(A szerző a kis-és középvállalkozások digitális versenyképességét rendszeresen mérő Digiméter projekt szakmai vezetője, a Corvinus Egyetem adjunktusa. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)
Három éve egyhelyben toporog a hazai kis- és középvállalatok digitális versenyképességét mérő Digiméter indexe a legfrissebb, idén október közepén publikált eredmények alapján. 2022-ben egy száz fokú skálán 41-es értéket mutat az index, míg a megelőző két évben 40-et. Az adatokat látva úgy tűnik, hogy az informatika olyan közművé vált a kkv-k számára, aminek csak nagyon lassan változik a használati módja. Támaszkodnak rá, de megszokták mit hogyan csinálnak és ettől nehezen térnek el.
Ismerik a kis piros kockás füzetet? Egy nagy hazai bank vezetője panaszkodott az ezredfordulón arról, hogy hiába költött milliárdokat a cég a bankfiók hálózat modernizációjára, az alkalmazottak miután segítettek megoldani egy-egy ügyfél problémáit, ugyanúgy egy kockás füzetbe vezetik be, hogy mi történt, mint mielőtt informatizálták volna a teljes rendszert. Hosszú időnek kellett eltelnie mire ez megváltozott, de mára szerencsére az átlag ügyfélnek jó esetben be sem kell tennie a lábát a bankfiókba. A kockás füzethez való ragaszkodás arról üzen, hogy nehezen térünk el attól, amit megszoktunk és bevált („mi így szoktuk csinálni”), viszont eltűnése és a bankfiókok szerepének átalakulása arról, hogy idehaza is végbe tudnak menni érdemi változások.
A helyzet az, hogy az informatika folyamatosan fejlődik, ami versenyképes volt tegnap, az alap elvárásként fogalmazódik meg ma és elavulttá, a hatékonyságot rontó megoldássá válhat a jövőben. Közben a hazai vállalkozások a digitalizációt tekintve úgy tűnik, hogy a kétezres években ragadtak. Mondok pár példát a Digiméter adataival alátámasztva, hogy érthető legyen mire gondolok az előrelépés hiánya alatt:
Olybá tűnik tehát, hogy az informatikára egyszerűen olyan közműként tekintenek a kkv-k, mint a víz, a villany vagy a fűtés. Egyszer kiépítik az infrastruktúrát, aztán használják: eltekernek egy csapot, megnyomnak egy kapcsolót, ahogy szokták, erre történik valami (jön a víz, felgyullad a lámpa, meleg lesz), de az egész egy „fekete doboz”,
nem értik miért történik, de ami még fontosabb, nem is érdekli őket mindaddig, amíg a megszokott módon mennek a dolgok.
Elküldik az e-mailt, csatolják a file-t, megírják a dokumentumot, kiszámolják az eredményt Excelben – így csinálják mióta az eszüket tudják. Ez az a mentalitás, ami a változatlanságban hisz: ha a nagyanyáinknak jó volt a patakban mosni, nekünk is jó lesz…
Nem digitalizációt látunk (ami elsősorban a folyamatok átalakítása révén lehetne tartósan sikeres), hanem informatikai eszköz használatot. A „dumb pipe” tehát a „buta cső” kifejezést azokra a távközlési hálózatokra és részben az azokat üzemeltető cégekre kezdték el használni az elmúlt évtizedekben, amelyek csak az infrastruktúrát adták, de képtelenek voltak rajtuk piacképes szolgáltatásokat is nyújtani, miközben az általuk nyújtott hálózatokon, tehát az ő hátukon felkapaszkodva cégek ezrei csinálták meg a szerencséjüket (mint amilyenek a zenei és videós streaming, a VoIP telefonos vagy csetelő alkalmazások – utóbbiakat nevezzük összefoglalóan Over The Top – OTT szolgáltatásoknak, mivel a hálózatok „tetején” jöhettek létre). Ezt a fajta kettősséget érezni idehaza is, vesznek és használnak eszközt a kkv-k, de buta cső módjára, informatikai közműként használják és nem lépnek tovább a digitalizációban a komplexebb használati módok felé. Ez az informatikai közmű és a digitalizáció viszonya, a hazai cégek „beérik” az informatikai eszközök megszokott használatával és nem igazán digitalizálnak.
Hogyan lehet ebből az állapotból kilépni és az informatikát kreatívan eszközként használni a digitalizációban, a folyamatok megújításában, a digitális versenyképesség javításában? Először is a legfejlettebnek tekinthető pénzügyi területhez kellene felzárkózni (a digitális pénzügy trójai faló szerepéről a digitalizációban itt írtam bővebben). Másrészt több olyan tényező van, ami segíthet kizökkenni, ilyen a szabályozás, az alkalmazottak és cégvezetők meglévő képességeinek kamatoztatása, vagy a vásárlói kényszer és a transzparens verseny, mint amiben a Digiméter is segít (ezekről is értekeztem már a G7 virtuális hasábjain).
Viszont, ami jó eséllyel most vár ránk, a mély és jeges recesszió kifejezetten kedvezhet a digitalizációnak, amiben a túléléshez hatékonyságot kell növelni – ugyanúgy, mint a villany vagy a fűtés esetében a digitalizációnál is felmerül az évtizedekig halogatott modernizáció szükségszerűsége. Jöhetnek a felhős megoldások, jöhet a felforgató digitalizáció a buta közműként használt informatika helyett. Legalábbis, ha valaki gyorsabban szeretne fejlődni és megerősödve kikerülni a válságból – a többieknek meg marad a jól megszokott kockás füzet, az e-mail és a csatolt file-ok világa.
Vállalat
Fontos