Több hónapnyi fenyegetőzés után kezd élesre fordulni a globális kereskedelmi háború: az amerikaiak büntetővámokat szabnak ki kínai, európai, kanadai és mexikói árukra, amire megtorlásként büntetővámokat kapnak, mire az amerikaiak újabb vámokat hoznak új termékkörökben, és így tovább. Ebben az egészben valójában senki nem érdekelt, legfeljebb a Fehér Ház belpolitikai számítása és az amerikai elnök személyes meggyőződése húzódik meg mögötte. Az új kereskedelmi akadályok miatt viszont kap egy nagy pofont a globális gazdaság, tehát végső soron mindenki veszít.
Eközben, ettől egyáltalán nem függetlenül Donald Trump az összes nyilatkozatában a keménykezű, tekintélyelvű diktátorokat élteti, miközben az USA hagyományos szövetségeit, a demokratikus, nyugati világot folyamatosan támadja, törekvéseiket aláássa. Ilyenkor általában arra hivatkozik, hogy az USA szövetségesei duplán lehúzzák az amerikaiakat: kihasználják az amerikai katonai védelmet, és még a külkereskedelemben is a földbe döngölik az amerikai cégeket. Trump szerint egyébként is “nagyon könnyedén meg lehet nyerni a kereskedelmi háborút”, alapvetően azért, mert az USA többet importál, mint amennyit exportál, tehát a többi országnak jobban fog fájni.
Nem csoda, hogy a Trump kellemetlenkedése miatt balul elsült kanadai G7 találkozó után sokan a nyugati szövetségi rendszer végéről, de legalábbis a szétesés kezdetéről beszéltek. Az amerikaiak például Trump hivatalba lépése óta gyakorlatilag ellehetetlenítik a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) munkáját, pedig ezt a szervezetet évtizedek szívós munkájával drótozták össze az amerikaiak.
Az USA nélkül tényleg nehéz elképzelni az USA hegemóniájára épülő szövetségi rendszert.
Ami igazán érdekes ebben az egészben, az az, hogy a jelek szerint semmilyen jelentősebb, nagy lobbierővel rendelkező amerikai szereplőnek nem érdeke ez a külpolitikai fordulat. A piacok és a nagyvállalatok ellenzik, ahogy a kisebb amerikai exportőrök is, nem beszélve a közgazdászok és más szakértők általános véleményéről. Donald Trump sajátos kereskedelempolitikai nézetei eddig is ismertek voltak, de néhány különutas gondolkodón kívül nem osztják őket sokan. Eddig legfeljebb a balra húzó szakszervezetek és egy-egy rozsdaövezeti demokrata politikus képviselte a vámalapú piacvédelmet.
A kérdés az, hogy mivel lehetne meghátrálásra késztetni az USA elnökét. Az európaiak például okos irányba indultak el: az acélvámra válaszul a republikánus vezetők államaiban gyártott, szimbolikus amerikai termékekre vetettek ki vámot, mint a whiskey vagy a Harley-Davidson motorbickli. Utóbbi éppen ma jelentette be, hogy gyártásának egy részét Európába telepíti emiatt. A kínai ellencsapás eddig főleg az amerikai mezőgazdasági exportra irányult, ami szintén érzékeny politikai szempontból a republikánusoknak.
De van egy ennél is egyszerűbb válasz, ami a jelek szerint kezd kitörni a spekuláció világából. Miért nem szankcionálják közvetlenül Donald Trump cégbirodalmát?
Donald Trump az eddigi amerikai elnökkel ellentétben nem vált meg a reálgazdaságban működő cégeitől. Ugyan már nem ő az átláthatatlan családi cégcsoportja, a Trump Organization vezérigazgatója – ezt ugyanis átadta a fiainak, akik jelentős kül- és belföldi szállodaipari terjeszkedést terveznek -, de továbbra is ő az egyszemélyes tulajdonos. Ez az egyik oldalról hatalmas korrupciós kockázat, és ezt a jelek szerint több keleti nagyhatalom ki is használta. Viszont, ha fordítva nézzük, ugyanez valójában egy elég jó nyomásgyakorlási lehetőség is lehet az USA szövetségeinek.
