Hírlevél feliratkozás
Váczi István
2023. december 10. 04:34 Világ

Ki éli túl a telet Ukrajnában?

A mostani a közel 22 hónapja tartó ukrajnai háború egyik legreménytelenebb, legsötétebb időszaka, és messze nem csak a rövid téli nappalok miatt. Már azt sem könnyű felsorolni, hogy az ukránokat mi minden nyomasztja:

  • A nyári támadás csekély eredményeket ért el, különösen a veszteségekhez képest.
  • A frontvonal jelentős részén október óta orosz offenzíva zajlik, amely ugyan szintén alig ért el valamit, de erősen szorongatja a kimerült ukrán védőket.
  • A korábbi dróntámadások után csütörtökről péntekre virradó éjszaka az oroszok – több hónapnyi szünet után – ismét cirkálórakétákat is indítottak a levegőből Ukrajna ellen. Ezzel nő a nyomás a tavalyi csapások után még mindig törékeny ukrán energetikai infrastruktúrán.
  • Kiéleződőben vannak a belpolitikai ellentétek az országban, különösen az elnök köre és a hadsereg főparancsnoka között.
  • Az amerikai fegyverzeti segítség fedezete már csak év végéig elég, a demokraták és republikánusok közötti csaták miatt pedig egyelőre nem sikerült biztosítani a folytatáshoz szükséges forrásokat.
  • Az EU 50 milliárd eurós pénzügyi és 20 milliárdos fegyverzeti segélycsomagját a magyar kormány blokkolja, az ukrán uniós tagjelölti tárgyalások megkezdését Orbán Viktor megvitatni sem hajlandó.
  • A lengyel fuvarozók blokádját – amellyel az ukrán konkurencia ellen tiltakoznak – pedig hátba döfésként éli meg sok ukrán. Lengyelország Ukrajna egyik legelkötelezettebb támogatója, most mégis rengeteg olyan felszerelés (például drónok és golyóálló mellények) rekedtek az eltorlaszolt határátkelőknél álló kamionsorokban, amelyek életmentők lehetnének sok ukrán katona számára.

Ez természetesen nemcsak az ukrán hátországot nyomasztja, hanem a frontot tartó katonákat is, akik közül sokan hetek vagy hónapok óta nem utazhattak haza a családjukhoz.

Az orosz oldal

Ezek az ukrán gondok biztosan örömmel töltik el az újraindulását pénteken bejelentő Vlagyimir Putyin orosz elnököt, a harctéren szolgáló orosz katonák egy része azonban – a nyilvánosan elérhető információk alapján – talán még rosszabb helyzetben van, mint az ukránok. Az utóbbiak legalább tudják, hogy miért harcolnak. Erről nemcsak az ország ellen 2014 óta változatos eszközökkel zajló orosz agresszió gondoskodott, hanem Putyin jó néhány megszólalása is.

Nemrég jelent meg egy tudományosnak szánt, Putyin-idézetekkel bőségesen ellátott dokumentumgyűjtemény Oroszországban, amelynek lényege – az elnök 2021-es esszéjéhez hasonlóan –, hogy az ukránok és az oroszok lényegében egy nép (a beloruszokkal együtt), az előbbiek önállósága történelmi tévedés. A tavaly kirobbant háború pedig megmutatta, hogy nincs olyan módszer (gyilkosságok, kínzókamrák, gyerekek elhurcolása), amelytől az oroszok visszariadnának, hogy helyrehozzák ezt a szerintük szörnyű hibát. Ezt az eljárást viszont az érintettek és a nyugati világ jelentős része háborús bűnnek tartja.

Ezzel szemben egy orosz katonának nagyon erősen hinnie kell a propagandában ahhoz, hogy azt gondolja, csak az ukránok legyőzésével lehet megelőzni valamilyen szörnyű, Oroszországra leselkedő veszélyt, legyen az NATO-támadás vagy ukrajnai laborokban létrehozott, oroszok ellen alkalmazni szánt biológiai fegyver.

