Szeptemberben Németországban szövetségi parlamenti választást tartanak, amely egy szempontból egészen biztosan vízválasztó lesz: véget vet Angela Merkel tizenhat éves kancellárságának. Hogy ez után mi következik, azt azonban egyelőre nehéz megjósolni. Bár Merkel pártja, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) még mindig a legnépszerűbb, az abszolút többséget valószínűleg nem fogják megszerezni. 

Az pedig a közvélemény-kutatási adatok alapján nem egyértelmű, hogy milyen koalíció jöhet: ugyanúgy elképzelhető, hogy a CDU a jobbliberális szabad demokratákkal lépjen kormányra, mint hogy hárompárti balos koalíció jöjjön létre a szociáldemokraták (SPD), a tőlük balra álló Baloldal (Die Linke) és a Zöldek részvételével.

Utóbbi párt az elmúlt évek legnagyobb nyertese Németországban. Bár támogatottságuk hajlamos a gyakori és jelentős ingadozásokra, a Zöldek stabilan a második legnépszerűbb párttá váltak a CDU után, így előfordulhat, hogy a következő kormány összetételébe is lesz beleszólásuk.

Mindez azért is érdekes, mert a párt programja vállaltan és szándékosan szembe megy számos német gazdaságpolitikai berögződéssel, és a szigorúbb klímacélok mellett például a takarékosság felrúgását, adóemelést, állami beruházási programot és az ország „ökológiai átformálását” ígéri. 

Klíma, beruházás, versenyképesség

Ezen átformálás sarokköve egy tízéves, évi 50 milliárd (azaz összesen 500 milliárd) eurós állami beruházási program lenne. Bár a terv jelen formájában inkább a nagy ötletekről, mint a pontos részletekről szól, az irány egyértelmű: a konkrétan megnevezett prioritások között szerepel a hírhedten elmaradott német internetszolgáltatás modernizálása, a biotechnológiai és a kvantum-számítástechnikai kutatások felpörgetése, klímaneutrális infrastruktúra és a vasúti hálózat fejlesztése, elektromosautó-töltőpontok telepítése és az ökológiai szempontokat szem előtt tartó városfejlesztések.

Azaz a tervnek két fő célja van. Az egyik, hogy Németország és Európa a „jövő technológiáiba” való befektetéssel javítsa globális versenyképességét, és behozza az Egyesült Államokkal és Kelet-Ázsiával szembeni lemaradását egyes csúcstechnológiai szektorokban. (E tekintetben tehát osztják Matolcsy György magyar jegybankelnök aggodalmait.)

A másik, hogy az infrastrukturális beruházásokon és egyéb gazdasági intézkedéseiken keresztül a német „szociális piacgazdaságból” „szociális-ökológiai piacgazdaságot” faragjanak, nagyobb állami részvétellel, erősebb ökológiai fókusszal és valamivel magasabb újraelosztással.

Ennek érdekében a Zöldek a mostaninál sokkal erősebb klímacélokat ígérnek. 2030-ig 70 százalékkal csökkentenék a szén-dioxid-kibocsátást az 1990-es szinthez képest a jelenlegi 55 százalékos cél helyett; a szénenergia kivezetését a jelenlegi 2038-as dátumról 2030-ra hoznák előre; szintén 2030-tól csak kibocsátásmentes járműveket engednének forgalomba helyezni (a jelenlegi terv 2035); és ugyanezen időpontig a rövid távú belföldi repülőjáratoknak is véget vetnének, ezeket vasúti fejlesztésekkel váltanák ki.

Szociális célok

A klímacélokat pénzügyi ösztönzőkkel is megtámogatnák. Tonnánként 60 euróra növelnék a szén-dioxid-kibocsátásra kivetett adót a jelenlegi 25 euróról, az így befolyó pluszbevételekből fejenként 75 eurót osztanának vissza „energiapénzként” a népnek. Emelnék továbbá a nehezebb autók súlyadóját, támogatnák az elektromos autók vásárlását, és az energiatakarékosság jegyében 130-as sebességkorlátozást vezetnének be az autópályákon, lakott területen pedig főszabály szerint 30-ra vinnék le a megengedett sebességet.

Az adóemelést nemcsak a klíma védelmében vetnék be, hanem a „szociális-ökológiai piacgazdaság” szociális elveinek szolgálatában is. Egy százalékos vagyonadót vetnének ki a kétmillió euró feletti vagyonra, emelnék a 100 ezer euró feletti jövedelmek adókulcsát, 250 ezer felett egy új, 48 százalékos kulcsot vezetnének be.

