Hírlevél feliratkozás
Mészáros R. Tamás
2023. május 29. 04:33 Világ

Megtérülő ravaszság vagy felesleges kockázat Orbánék stratégiája a külgazdaságban?

Az utóbbi évek egyik gazdasági slágertémája lett a globalizáció megtorpanása és a geopolitikai fragmentáció jövendölése, vagyis az az elképzelés, miszerint az elmúlt három évtized globális, relatíve szabad és apolitikus világgazdasági rendszerének vége, az Egyesült Államok és Kína közti növekvő politikai feszültségek miatt a világgazdaság hatalmi blokkok mentén fog tagozódni.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) áprilisban kiadott világgazdasági helyzetértékelése, a World Economic Outlookban megjelent elemzése most konkrét számokkal próbálta felmérni a helyzetet. Arra jutott, hogy a külföldi működőtőke-befektetéseket (FDI) valóban egyre jobban meghatározza a geopolitikai „közelség”, azaz a befektetések egyre nagyobb része bonyolódik le politikailag egymáshoz közel álló országok között, míg a geopolitikai szempontból kockázatosabbnak ítélt piacokra egyre kevésbé hajlandók pénzt vinni a multik.  

A hatás különösen a 2018-ban indult amerikai–kínai kereskedelmi háború óta erősödik, de a Covid-járvány és az ukrajnai háború is erősítette azt. A jelenség fő elszenvedői jellemzően a fejlődő és feltörekvő piacok, különösen Ázsia és azon belül Kína: a „stratégiai” technológiai szektorokban mind a Kínába irányuló, mind a Kínából származó befektetések jóval gyengébb teljesítményt mutattak a globális átlagnál. Ezzel szemben a fejlett világ és Európa kevésbé érezte meg a dolgot.

Az IMF elemzése természetesen a magyar külgazdaság-politika szempontjából is érdekes, mivel Orbán Viktor miniszterelnök egyik régi állítása, hogy Magyarország az egymásnak feszülő nagyhatalmak között lavírozva érvényesítheti gazdasági és politikai érdekeit, és minden irányba fenn kell tartania, sőt növelni kell összeköttetését a világgal. Az IMF-jelentés egyes értelmezései szerint Magyarország valóban a fragmentáció nyertese lehet; de az adatok árnyaltabb értelmezése alapján a nyereség mértéke nem tűnik jelentősnek, a kockázatok viszont annál inkább.

Növekvő fragmentáció

A valutaalap kutatói egy több évtizedes módszert alkalmazva az ENSZ Közgyűlésben leadott szavazatok alapján mérték fel az országok közti „geopolitikai távolságot”, azaz azt, hogy két adott ország szavazatai között mekkora eltérés vagy azonosság van, illetve hogy mennyire vannak távol az Egyesült Államoktól. Ezt az adatot a kétoldalú FDI-beruházások számával vetették össze, amiből az jött ki, hogy számottevően nőtt az összefüggés a geopolitikai távolság és a beruházások transznacionális áramlása között, különösen a feltörekvő és fejlődő országok esetében, valamint a stratégiai szektorokban, mint amilyen a félvezetőgyártás, a vegyipar, az autógyártás, az elektronika, az akkumulátorgyártás vagy a gyógyszeripar.

Míg 2010 előtt egyre kevésbé volt fontos a geopolitikai közelség a beruházók számára, addig 2010 óta egyre hajlamosabbak a politikailag „közelebbi” országokba befektetni a vállalatok. Valamelyest a földrajzi közelség hatása is nőtt ezen időszakban, de csak nagyon mérsékelten, ami arra enged következtetni, hogy nem általában véve a termelési láncok rövidítéséről van szó, hanem kifejezetten a „baráti országok” vonzereje erősödött.