Ráadásul tavaly ősz óta az orosz katonák jelentős része egyáltalán nem önszántából van Ukrajnában: minimum 300 ezer embert mozgósítottak, míg az elítélteket elég sokféle módszerrel tudják rávenni arra a börtönökben, hogy jelentkezzenek a hadseregbe. A civil életből önként jelentkezők közül pedig jó páran számoltak be arról, hogy eredetileg azt ígérték nekik, hogy csak hátországbeli feladataik lesznek Ukrajnában, ehhez képest pár héttel később már az ukrán állásokat kellett rohamozniuk.

Az előző télen még csak a Wagner-csoportra volt jellemző, hogy rosszul kiképzett katonáit (korábbi fegyenceket, akkor még csak a Wagner toborozhatott börtönökben) hajtotta neki az ukrán állásoknak, és ez erős tüzérségi támogatással együtt előbb-utóbb felmorzsolta az ukrán védelmet egy-egy szűkebb térségben. (Így sikerült végül május végére elfoglalni a Doneck megyei Bahmutot.)

Most már, a Wagner bukása után ez az orosz hadsereg gyakori eljárása lett, legalábbis akkor, ha a páncélosokkal végrehajtott támadások kudarcba fulladtak. Erre ugyan igyekeznek ők is volt fegyenceket használni, de az öngyilkossággal határos rohamokat végrehajtó Storm-Z alakulatokba olyan katonákat is áttesznek, akik korábban megtagadtak valamilyen parancsot, részegségen vagy droghasználaton kapták őket, vagy egyszerűen csak nem szimpatikusak a parancsnoknak, esetleg nem vásárolták meg a nagyobb életben maradási esélyt. Emellett pedig teljesen átlagos orosz egységeket is küldenek garantáltan nagy veszteségekkel járó támadásokba.

Az év elején az orosz nyilvánosságban még nagy felzúdulást váltottak ki a szintén Doneck megyei Vuhledár térségében elszenvedett óriási orosz veszteségek. Mostanra viszont szigorodott a cenzúra, több orosz háborús bloggert pedig megvásárolt a hatalom, így már kisebb hullámokat keltenek például az Avgyijivka közelében elszenvedett, a vuhledárinál is súlyosabb veszteségek.

Az igazságot persze nem lehet teljesen elrejteni, a mozgósítottak családjai például tisztában vannak a valós állapotokkal. Szerveződéseiket, megmozdulásaikat ugyan a hatalom igyekszik csírájában elfojtani, de nemrég Novoszibirszkben zárt ajtók mögött megtarthattak egyet. Persze kiszivárgott, hogy milyen panaszokat adtak elő:

  • A mozgósítottak szinte sosem hagyhatják el a frontvonalat, az már leváltásnak számít, ha nem 100 méterre vannak az ellenségtől, hanem 800-ra.
  • Az egyetlen kivételt azok a szerencsések alkotják, akik a több mint egy évvel ezelőtti mozgósítás óta egyetlen alkalommal két hétre hazautazhattak a családjukhoz.
  • A katonák fáradtak, depressziósak, súlyos betegen is a harctéren kell maradniuk, és ebből a célból a nem életveszélyes sérüléseket a valóságosnál könnyebbnek könyvelik el.
  • Ha jó minőségű személyi felszerelést akarnak használni, akkor azt maguknak kell megvásárolniuk, esetleg közadakozásra számíthatnak.
  • A parancsnokok isznak, és hatalmas veszteségekkel járó támadásokba küldik a katonákat.

Emiatt a családtagok közül már vannak, akik arcukat vállalva követelik a mozgósítottak leszerelését – ehhez még akkor is bátorság kell, ha a háborút nyilvánosan nem ellenzik.

Természetesen lehet, hogy ez elszigetelt jelenség marad, de ha szervezettebb formát ölt, potenciálisan olyan kihívás elé állíthatja az orosz hatalmat, amire nem volt példa a 2011-12-es ellenzéki tüntetések óta. (Leszámítva természetesen a júniusi egynapos Wagner-puccskísérletet.)

Hogyan tovább?

Mindebből az következik, hogy ezen a télen Ukrajna alighanem a túlélésre rendezkedik be, hogy működésben tartsa energiahálózatát, minél kisebb ember- és területveszteséggel kivédje az orosz támadásokat. Kisebb támadásokra valószínűleg csak azért vállalkozik, hogy az oroszok ne csoportosíthassák át erőiket teljesen szabadon.

