Miért veszít ilyen sok tábornokot az orosz hadsereg?

Az Ukrajna elleni invázió csak az orosz vezetés hivatalos nyilatkozatai szerint halad a tervek szerint, mert bár ugyan az utóbbiakat nem ismerjük, de sok közvetlen bizonyíték akad a gyors győzelembe vetett reményre a véletlenül publikált diadalmas cikktől egészen addig, hogy biztosan jobban felkészültek volna a csapatok ellátására, ha tudják, hogy legalább hetekig elhúzódnak a harcok.

A viszonylagos orosz sikertelenségnek sok összetevője van a logisztikától a csapatok moráljáig, és ezekről biztosan rengeteg elemzés születik a jövőben, ahogy egyre több részlet derül majd ki. Jelenleg még a „háború köde” miatt nagyon nehéz tisztán látni, de így is feltűnő, hogy milyen sok orosz tábornok esett el. A bizonytalanság erre is kiterjed, mert hivatalosan csak egyet ismertek el az oroszok, de az ukrán bejelentések és a nyugati megerősítések összefésüléséből úgy tűnik, hogy a valós szám négy és hat között van.

Ez mindenképpen soknak számít három és fél hét alatt, hiszen nyugati források szerint az Ukrajna ellen felvonult orosz hadsereget körülbelül 20 vezérőrnagy^*Náluk ez az egycsillagos tábornokot jelenti, a NATO-hadseregekben a dandártábornok a megfelelője. irányította eredetileg, közülük estek el négyen, míg az esetleges további kettőé speciális eset, rájuk még visszatérünk. Már a négy is rendkívül magas szám történelmi összevetésben egy támadásban lévő hadsereg esetében, hiszen a tábornokok általában nem a rohamozó csapatokkal haladnak, hanem nagyjából biztonságos távolságban követik őket. Az Egyesült Államok hadserege a második világháború európai hadszínterén több mint három év alatt vesztett összesen nyolc tábornokot^*Akkoriban a légierő formálisan még a hadsereghez tartozott (United States Army Air Force), de az ottani veszteségeket nem számoltam bele a nyolcba, mert náluk több tábornok is akkor esett el, amikor személyesen vett részt légi bevetéseken, ami extrém kockázat., és közülük kettővel nem az ellenség végzett, hanem egy vitorlázógép-baleset, illetve baráti tűz. Pedig az amerikai csapatokat nem húsz tábornok vezette, hanem ennek a többszöröse.

Mindegyik elesett orosz tábornok esete egyedi, összességében mégis jól kirajzolják azokat a problémákat, amelyekkel az orosz csapatoknak meg kell küzdeniük Ukrajnában. Andrej Szuhoveckij a 41. összfegyvernemi hadsereg parancsnokhelyettese volt, és ha minden igaz, egy ukrán mesterlövész végzett vele. Az elérhető információk szerint a vezérőrnagy korábban a 7. ejtőernyős hadosztályt vezette, márpedig ennél az elit csapatnemnél alapelvárás a kifejezetten agresszív harcászat és a kezdeményezőkészség, így esetében joggal feltételezhető, hogy ha nem ment úgy az előrenyomulás, ahogy a parancsnokság utasításba adta, akkor az első vonalba sietve akarta kézbe venni a dolgokat.

Arról ellentmondásos információk jelentek meg, hogy hol érte a végzet, Ukrajna északi és keleti része is szóba került. Közös a két térségben, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy a támadók szerették volna. Kijevtől észak-északnyugatra a Fehéroroszországból betörő csapatok már a háború második napján elérték az elővárosokat, azóta viszont szinte állóháború alakult ki, alig jutottak előre az oroszok a térségben. Kelet-Ukrajnában Mariupolt keletről csak lassan sikerült megközelíteni, az orosz határtól nagyjából 50 kilométerre lévő Harkivot pedig egy hadifogoly beszámolója szerint az invázió harmadik napján kellett volna elfoglalni, de még mindig ukrán kézen van.

A keveset mozgó frontvonal kedvez a mesterlövészeknek, így életszerűnek tűnik, hogy ez lett Szuhoveckij veszte. Az ukrán mesterlövészeket, illetve általában a különleges műveleti erők tagjait egyébként a 2014-15-ös kelet-ukrajnai harcok után a CIA is igyekezett képezni, ami egy beszámoló szerint sokat javított a harcértékükön. (Azért érdemes megjegyezni – néhány ukrán hozzászóló is megtette a közösségi médiában -, hogy az ukrán erők képzésének hasznosságával kapcsolatban csak azt követően kezdték el saját vállukat veregetni nyugati katonai források, hogy a háború első hetében kiderült, az ukrán erők képesek megakadályozni a gyors orosz győzelmet. Amire egyébként a legtöbb nyugati elemző is számított.)

A BBC által idézett szakértők szerint az ukrán hadsereg célzottan vadászik a magas rangú orosz katonai vezetőkre, hiszen az ő likvidálásukkal tovább rombolják a csapatok morálját, valamint nagy zavart okozhatnak a hadműveletek irányításában. Nyugati elemzők szerint ugyanis az orosz alakulatok vezetése meglehetősen fejnehéz, a tábornokok több kérdésben döntenek, mint a NATO-hadseregekben. Egy három évvel ezelőtt bevezetett reform nyomán a zászlóaljparancsokok ugyan nagyobb döntési szabadságot kaptak, de ez a gyakorlatban még nem mindig érezteti a hatását.