Ami nemrég még a Vox publicisztikája volt, azt nem sokkal később felkapta egy kanadai magazin, ma pedig már a Guardianban kérlelte az európaiakat az amerikai demokrata párt egyik vezetője, hogy az amerikai gazdaság helyett szankcionálják inkább célzottan Trump magánbizniszeit.
Persze amilyen egyszerű és elegáns az elképzelés, annyira nehéz megvalósítani. A Trump-cégcsoport ugyanis nem exportál árukat Európába vagy Kanadába. Főleg ingatlan-üzemeltetéssel foglalkoznak az USA-ban (irodaházak, golfpályák, hotelek), külföldi üzleteik pedig elsősorban saját (márka)nevük bérbeadására korlátozódnak, jellemzően olyan országokba, amelyet más, a jó hírnevükre érzékenyebb üzletemberek inkább elkerülnének (Azerbajdzsán, Fülöp-szigetek, Indonézia, Törökország, India). Ezeket az üzleteken nem nagyon találhatnak fogást az USA szövetségesei.
Megoldás egy célzott, antikorrupciós szankció lehetne, amiben eszközöket foglalnának le, mondjuk Trump kandai felhőkarcolóit, skóciai és írországi golfpályáit, esetleg a Trump-cégek európai bankoknál vezetett bankszámláit zárolnák. Ehhez azonban valamilyen hitelesnek elfogadott nyomozásnak be kellene bizonyítania, hogy az amerikai elnök, illetve családja vagy cégei konkrét korrupciós bűncselekményekhez kötődnek. Igaz, az orosz elnök köréhez sorolt oligarchák pénzének és mozgásának ellehetetlenítésére meghozott Magnyitszkij-törvények elvileg megteremtették a precedenst erre a fajta, személyre szabott szankcióra.
Egyelőre elég elrugaszkodottnak és potenciálisan nemzetközi jogot sértőnek is tűnhet ez az elképzelés, de amilyen tempóban eszkalálódik a kereskedelmi háború, nem kizárt, hogy egyszer elhangzik egy európai döntéshozó szájából is. És az sem lehetetlen, hogy ebben az esetben új fejezet indulna Trump kereskedelempolitikájában.
Világ
Romba dőlnek az orosz remények Ukrajnában?
Jelenleg szinte minden harctéri körülmény az oroszoknak kedvez, az eddig elért eredményeik mégis szerények, miközben az ukránok lőszerhiánya hamarosan enyhül.
Melyik paradicsom környezetbarátabb, a kiskertből szedett vagy a boltban vett?
Egy amerikai kutatás arra hívja fel a figyelmet, hogy a kérdésre nem is olyan egyértelmű a válasz.
Nincs sok oka bizakodásra a német autógyártóknak
A politika kevésbé tolja most az elektromos átállást, amire egyébként lenne Európa-szerte kereslet, csak kérdéses, hogy ezt a hagyományos német gyártók szolgálják majd ki.
Fontos
Sikerült volna csökkenteni az autók fogyasztását, helyette jöttek a SUV-ok
Hiába szorgalmazza az Európai Unió, hogy legyenek egyre kevésbé szennyezők a személyautók, a városi terepjárók miatt egyre rosszabb a helyzet.
Kifulladni látszik a magyar államadósság-ráta csökkenése
Nemcsak rövid, hanem középtávon is magasan ragadhat az adósságráta, ami a gazdasági felzárkózási folyamatunkat is megnehezítheti.
Kivételes szerencsével léphettek be a 90-es évek közepe után született fiatalok a munkaerőpiacra
A gazdasági fellendülés időszakában pályára lépő fiatalok viszonylag könnyen találtak munkát jó fizetés mellett, kérdés, hogy ez miként hat a motivációjukra.
