(A szerző az Erste Befektetési Zrt. olaj- és gázpiaci elemzője. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)
Az elmúlt év egyik legérdekesebb magyar olajipari fejleménye, hogy Magyarország, azon belül a Mol és valószínűsíthetően egyéb kereskedelmi szervezetek aktív szerepet játszanak Ukrajna finomított-termék-ellátásában. Ukrajna finomítói szektora már a 2022. február 24. előtti időszakban is szenvedett, a teljes igény 10-15 százalékát elégítette csak ki. Az egyedüliként megmaradt és működő kremencsuki finomítót pedig idén szeptember érte utoljára orosz dróntalálat, így ma már az sem üzemel, vagy csak korlátozott módon. Ezért az ország rá van szorulva finomított termékek importjára, különösen a dízel behozatalára, amely elengedhetetlen a teherautók, mezőgazdasági gépek és katonai járművek mozgatásához.
A magyar exportnak egy katonai finomított-termék-vezeték, a Szamara-Nyugati Irány*ukránul: Cамара-західний напрямок nyújt lehetőséget. Ezt a csőrendszert az 1956-os magyar forradalom után kezdték el a szovjetek építeni, mivel a Magyarországon állomásozó szovjet hadsereg egyik legfőbb gondja az üzemanyag-ellátás volt, amit ezzel biztosítani lehetett. Az építkezés 1957-től 1966-ig tartott. A vezetéken keleti irányból lehetett üzemanyagot szállítani. Később lehetővé vált a különböző, Szovjetunió területén lévő finomítók és üzemanyagdepók összekötése.
A vezetéknek a 90-es és a 2000-es években is volt szerepe, mivel a Mol az ukrán és orosz finomítóktól ezen keresztül tudott nagy kéntartalmú dízelt vásárolni, amit kénmentesítve később európai uniós szabványoknak megfelelő termékként tudott eladni. A hírek szerint a vezeték mindkét irányba (Ukrajna és Magyarország felé) havi 100 ezer tonna kapacitással rendelkezik. A legnagyobb forgalom a Mol tájékoztatás szerint mintegy havi 50 ezer tonna volt ebben az időszakban. A Szamara-Nyugati Irányt egyébként Ukrajnában Medvedcsuk-vezetéknek is hívják, mivel az oroszbarát ukrán oligarcha kezében volt sokáig az irányítási és tulajdonjog, amíg a Zelenszkij-kormány 2021-ben nem államosította azt. A háború során találatot is kapott a cső, de mivel ez kritikus infrastruktúra, ezért az ukránok mindent megtettek a károk gyors helyreállításáért. Igaz, így is közel 10 millió dollár értékű üzemanyag folyt el.
Tavaly június óta a Szamara-Nyugati Irány ismét használatba került magyar oldalról – a Nyíregyháza mellett lévő állomásról jelentős dízelszállítás kezdődött Ukrajna felé. A mennyiségek, az ár és a szállító személye nem teljesen ismert. Az ukrán sajtó szerint 2022-ben 114 ezer tonna dízel érkezett Magyarország felől az országba. Más sajtóorgánumok kiemelik, hogy a magyar fél jelentős profitot ér el ezeken a szállításokon. Az ukrán belföldi dízel üzemanyagár ugyanis 150-200 dollárral meghaladja tonnánként a 900-1000 dollár/tonna körüli európai árat a magasabb szállítási költségek miatt. De mivel Magyarország felől vezetéken érkezik a termék – aminek csekély a díja a teherautóval vagy vasúton történő szállításhoz képest -, így jelentős többletprofithoz jutnak a magyarországi eladók.
A legutóbbi fejlemény a lengyel sajtó oldaláról érkezett: ezek szerint 2024-ben a Mol-csoport már havi 100 ezer tonna dízel szállítását tervezi, amivel kiszoríthat részben több más versenyzőt az ukrán piacról, többek között a lengyel PKN Orlent. Érdekesség, hogy a cikk szerint a behozatalt egy Olekszandr Macupa nevű úriember végzi, aki jól ismert energiakereskedő az országban. Általánosságban is jellemző, hogy maga az üzlet átláthatatlan: nem teljesen világos, hogy kik állnak az egyik vagy másik oldalon. Valószínűsíthető, hogy a Mol sem direktben ad el ezen a piacon, hanem közvetítőkön keresztül, így az extraprofit sem feltétlenül a magyar cég számláján jelenik kizárólag meg.
Nos, valóban ekkora üzlet lehet ez? Mennyiben segítheti ez vajon a Mol-csoportot, illetve hozzájárul-e ez a fejlemény a magasabb magyar árakhoz? Azt gondolom, hogy biztosan megéri a Mol-csoportnak és más közvetítőknek foglalkozni ezzel az üzleti lehetőséggel. A havi 100 ezer tonnás exportot viszont túlzónak gondolom – ez éves szinten 1,2 millió tonnát tenne ki, ami tekintélyes része lenne a Mol éves 4-4,5 millió tonnás dízeltermelésének a Dunai Finomítóban. Inkább a havi 30-50 ezres dízelexport-mennyiség tűnik reálisnak.
Ez a szállítás azonban csak kismértékben hat a magyar nagykereskedelmi árakra:
a nemzetközi események, a nyersolaj ára, a forint/dollár árfolyam és a finomítói árrések szerepe lényegesen nagyobb annál, mint hogy magyar oldalról is folyik a háború sújtotta ország ellátása üzemanyagokkal. Magyarországra az ukrán szállítások nélkül is kell importálni dízelüzemanyagot, mivel a kereslet meghaladja a kínálatot. Ez pedig némi felár nélkül aligha fog menni.
Szóval ne az ukránokat okoljuk a magas árakért. Ez sokkal inkább köszönhető a termékkínálatot szűkítő szaúdi/orosz politikának, a világban tapasztalható elégtelen dízelkínálatnak és az elmúlt másfél-két év robbanó repülőüzemanyag/középdisztillátum-keresletének.
Vállalat
Fontos