A tervek között szerepel a lakásbérleti díjak korlátozása is, és azok növekedési ütemét évi 2,5 százalékban maximálnák. Az óránkénti minimálbért 12 euróra növelnék a jelenlegi 9,5-ről, enyhítenék a munkanélküli segély követelményrendszerét, és növelnék annak összegét. Mindezek mellett pedig 30 százalékos női kvótát vezetnének be a tőzsdén jegyzett vállalatok vezetésére vonatkozóan.

A balos eszmei háttér pedig a nemzetközi gazdasági elképzelések terén is visszaköszön. A párt a jelenlegi formájában nem támogatja az Európai Unió és Kanada (CETA), valamint az EU és a Mercosur közti szabadkereskedelmi egyezmények ratifikációját; előbbi szerintük túl nagy szabadságot ad a nagyvállalatoknak, utóbbit káros környezeti hatásokkal vádolják. Szemben a többi nagy párttal, nem támogatják az Északi Áramlat 2 földgázvezeték megépítését sem; cserébe a globális techcégek szigorúbb szabályozását igen.

A balszélről középre tartanak

Bár a programban sok az újbalos elem, egyes értékelések arról szóltak, hogy évtizedes távlatból nézve a Zöldek valójában a politikai közép felé araszolnak. A párt az 1980-as években baloldali radikális környezetvédő-pacifista-atomellenes-emberi jogi mozgalomként alakult, és évtizedekig rétegpárt maradt. Bár 1998 és 2005 között a szociáldemokraták koalíciós partnereként a kormánykoalícióban is részt vettek, befolyásuk mérsékelt maradt. Az ezredforduló óta stabilan 8–10 százalék közötti eredményt hoztak a szövetségi alsóházi választásokon, és 10–12 százalék között mozogtak az európai parlamenti választásokon.

Aztán 2016-ban meglepetésre megnyerték a tartományi választásokat a hagyományosan konzervatív autóipari fellegvárban, Baden-Württenbergben, 2018-ban másodikak lettek a hagyományosan jobbra húzó Bajorországban és Hessenben, 2019-ben pedig az európai parlamenti választáson is a második helyen végeztek a kereszténydemokraták mögött, 20,5 százalékos eredménnyel.

A Zöldek gyors feltörésének hátteréről több elmélet kering a német és nemzetközi sajtóban.

• Az egyik kézenfekvő ok a klímaváltozással és a környezetvédelemmel kapcsolatos társadalmi tudatosság erősödése, bár erre a többi párt is próbál a maga módján rárepülni Németországban.
• Egy tágabb, gyakran emlegetett ok, hogy a párt elvi alapon politizáló radikális szárnya fokozatosan vesztett befolyásából, helyettük pragmatikusabb „realisták” vették át a vezetést, akik a tábor növelése és a hatalom megszerzése érdekében olykor a zöld hévből is hajlandóak áldozni. Ezt jelzi, hogy a Zöldek a tartományi kormányokban a CDU-val és alkalomadtán még a szabad demokratákkal is hajlandóak koalícióra lépni, máshol viszont az SPD-vel és a Baloldallal balos egységfront tagjaként kormányoznak.
• Egy harmadik, kapcsolódó narratíva, hogy a párt a szociáldemokraták talajvesztéséből profitált: a baloldal hagyományos gyűjtőpártjának népszerűsége a szociális rendszer 2003 és 2005 közötti megnyirbálása, majd a CDU-s nagykoalícióban töltött évek alatt jelentősen megkopott, a csalódottak átpártoltak a Zöldekhez.
• A negyedik elmélet szerint a német politika a 2015-ös migrációs válság óta általában véve jobbra tolódott, ami jelentősen javította a karakánul bevándorlás- és EU-párti, a szélsőjobboldalt keményen ekéző Zöldek renoméját. Bajorországban például egyes felmérések szerint az új Zöld-szavazók negyede a CDU helyi testvérpártja, a 2015 óta keményebb bevándorlási politikát hirdető Keresztényszocialista Unió (CSU) táborából érkezett.
• A Zöldek népszerűsége kiemelkedően magas az apolitikusak, a fiatalok és az első szavazók körében, azaz a jelek szerint képesek voltak a társadalom olyan rétegeit megszólítani, akiket a nagy pártok nem. A klímaváltozás mellett pedig újabban a lakhatástól kezdve a kormányzati transzparenciáig egy sor olyan társadalmi kérdést tudtak tematizálni, amelyekben a CDU vagy az SPD hitelét vesztette.
• Egyes kommentárok szerint az is emelte a párt renoméját, hogy egy friss és fiatalos stílust hoztak a megfáradt német politikába. Annalena Baerbock, a párt áprilisban megválasztott kancellárjelöltje 40 évesen kifejezetten fiatalnak számít kihívóihoz képest, és kétgyermekes anyaként sokkal jobban játssza az emberközeli és energikus politikus szerepét, mint a két másik nagy párt jelöltjei, a CDU 60 éves centrista veteránja, Armin Laschet vagy az SPD 62 éves pénzügyminisztere, Olaf Scholz.

