe az előkészítési szakaszban lévő Paksot például még nem is számolják bele. A Roszatom becslése szerint a nemzetközi megrendeléseik teljes összege meghaladja a 138 milliárd dollárt, és Moszkvában azt preferálják, ha az üzleti modell az építésen túl az orosz résztulajdonszerzést, valamint a későbbi működtetést, a használt fűtőanyagok elszállítását, a folyamatos karbantartást és esetleges bővítést is magában foglalja, vagyis az a teljes életciklusra, sőt még azon is túl szól.

Ez így már sok szálon köti a külföldi partnereket az orosz nukleáris iparhoz és geopolitikai érdekekhez, ezért nem meglepő, hogy az Ukrajna elleni invázió óta leginkább a tervezési, előkészítési fázisban lévő orosz erőműépítések sorsa vált kérdésessé. Finnországban májusban vissza is mondták a tervezett Hanhikivi nukleáris erőmű projektet, melyben a Roszatomnak 34 százalékos részesedése lett volna. Ez éles kontraszt Magyarországhoz képest, ahol a kormány éppenhogy fel akarja gyorsítani a Paks 2 projektet, melynek eredetileg a finn reaktor lett volna a mintaprojektje. Ennek érdekében nemcsak a reaktorépület építési engedélyét adták ki augusztusban, de a projektért felelős Süli Jánost is lemondatták, őt téve felelőssé a lassú előrehaladásért.

Magyarország ezzel a legerőteljesebben köteleződik el az Oroszországgal való nukleáris együttműködés mellett az Európai Unión belül. Szlovákia mellett már csak Magyarország szerzi be kizárólagosan az oroszoktól a nukleáris fűtőanyagot, és egyedül a magyar kormány szerződik új reaktorra a Roszatommal. A különbség nemcsak Finnországhoz képest látványos. Csehországban szintén új atomerőművet építenének, de ott a márciusban kiírt tenderben nemzetbiztonsági okokból már indulni sem engedték sem a Roszatomot, sem a kínai állami nukleárisenergia céget, a CGN-t. Lengyelország közben az amerikaiakkal, illetve Dél-Koreával kötött megállapodást az ország első két atomerőművének megépítéséről – a korábbi legszorosabb Magyarország-szövetséges két kiemelt stratégiai partneréről van szó, amint az a gigantikus haderőfejlesztésekből is egyértelmű.

Új orosz atomreaktorok építéséről most leginkább Afrikában, hozzánk legközelebb pedig Törökországban és Egyiptomban van szó: Putyin és Erdogan legutóbbi találkozóján a török elnök azt kérte, hogy a Roszatom építse meg a Fekete-tenger partjára tervezett, korábban francia-japán együttműködésben elképzelt második török atomerőművet is.

Míg a teljes körű nukleáris embargó a több országot is érintő orosz atomipari együttműködések komplex jellege miatt jelenleg nem tűnik valószínűnek, a különutasság a magyar kormány szempontjából kockázatot jelent. Miután a szlovákiai mohi atomerőmű új reaktorát heteken belül üzembe helyezik, a finnek pedig a háború után elálltak az oroszokkal való együttműködéstől, Paks 2-vel a magyar kormány egyedül marad: míg máshol Kelet-Európában a fűtőanyagok diverzifikálása és az orosz nukleáris kitettség csökkentése felé mennek, az EU-ban egyedül nálunk akarnak továbbra is új VVER-reaktort építeni orosz hitelből.