A fogyatkozó nyugati támogatás befolyásolására korlátozottak a lehetőségeik, de az biztos, hogy ha az amerikai és európai katonai-pénzügyi támogatás teljesen elapad, akkor Ukrajna elveszett. Ugyanakkor ez olyan stratégiai kudarc lenne a Nyugat számára, hogy a megtörténését még a mostani gondok közepette is nehéz elképzelni.

Orosz oldalon a túlélés egyéni szinten értelmezhető, és a fentiek miatt egyáltalán nem könnyű feladat, legalábbis azok számára a katonák számára, akik a front forró pontjain szolgálnak. Még ha minden az oroszok tervei szerint alakul is, sokuk akkor sem érné meg az esetleges győzelmet – már csak ezért is érthető hozzátartozóik szervezkedése.

A legvalószínűbb azonban – ha nem szűnik meg Ukrajna nyugati segítése – a mostani állóháború fennmaradása ezen a télen, vagyis a frontvonal várhatóan csak lassan mozdulhat el. Ezt követően a márciusi orosz elnökválasztás lehet a háborút leginkább befolyásoló tényező: Putyin győzelme nem kérdés, az viszont igen, hogy utána hajlandó lesz-e egy újabb százezres nagyságrendű mozgósítással megerősíteni az Ukrajnában harcoló hadseregét.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkNem tud úgy táncolni Ukrajna, ahogy Orbán Viktor fütyülEddig nem volt sapka az ukránokon, de az sem számít, hogy most már van.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMi van, ha Ukrajna veszít?Az orosz győzelmi remények abból táplálkoznak, hogy a Nyugat előbb vagy utóbb úgyis belefárad Ukrajna támogatásába. De ehhez túl sok veszítenivalója van.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMegérkezett a kemény tél az ukrán csataterekre, de ki tudja jobban kihasználni?A téli viszonyok minden katona dolgát megnehezítik, stratégiai szinten viszont nagy előnybe kerülhet a képzettebb és jobb morállal rendelkező hadsereg.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ orosz-ukrán háború Oroszország Ukrajna vlagyimir putyin Olvasson tovább a kategóriában

Világ

Hajdu Miklós
2024. november 28. 16:28 Vállalat, Világ

Ez nem Kurzarbeit-válság: tömegeket bocsátanak el német nagyvállalatok

Éles különbség a német ipar mostani és 2020-as válsága között, hogy számos vállalat megválik a korábban nagy nehézségek árán toborzott dolgozóitól.

Stubnya Bence
2024. november 27. 14:36 Vállalat, Világ

Ezermilliárdos kedvezménnyel tukmálják elektromos autóikat a büntetéstől tartó gyártók

Hatalmas akciókkal próbálják elérni a kötelező értékesítési kvótát az Egyesült Királyságban, és uniós szemszögből is érdekes, hogy mire mennek ezzel.

Mészáros R. Tamás
2024. november 26. 06:04 Világ

Van terv az európai gazdaság megmentésére, de hiányzik a pénz és az akarat

Több uniós versenyképességi jelentés is készült idén, a megvalósítást azonban finanszírozási és szuverenitási problémák gátolják.

Fontos

Stubnya Bence
2024. november 28. 11:04 Közélet, Pénz

Nem tudta még átütni a kormány rózsaszín jövőképe a rossz gazdasági hangulatot

A gyenge gazdasági növekedés, a forintgyengülés, a hazai elbocsátásokról és az európai autóipar válságáról szóló hírek mind hozzájárulhatnak a borúlátáshoz.

Torontáli Zoltán
2024. november 28. 06:01 Tech, Vállalat

Tucatjával menekülnek Szlovákiába a magyar webáruházak

Kedvezőbb az adók összetétele, nem rángatják egyik napról a másikra a szabályokat, és barátságosabb a hatósági ügyintézés.

Torontáli Zoltán
2024. november 27. 10:39 Adat, Közélet

Saját 57 százalékos minimálbér-emelését felejtette el Orbán Viktor, amikor a mostanit fényezte

Az első Orbán-kormány 2001-2002-ben lényegében megduplázta a minimálbért, most három év alatt lehet 40 százalékos az emelés, ha minden jól alakul.