Versenyt futnak a kutatók az idővel, hogy a klímaváltozást elviselő búzát nemesítsenek

A The Guardian részletes riportban mutatta be azokat az agrárkutatásokat, amelyekkel a klímaváltozás kedvezőtlen hatásait is elviselő búzafajtákat keresnek. A lap munkatársai Mexikóban jártak, ahol egy nemzetközi intézet tudósai a különböző búzafajták keresztezésével, de igencsak sziszifuszi munkával keresik a megfelelő egyedeket.

A kutatások abból az egyre inkább nyilvánvaló feltételezésből indulnak ki, hogy a jelenlegi globális élelmiszer-termelés nincs felkészülve a klímaváltozás miatt elkerülhetetlennek tűnő változásokra. Olyan növényeket kell nemesíteni, amelyek sokkal jobban bírják a hőséget, a szárazságot, de elviselik azt is, ha egyszerre özönvízszerű esőzések következnek be.

A kutatók a világ legtávolabbi sarkaiból is összeszedik azokat az akár vad búzafajtákat, amelyek potenciálisan kedvező tulajdonságokkal bírnak, ám ahogy a brit lapnak is elmondták, ez egy szinte soha véget nem érő versenyfutás lesz az idővel.Nemcsak azért, mert a szélsőséges időjárásnak világszerte egyre több tanújelét látjuk, hanem azért is, mert

a legújabb nemesített haszonnövényekre reagál a természet, a kórokozók is alkalmazkodnak hozzájuk.

A különböző formákban világszerte mindenhol termesztett és fogyasztott búza mai formái biológiai értelemben olyan elődökre vezethetők vissza, amelyeket az őskorban, azon belül a neolitikumban háziasítottak a mai Nyugat-Ázsia és Észak-Afrika területein. Az alapváltozatok idővel lokálisan alkalmazkodó fajták kialakulásához vezettek, a modern kori áttörést pedig Norman Borlaug amerikai kutató érte el, amikor egy japán búzából származó gént ültetett be a népszerű fajtákba. Ezzel lerövidítette a búza szárát, és így a növényt nem kellett túl korán learatni – a fejlesztés előtt azért nem lehetett kivárni az aratással, mert a hosszú szár miatt a búza könnyen megdőlt.

Borlaug Nobel-békedíjat kapott, miután fejlesztéseinek köszönhetően olyan mértékben nőtt világszerte a terméshozam, hogy az komolyan csökkentette az éhínséget.

A munka gigászi, évente körülbelül 5000 új fejlesztési vonalat tesztelnek le különböző éghajlati modellekben, súlyos és közepesen súlyos szárazságban vagy éppen hőségben. Minden évben kiválasztják azokat, amelyek a különféle szempontok szerint ígéretesek, és ezek képezik a következő év nemesítési kísérleteinek alapját, vagyis ezek a növények lesznek az elkövetkező generációk „felmenői”.

Az évi 5 000 tesztből 5 év alatt fokozatosan mintegy 100-ra szűkítik az esélyes jelöltek számát, majd ezeket világszerte elküldik éles tesztekre, különböző éghajlati körülmények közé. Ezzel a módszerrel hat év alatt körülbelül 50 potenciális új búzaváltozatot tudnak kínálni a jelentkező országoknak, amelyek aztán további tesztelések után ajánlhatják ezeket a helyi gazdáknak. A cél az, hogy a fejlesztési ciklust négy évre csökkentsék.

A kutatók figyelme újabban arra összpontosul, hogy rájöjjenek, mi történik éjszaka a búzaföldön.

Egy 2007-es tanulmány ugyanis feltárta, hogy az éjszakai hőmérséklet minden egyes Celsius foknyi emelkedése 6 százalékkal csökkenti a terméshozamot, márpedig az éjszakai globális felmelegedés még gyorsabb, mint a nappali.

Régóta feltételezik, hogy a haszonnövények éjszaka „pihennek”, azaz vizet tartalékolnak ahhoz, hogy napközben a fotoszintézis és a tápanyagszállítás jól működjön. Melegebb éjszakákon azonban több vizet kell fogyasztaniuk, így kevesebbet tudnak elraktározni, nappalra dehidratálódnak és a növekedésük lelassul. A fő kutatási irányok között van ezért az is, hogy olyan fajtákat nemesítsenek, amelyek kevésbé érzékenyek az éjszakai hőmérséklet-növekedésre.

A programot javarészt a civil szféra adományaiból tartják fenn (például Bill Gates vagy Carlos Slim alapítványainak forrásaiból), abban ugyanis nincs üzlet, hogy Afrikában szárazságtűrő új fajtákat értékesítsenek. A világ vetőmagpiacát négy nagy agrokémiai multi uralja, fejlesztéseik kifejezetten a terméshozamok növelésére koncentrálnak, elsősorban azzal a megoldással, hogy mindig újabb gomba- és rovarölő szereket dobnak piacra.