Beütött a valóság

A fiatalos hév ugyanakkor az utóbbi időben súlyosabb bakikkal párosult, és a tavaszi fellángolás után június végére már a Zöldek tapasztalatlanságáról és népszerűségcsökkenéséről szóltak a hírek. 

Az egyik botrány amiatt tört ki, hogy Baerbock nem jelentette le a Bundestagnak a pártelnökként kapott tavalyi, 25 ezer eurós jutalmát, és önéletrajzában is feltűntek valótlanságok. Bár egyik eset sem volt különösen kirívó, mégis ráégett a CDU-t gyakran erkölcsi alapokon bíráló, saját tisztaságát hirdető pártra.

Szintén nagy ügy kerekedett belőle, amikor Robert Habeck, a párt társelnöke Ukrajnába látogatott, ahol arról beszélt, az országot védekező fegyverzettel kell ellátni. Ez nagy felháborodást keltett a Zöldek erősen pacifista keménymagjában, és nem mellesleg ellentmondott a párt programjában foglalt elveknek is. A többi párt pedig rögtön azt kezdte hangsúlyozni, hogy lám, tapasztalatlan, naiv figurákról van szó. Ezt a képet erősítette, hogy Baerbocknak nemrég egy bekapcsolva hagyott mikrofonnál eleresztett scheisse miatt is magyarázkodnia kellett.

Ahogy beindult a kampány, úgy kerül ismét előtérbe a Zöldek „tiltáspártisága” is. A pártot régóta gúnyolják azzal, hogy a sötétzöld klímacéljai végett az égvilágon mindent be akar tiltani, ami kedves a németeknek. Baerbocknak egy tévéműsorban nemrég azt kellett magyaráznia, hogy nem akarja betiltani a grillezést és a húsevést, de abból is nagy felhajtás lett, amikor a Bild nevű bulvárlapnak arról beszélt, hogy fel kell hagyni a rövid távú repülőutakkal, amit egyesek úgy értelmeztek, hogy a Zöldek győzelme esetén többet nem lehet majd fapadossal repülni a spanyol tengerpartra. Armin Laschet a dolog kapcsán azt hangoztatta, hogy a populista Zöldek mindent be akarnak tiltani, a szabad demokraták elnöke pedig „tiltásfétissel” vádolta a pártot.

Szász-Anhaltban a tartományi választásokon a párt csak hat százalékot szerezett júniusban, amit közvélemény-kutatók úgy kommentáltak: a Zöldek keleten még mindig gyengék, nem váltak tömegpárttá, továbbra is a nagyvárosi értelmiség rétegpártjának számítanak. A betlik farvizén pedig a pozitív sajtófogadtatásnak is vége szakadt. A Spiegel magazin tavasszal egy magabiztosan mosolygó, csípőre tett kezű Baerbockot hozott címlapján, pár hétre rá pedig egy karikatúrát, amelyen Baerbock és Habeck egy megtépázott napraforgót (a párt jelképe) fognak: „Üdvözöljük a valóságban – Hatalom és erkölcs között – Mi maradt a Zöldek ideáljaiból”, áll a szalagcímben.

Nehéz lesz a párválasztás

A bakik mellett a párt programja is kap hideget-meleget. A német szakszervezetek szövetségének alapítványa alá tartozó düsseldorfi makrogazdasági és konjunktúrakutató intézet (IMK) modellje szerint a beruházási program 2040-ig négy százalékkal növelné a német bruttó hazai terméket (GDP), és az államadósság pályájára nem lenne számottevő hatással.