A második módszer az volt, hogy megnézték, a nagy multik milyen gyakran hivatkoznak a termelés haza- vagy alacsonyabb geopolitikai kockázattal rendelkező országokba telepítésére a negyedéves eredményjelentéseikben. Ezek a kifejezések az Egyesült Államok és Kína közti, 2018-ban indult „kereskedelmi háború” előtt ritkán jelentek meg a nagyvállalatok stratégiájában, azóta viszont hatszorosára nőtt gyakoriságuk a nagy multik vezetőinek körében. A jelenség erősebb a nagyobb és termelékenyebb vállalatok esetében, azaz a világkereskedelem és a tőke jelentős részét mozgató szereplők egyre óvatosabbá válnak azt illetően, hova viszik a gyáraikat. 

Ugyanakkor az is feltűnő, hogy a geopolitikai távolság szerepe messze a geopolitikai feszültségek kiéleződése előtt kezdődött, emiatt nem biztos, hogy ok-okozati összefüggésről van szó. Az is elképzelhető, hogy pusztán a „hiperglobalizáció” végét látjuk: a 2008-as válság előtt GDP-arányosan jóval több tőke áramlott a világban, mint most, és a transznacionális befektetők egyre „távolabbi” helyeken is elkezdtek nagyobb pénzekkel megjelenni. A válság óta, ahogy a nemzetközi befektetések értéke mérséklődött, a politikai szempontból távolabbi és emiatt kockázatosabbnak tartott piacok vonzereje is csökkent.

A geopolitikai távolság mellett az IMF kutatói azt is megnézték, hogy az egyes országok és régiók bejövő FDI-állományában mekkora a geopolitikai kockázatok által erősebben érintett stratégiai szektorok aránya, valamint hogy mekkora a piaci erejük, azaz nagy piacméretük mennyiben csökkenti (illetve kis piacméretük mennyiben növeli) kitettségüket az FDI-átrendeződéssel szemben.

Ez alapján jelentős különbségek vannak az egyes régiók, illetve jövedelmi szintű országok között. Európa messze a legalacsonyabb kockázatokkal bír, a fejlettebb és jobb szabályozási környezettel bíró országokat pedig kevésbé fenyegeti a geopolitikai fragmentáció. Ezzel szemben a világ többi régiója, különösen a feltörekvő országok jóval komolyabb kockázattal bírnak. Ez nem meglepő: a fejlettebb gazdaságok eleve kevésbé FDI-függők, Európában pedig a külföldi beruházások nagy részét európai vállalatok bonyolítják, ezért a térséget kevésbé érinti a globális fragmentáció.

Európa a béke szigete

Az adatok alapján a feltörekvő európai országok kifejezetten jól jöttek ki az utóbbi néhány évből. A kutatás azt vizsgálta meg, hogy hogyan rendeződött át a zöldmezős FDI-beruházások eloszlása a 2015 és 2020 első negyedéve közti időszakhoz viszonyítva 2020 második negyedéve és 2022 negyedik negyedéve között. Ez alapján a Kínából származó és Kínába érkező beruházások száma az átlaghoz képest is jelentősen visszaesett, és Ázsia Kínát leszámítva is a vesztesek között volt.

Az európai feltörekvő gazdaságokban (amely kategóriába Magyarország is tartozik) az átlaghoz viszonyított eltérést illetően 31,3 százalékkal csökkent a kínai érték, miközben az Egyesült Államokból 19,4 százalékkal, az amerikai kontinensről (az Egyesült Államokon kívül) 34 százalékkal, a régión belülről 18 százalékkal nőtt, míg Nyugat-Európából stagnált. Míg 2020 óta globálisan csökkent az FDI-beruházások száma, és Ázsiában és Kínában különösen erősen visszaesett, az Európa feltörekvő gazdaságaiba áramló beruházások száma nőtt.

Ezekben az adatokban nincsen benne a magyarországi akkumulátorgyártásba ömlő ázsiai tőke döntő része, miután ezek a beruházások ma is csak nagyrészt papíron léteznek. A kínai FDI-beruházások európai eloszlását összesítő, az akkugyárakkal is számoló adatok alapján Magyarország e tekintetben kivétel, miután még az erősen csökkenő kínai beruházási arány mellett is képes bevonzani az ázsiai tőkét. (Bár ezek a bejelentett, nem a megvalósított beruházásokat sorjázzák, és a konkrét összegeket is közleményekből és sajtóhírekből összesítik, így legfeljebb a trendek szempontjából érdekesek, de nem tekinthetők valós gazdasági elemzésnek.)