A harkivi elakadás legalább még egy tábornokába került a 41. hadseregnek, elesett ugyanis a vezérkari főnöke, Vitalij Geraszimov is. Amennyire az információmorzsákból összerakható, az ő vesztét az okozhatta, hogy miután nem működött az orosz hadsereg rengeteg pénzből kifejlesztett kommunikációs rendszere, titkosítás nélküli telefont vagy rádiót használt. Az ukránok bemérték az üzenetek forrását, majd csapást mértek a helyszínre, megölve a vezérkari főnököt több más törzstiszttel együtt. A kommunikációs problémák jellemzőek az egész orosz hadseregre, sok esetben bármiféle titkosítás nélkül tartják a parancsnokok a kapcsolatot az egységeikkel, ezeket az adásokat pedig az ukránok könnyedén lehallgathatják vagy zavarhatják.

A következő tábornoki rangú áldozat Andrej Kolesznyikov, a 29. összfegyvernemi hadsereg parancsnoka volt március 11-én. Halálának körülményeiről nem sokat tudni, inkább csak találgatják a nyugati megfigyelők, hogy azért mehetett közel a fronthoz, hogy pontosabb ismereteket szerezzen a helyzetről, illetve személyesen buzdítsa a katonákat a támadás folytatására. Az eddigi utolsó, nagyjából biztos vezérőrnagy áldozat pedig Oleg Mityajev, a 150. gépesített lövészhadosztály parancsnoka, aki állítólag Mariupol ostroma közben esett el. Ő tapasztaltnak számított Kelet-Ukrajnában, állítólag korábban is részt vett ugyanis a szakadárok támogatásában. A leghevesebb harcok egyébként jelenleg ennél a városnál folynak, amelyet továbbra is szorongat éheztetéssel is az orosz hadsereg, de a brutális tüzérségi és légi előkészítést követően az utóbbi napokban már egyre hevesebb támadásokat indított az elfoglalására. Ha sikerrel járnak, egyrészt szabad lesz a szárazföldi folyosó a Krímből Donyeck és Rosztov felé, másrészt át lehet irányítani az ostromló csapatokat más frontszakaszokra.

Ez valószínűleg a Donyec-medence még meg nem szállt részének az elfoglalására irányul majd, esetleg az itt védekező ukrán csapatok bekerítésével. Már csak azért is, mert az utóbbi jó egy hétben csak ebben a térségben értek el érdemi sikereket az oroszok, a Fekete-tenger partjának közelében, továbbá Harkivnál és Kijevnél is megrekedt a támadás. Az utóbbi térségében történhetett a legkevésbé egyértelmű orosz tábornoki veszteség. Az Oroszországhoz tartozó Csecsenföldről érkezett csapatok egy katasztrofális kimenetelű támadása során állítólag elesett Magomed Tusajev tábornok is. Ezt a csecsen vezetés tagadta, döntő bizonyíték nem került elő, és még az sem világos, hogy ő valóban tábornoknak számít-e az orosz hadseregben, vagy ez csak a csecsen fegyveres erők szerint van így. Egy gépesített dandár vezetéséhez elvileg nincs szükség tábornoki csillagra, de Kadirov csecsen elnök – aki mellett többször lehetett látni Tusajevet – sok mindent el tudott már intézni.

Az ukrán vezérkar szombaton újabb orosz tábornok halálát jelentette be, és

ha ez igaznak bizonyul, az a fentieknél is nagyobb haditettnek számít:

Andrej Mordvicsev altábornagy azt a 8. összfegyvernemi hadsereget vezette, amelyről az orosz támadás előtt mi is írtunk, mert várható volt, hogy ha kitör a háború, akkor nagyon fontos szerepe lesz ennek a seregtestnek. Ráadásul a már említettekkel ellentétben ő nem egy-, hanem kétcsillagos tábornok^*Itt sem egyezik az orosz és a NATO rendfokozati rendszere, az utóbbinál a vezérőrnagyok a kétcsillagos tábornokok., azaz ha igaz a hír, a háború eddigi legmagasabb rangú orosz áldozatáról van szó. Állítólag az oroszok által korábban elfoglalt herszoni repülőtér elleni ukrán tüzérségi csapás végzett vele, amely a nyilvánosságra hozott műholdképek szerint tucatnyi helikoptert és számos teherautót is megsemmisített vagy súlyosan megrongált. (Amihez persze az is kellett, hogy olyan szépen sorakozzanak egymás mellett, mintha csak Oroszország belsejében állomásoznának.)

Egyébként főtisztekből is sokat vesztettek az oroszok: egy pár nappal ezelőtti ukrán összesítés szerint legalább három-három ezredest (köztük egy légi szállítású és egy harckocsizó ezred parancsnokát) és alezredest, de őrnagyok temetéséről is voltak már beszámolók. (És az összesítés elkészítése óta is jöttek hírek újabb főtiszti veszteségekről.) A helyzet tehát nem valami rózsás orosz szempontból, de persze a reménytelentől messze van. A BBC szerint a 2015-ben kezdődött szíriai orosz beavatkozás során is odaveszett három orosz vezérőrnagy, pedig ott az összes veszteségük nem lépte túl a százas nagyságrendet, miközben Ukrajnában ez az eléggé konzervatív amerikai értékelés szerint is már hétezer körül lehet. Viszont Szíriában sikerült elérni az orosz célt, Aszad elnök hatalmon tartását, aki most cserébe azt ígéri, hogy akár több tízezer „önkéntest” is Ukrajnába küld, hogy az oroszok oldalán harcoljon. Érdekes lesz megfigyelni, hogy vajon tábornokok is lesznek-e a lelkes önkéntesek között.