Ursula von der Leyen uniós bizottsági elnökségének egyik politikai vezérmotívuma, hogy a minimálbér – vagy az annak megfeleltethető minimális átlagos kereset – minden tagországban érje el a „tisztességesnek” tartott szintet. Az Európai Bizottságnak nem lehet célja, hogy vásárlóerő-paritáson mérve mindenhol egyenlő minimálbéreket írjon elő, csak arra tehet kísérletet, hogy „szabványosítsa” a minimálbérek minimum feltételeit, és ezzel mégiscsak létrehozzon egyfajta uniós egységet.
Konkrétan arról van szó, hogy a bizottság szeretné elérni, hogy a havi nettó minimálbér összege minden tagországban legyen legalább a medián kereset 60 százaléka. A medián az a középső érték, amelynél ugyanannyi nagyobb érték van, mint kisebb, vagyis nem egyenlő az átlagkeresettel, amely egy egyszerű számtani átlagszámolás eredménye.
A jogi procedúra szokás szerint konzultációval kezdődött el, és ennek most a második szakaszába léptünk. A tagországok ilyenkor véleményeket küldenek Brüsszelbe, hogy azokat a bizottság a jogalkotás előkészítése során vegye majd figyelembe. A most indult konzultációs kör novemberben zárul. A bonyolult uniós egyeztetési mechanizmus lényege azonban az, hogy végül akár (kötelező érvényű) irányelv vagy ajánlás is lehet belőle.
Hol tartunk most a minimálbérek tisztességes mértékének elérésben? Az alábbi grafikonra a tagországokban fizetett minimálbérek euróban számolt összegének változását tettük fel, vásárlóerő-paritáson – vagyis az egyes országokban eltérő árszínvonal hatásait kiküszöbölve -, 2015 második fele óta. (Vastag pirossal jelöltük Magyarországot, de a grafikon alján lévő országnevekre húzva a kurzort minden tagállam görbéje egyenként is látható.)
Látszik, hogy a minimálbérek a grafikon alsó harmadában elhelyezkedő keleti tagállamokban többnyire nagyobb ütemben nőnek, mint a nyugatiakban, vagyis ha az összegek vásárlóerejét nézzük, akkor kismértékű felzárkózás volt az utóbbi pár évben.
A minimálbérek tisztességes mértékének összehasonlításában viszont az az igazi kérdés, hogy eléri-e a nettó kereset az országban mért medián bér 60 százalékát, azaz valójában meg lehet-e belőle élni az adott ország viszonyaihoz képest alapszinten.
A jó hír, hogy a (pdf-ben innen letölthető) magyar adat 2000 és 2018 között ebből a szempontból az egyik legjelentősebb fejlődést mutatta az unióban, ebben az időszakban 36 százalékról 52 százalékra nőtt. A kevésbé jó hír, hogy időközben Románia alacsonyabb szintről indulva elhúzott mellettünk, ott 25-ről 58 százalékra ugrott az arány, vagyis majdnem eléri a tisztességes szintet.
Ebben az időszakban Portugália adott példát arra, hogy át lehet lépni a küszöböt: a minimálbér és a medián bér ottani aránya 46 százalékról 61-re kúszott fel. Ellenpélda Írország, ahol majdnem 70 százalékról 50 alá esett vissza az arány, de a holland és a belga minimálbéresek is lecsúsztak a medián keresőkkel szemben (abszolút értékben jóval magasabb kereseti viszonyok között, mint a kelet-európaiak).