A kínai és ázsiai adatok értékelését az is nehezíti, hogy a kontinensen – különösen Kínában – valamivel komolyabban vették a koronavírus-járvány elleni fellépést, ami a külföldi befektetésekre is hatással volt. Emiatt egyelőre korai lenne megállapítani, hogy a 2020 és 2022 közötti visszaesésben mekkora szerepet játszott a geopolitika, illetve az utazási korlátozások és a járvánnyal járó gazdasági bizonytalanság. Hasonlóképpen a geopolitikai feszültségek mellett a növekvő kínai bérek és az ipari automatizáció terjedése is hozzájárulhatott a fenti jelenségekhez.

 

Az IMF adataiból mindenesetre egyesek azt a következtetést vonták le, hogy Magyarország a folyamat nyertesei között van, profitál az ellátási láncok rövidüléséből és a különösen a német autóipar ázsiai beszállítóinak európai beruházásaiból. Ebből a megközelítésből a „Nyugat” és „Kelet” közötti „pávatánc”, aminek külgazdasági lecsapódása az ázsiai és különösen a kínai befektetések erős állami támogatása és ösztönzése, kifizetődő, amennyiben a világgazdaság „blokkosodása” mérsékelt marad, és Magyarország képes lesz nyitva maradni mindkét irányba.

A kockázatot ebből a szempontból az jelenti, ha az Egyesült Államok és Kína közti feszültségek növekedése esetén az Orbán-kormány különutasnak tartott hozzáállásával a két, bezáródó „blokk” között találja magát, más szóval két szék között a pad alá esik.

Máshogy is lehet kockázatot csökkenteni

Az IMF kutatóinak számításaiból ugyanakkor egy másik konklúzió is kiolvasható.

  • A geopolitikai kockázatok messze Európában a legalacsonyabbak, és az IMF nem különösebben új megállapítása, hogy Európa helyzete annál jobb, minél egységesebben és önállóban képes fellépni gazdasági érdekeiért.
  • Az adatok másik üzenete, hogy a magas szabályozási színvonal és a gazdasági fejlettség ellensúlyozza a geopolitikai kockázatokat.
  • Az értékeléséből pedig egyáltalán nem látszik, hogy a pávatáncos külpolitika alacsonyabb geopolitikai kockázathoz vezetne. Szlovákia, Szlovénia vagy akár Finnország geopolitikai kockázati mutatója az IMF szerint alacsonyabb, mint Magyarországé, bármiféle hintapolitika nélkül. Ezzel szemben az „el nem kötelezett” Brazília vagy Indonézia rizikófaktorát jóval magasabbnak ítélték, mint Magyarországét vagy bármelyik más európai országét.

Azaz a számok egy másik potenciális értelmezése, hogy Európa alacsonyabb kockázati faktora és jelentős belső piaca miatt a kontinens olcsóbb országaiba így is, úgy is jön a tőke, és a pávatáncolástól függetlenül sem okozna gondot a gyárak bevonzása, különösen az ezekhez nyújtott rendkívül bőkezű beruházási és infrastrukturális támogatás fényében.

Sőt, ha igaz Matolcsy György jegybankelnök azon állítása, hogy a magyarországi akkumulátorgyártás hazai hozzáadott értéke mindössze 18 százalék, akkor gazdasági szempontból Magyarország nem jár jól az ázsiai tőke bevonzását illető különutasságával, hiszen magas költségek mellett „szerez” rendkívül alacsony gazdasági értékkel bíró beruházásokat. (Ez leegyszerűsítve azt jelentené, hogy egy egymillió forintért eladott akkumulátorba mindössze 180 ezer forint érték épült be Magyarországon, például a dolgozók munkájának köszönhetően. Más szektorokban ez az érték jóval magasabb, így jobban megérné oda irányítani a munkaerőt és az állami támogatást.)

