367 800 forintra emelkedett a bruttó átlagkereset 2019-ben a KSH friss adatai szerint, ami 11,5 százalékos növekedés a 2018-as adathoz képest. Az elmúlt években tapasztalt meredek – tíz százalék feletti – béremelkedési ütem tehát tavaly sem tört meg, sőt, a reálkeresetek is a megelőző évihez hasonló mértékben, 7,7 százalékkal növekedtek 3,4 százalékos fogyasztói áremelkedés mellett (2018-ban a reálkereset 8,3 százalékkal emelkedett, az infláció pedig 2,8 százalék volt).
Ezek az adatok azonban nagyon sok fontos részletet elfednek a magyar lakosság jövedelmi helyzetével kapcsolatban. A statisztikai hivatal csak azokkal a teljes munkaidőben alkalmazásban állókkal számol, akik legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozásoknál, a költségvetési intézményeknél és a foglalkoztatás szempontjából jelentős nonprofit szervezeteknél dolgoznak. Így például a részmunkaidősök, a mikrocégek munkatársai és az egyéni vállalkozók kimaradnak az összesítésből, vagyis
a lakosság jelentős része kívül esik a fentebbi adatok spektrumából.
Ráadásul a bérek átlagolása is sokat torzít a valós képen, mert a rendszerint kevés, de kiugróan magas vezetői bér felhúzza az összes érték számtani közepét a nagy tömegben előforduló, az átlagtól jóval elmaradó keresetekhez képest (a Policy Agenda és a Magyar Szakszervezeti Szövetség kutatása szerint 2018-ban a munkaviszonnyal rendelkezők 77 százaléka keresett kevesebbet a KSH által közölt átlagbérnél). Érdemes lenne tehát az átlagszámítás helyett az összes keresetet növekvő sorrendbe tenni, és a középső adatot – a mediánt – jelenteni.
Az is kérdés, hogy a fenti növekedés esetenként mennyire jelent tényleges jövedelemnövekedést. Ahogy nemrég részletesen bemutattuk, a gazdaság fehéredése a fizetésekre is vonatkozik, azaz biztosan vannak olyanok, akik valójában nem – vagy nem a látszólagos mértékben – keresnek többet, csak éppen most már legálisan jutnak hozzá a korábban zsebbe kapott fizetéshez.
A makroadatok kedvező változásai korántsem érintettek mindenkit egyforma mértékben, a főbb törésvonalak némelyikére a KSH is felhívja a figyelmet. A bruttó átlagkereset tavaly a férfiak körében 403 600, míg a nők esetében 335 800 forint volt, ami a férfiaknál 12,3, a nőknél 10,8 százalékos növekedés 2018-hoz képest, vagyis nemek közötti olló tovább nyílt, már ami a jövedelemkülönbségeket illeti.
Korosztályonként is változatos képet kapunk: a 25 év alattiak körében 285 ezer, a 25–54 évesek esetében 384 800, míg az 54 év felettieknél 363 100 forint volt az átlagkereset tavaly, az előző évhez képest rendre 17,2, 11,9, illetve 11,3 százalékos növekedés után. Egyáltalán nem közömbös az sem, hogy milyen szektorban dolgozik valaki, a bruttó átlagkereset a pénzügyi, biztosítási tevékenység gazdasági ágban volt a legmagasabb (665 400 forint), a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás területén pedig a legalacsonyabb (239 600 forint).
Nagy kérdés továbbá, hogy a béremelkedés mögött mennyiben áll valós teljesítménynövekedés a vállalati szférában. Ugyanis amennyiben a termelékenység fejlődése elmarad a fizetésemelések trendjétől, akkor csak idő kérdése, hogy meddig tudnak lépést tartani a kevésbé jól működő cégek a munkavállalói igényekkel.