Ezzel szemben a CDU szerint lehet hogy jól hangzanak az ígéretek, de valójában régi, drága balos szólamokról van szó, amelyek egy része eleve megvalósíthatatlan. Az autóipar már az aktuális, kevésbé ambiciózus klímaterveket sem tartja kivitelezhetőnek, és a német gépipar sem szereti a pártot. De az olyan balosabb ígéretekről is minimum megoszlanak a szakmai vélemények, mint a lakásbérleti árak erősebb szabályozása, amely sok helyen nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Konzervatívabb közgazdászok felhozzák, hogy a párt programja kesze-kusza állami szabályozással és újraelosztással akarja mikromenedzselni a gazdasági minden területét, és az ígéretek sok területen nem tűnnek hatékonynak és szakmailag megalapozottnak. Emellett pedig nem veszik figyelembe a belföldi lépések nemzetközi vonatkozásait, például hogy a belföldi adóemelések rontják az ország versenyképességét, vagy hogy a német kibocsátás agyonadóztatásával önmagában csak azt érnék el, hogy a termelés olcsóbb, de szennyezőbb helyekre vándorolna.

A nagyívű beruházási tervvel egy prózaibb probléma is van.

A Zöldek adósságkibocsátással finanszíroznák a programjukat, ám ehhez el kellene törölni az adósságféket,

amelynek értelmében szövetségi költségvetés strukturális deficitje nem haladhatja meg a GDP 0,35 százalékát. 

A koronavírus-járvány alatt ezt a limitet felfüggesztették, és 2020-ban 4,2 százalékos volt a hiány, 2021-re 7,5 százalékos, 2022-re 2,5 százalékos deficittel számol a regnáló kereszténydemokrata-szociáldemokrata nagykoalíció. Ugyanakkor az adósságplafon végleges eltörléséhez kétharmados többség kellene a parlament mindkét házában, miután azt 2009-ben alaptörvénybe foglalták. Ehhez képest nemrég még az állami költekezést illetően megengedőbb szociáldemokraták pénzügyminisztere, Olaf Scholz is azt mondta, hogy 2023-ig vissza kell térni a kiegyensúlyozott költségvetési politikához, a CDU-ban pedig hagyományosan még erősebb a takarékosság iránti vágy.

Az ilyen, alapvető nézeteltérések a szeptemberi eredmények függvényében nehéz alkuhelyzetbe hozhatják a pártot.

Az országos felmérésekben tavaly nyáron és idén áprilisban, a Baerbock megválasztását követő hetekben a Zöldek a CDU-t is behozták, és népszerűségük megközelítette a 30 százalékot a biztos pártválasztók körében. Ám a nyárra gyors zuhanás jött, és június végén 20 százalék körül állt a párt, miközben a CDU visszaerősödött 30 százalék közelébe. Az SPD stabilan 15-17 százalék környékén vegetál, a Baloldal 7 százalékon, a szélsőjobbos Alternatíva Németországnak (AfD) 10 százalékon áll. Eközben a szabad demokraták sokat erősödve 13 százalékra jöttek fel.

Miután a CDU várhatóan nem szerez abszolút többséget, a piacpárti FDP pedig állítólag nem hajlandó koalícióra lépni a Zöldekkel, a párt vagy egy összbalos (Zöldek-SPD-Baloldal) felállásban, vagy a CDU-val párban tudna hatalomra jutni. Előbbihez a jelenleginél jóval erősebb támogatottság, utóbbihoz viszont nagyon kemény kompromisszumok kellenének.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkJanuártól kötelező lenne napelemet tenni minden új házra NémetországbanSzigorodnak a szigetelésre vonatkozó szabályok is.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMinden német középosztálybelinek hiszi magát, ami feladja a leckét a baloldalnakA baloldali pártoknak az sem segít, hogy a választók nagyobbnak látják a jövedelmi, mint a vagyoni egyenlőtlenségéket, miközben a valóságban ez pont fordítva van.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMerkel visszavonulása után akár fel is értékelődhet Magyarország szerepeAz idei választások után új kormánykoalíció jön, és a Danube Capital elemzése szerint az új korszakban, illetve a járvány hatására akár még vonzóbbak is lehetünk a német ipar számára.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ klímacélok németország pártprogram üvegház választási ígéret Zöldek Olvasson tovább a kategóriában