Másrészt a geopolitikai kockázatok kezelését illetően az európai egység és a jó gazdaságpolitika fontosabb faktornak tűnik, mint a pávatáncos külpolitika. Ez a gyakorlatban is látszik, Európa a közös érdekek mentén például relatíve hatékonyan volt képes fellépni az amerikai zöldpolitika potenciális kereskedelemtorzító hatásai ellen.  

A gazdaságpolitika minőségét illetően ugyanakkor Magyarország nem tűnik ki a régiós átlaghoz képest, és a magyar kormány az EU külpolitikai autonómiájának növelését is régóta ellenzi. Sőt, a különutas külpolitika végső soron pont arról szól, hogy az uniós osztozkodás helyett az Orbán-kormány nagyobb hasznot remél az EU-ból való kibeszélésből és az önérdekkövető lavírozásból.  Ha elfogadjuk az IMF értékelési módszereit, akkor ez a stratégia relatíve kis haszonnal, cserébe jelentős kockázatokkal jár.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMiközben Európa épp elfordul tőle, Magyarországra ömlik a kínai tőkeA tavaly Európában megvalósuló kínai beruházások 20 százalékát tették ki a magyarországiak, felvásárlások helyett egyre több az akkuipari zöldmezős projekt.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikk64 millió forintba kerül egy akkumulátorgyári munkahely a magyar állam számáraSokféle formában támogatja a kormány az akkumulátorgyárak letelepedését, és az összegek is olyan jelentősek, hogy abból több évnyi bért ki lehet fizetni.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMagyarország az akkumulátorgyártásban is az olcsó munkaerőre és erőforrásokra építHogy futott fel itthon az akkugyártás? Milyen hatása van ennek az ország világgazdasági pozíciójára és a munkaerőpiacára? A G7 Podcast vendége Czirfusz Márton.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMagyarország ma a deglobalizáció nyertese, de könnyen eshet két pad közéA világgazdaság ma már nem a globalizációról szól, ez nekünk még jól is jöhet, de tartogat magában veszélyeket is.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ deglobalizáció fdi geopolitika globalizáció közvetlen tőkebefektetés külföldi működőtőke különutas politika külpolitika Olvasson tovább a kategóriában

Világ

Jandó Zoltán
2024. július 22. 16:23 Adat, Világ

Mennyi esélye van Kamala Harrisnek legyőzni Trumpot?

A fogadóirodák oddsai alapján 38 százalék, de az elmúlt hetekben már minden felmérés azt mutatta, hogy több, mint a regnáló elnöknek.

Jandó Zoltán
2024. július 22. 04:50 Közélet, Világ

A földgáznál már lazán kiválthatná a kormány az orosz szállításokat

Az orosz gáz nagy részét már akkor is nélkülözni lehetne, ha a külügyminiszter tárgyalásain lebeszélt ügyleteknek csak a fele valósul meg.

Váczi István
2024. július 19. 14:47 Világ

Sokkal drágábban épülhet új atomerőmű Csehországban, mint Pakson

A dél-koreai KHNP építheti meg Csehország új atomerőművét a jelenleg is működő Dukovany atomerőmű telephelyén; 43 százalékkal lehet drágább, mint Paks 2.

Fontos

Jandó Zoltán
2024. július 22. 11:54 Adat, Vállalat

Magyar olajellátás: „ha Al Caponéval üzletelsz, legyen B-terved”

Nagyobb a füstje, mint a lángja a Lukoil-ügynek: nem valószínű, hogy az orosz olajipari cég ukrajnai szankcionálása komoly gondokat okozna a hazai energiaellátásban.

Jandó Zoltán
2024. július 21. 08:45 Adat

Rekord drága a Forma-1 Magyarországnak, mi lesz a nézőszámmal?

A hétvégén tartják a Forma-1-es Magyar Nagydíjat, amely megrendezésének lehetőségéért ezúttal közel 20 milliárd forintot fizethet az állam.

Kiss Péter
2024. július 21. 04:56 Pénz

Mire számíthatnak a szárnyalás után a befektetők a második félévben?

Meglepően jó eredményeket hozott az első félév a tőkepiacokon, most érdemes megnézni, hogy mi várható az év második félévében.