A Központi Statisztikai Hivatal szerdán közzétett adatai a várakozásoknak megfelelően jól mutatták, hogy idén márciusban még a kiugró februári forgalmat is bőven meghaladta az élelmiszervásárlás mennyisége. Már februárban is majdnem 11 százalékkal több élelmiszert vásároltak Magyarországon, mint egy évvel korábban, a márciusi (éves) növekedés azonban 12,7 százalék lett.
Egyértelmű, hogy főleg a február utolsó napjaiban megindult, és március közepéig kitartó, járvány miatti lakossági élelmiszer-felhalmozás következményeit olvashatjuk ki a számokból.
Ha nem az eladott áru mennyiségét, hanem az összesített értékét nézzük, akkor a növekedés márciusban 19,6 százalék volt, ami azt jelzi, hogy az élelmiszerboltokban a tényleges átlagos (de fogyasztói kosárral nem súlyozott) infláció 6,9 százalék volt.
Ám sem a kiskereskedők, sem az élelmiszergyártók nem örülhetnek a nagyobb forgalomnak. Sőt, ha a számok mögötti folyamatokat nézzük, akkor épp ellenkező a helyzet, a szektor nagyon megsínyli a járvány következményeit.
Az iparági szereplőkkel folytatott beszélgetéseink alapján már korábban írtunk arról, hogy az élelmiszer-forgalmat egymással ellentétes hatások húzzák-vonják, ezért elég nehéz átlátni a helyzetet, de végső soron az egyenlet megoldása a gyártók és a kereskedők számára is negatív lehet.
Egyrészt a felhalmozás heteit a kereslet zuhanása követte, másrészt március végére, illetve április elejére csak a korábbi átlagnál alacsonyabb szinten stabilizálódott a forgalom. A piac így valószínűleg zsugorodott, de ezt majd csak az áprilisi számokból láthatjuk először. Sőt, az igazi vízválasztó a májusi adat lehet majd (amit július elején láthatunk), hiszen május elejétől kezdték enyhíteni a kijárási és kereskedelmi nyitvatartási korlátozásokat, azaz májusban látszik majd, hogy az új rendszerű élet mit hoz a boltokban.
A piaci várakozás többnyire most az, hogy a vásárlók pénztárcája ellaposodott, az elbocsátások, a kényszerpihenők, a szolgáltató szektor egyes ágainak nagymértékű bezuhanása és a fizetéscsökkentések miatt. Mivel a bérek kiesését az állam nem pótolta segélyekkel, a keresletnek ez a része a boltokból eltűnik.
Az üzletek a március eleji felhalmozási rohamot, majd áprilisi visszaesését még könnyebben átvészelhették, a gyártók azonban sokkal nehezebben tudtak felülni erre a hullámvasútra. Ahogy azt korábban részletesen bemutattuk, a gyártás szinte minden terméknél just in time üzemmódban megy, azaz minimális készlettel, az aktuálisan várható igényeknek megfelelően (békeidőben ez biztosítja az elérhető legalacsonyabb fogyasztói árat, így alapesetben a vevőknek is kedvező).
A várható igények azonban felborultak, sok helyen az alapanyag-beszerzés és a logisztika is nehézkesebbé vált, így a kínálat már csak akkor érte utol a keresletet, amikor az lanyhulni kezdett.
Az első három hétben a felfutó kereslet követett bizonyos szabályszerűségeket, először a tartós élelmiszerek, utána a húsok jöttek. A lisztféleségeknek nagyon megnőtt a forgalma, különösen a kenyérlisztnek. Ez alátámasztja a kenyérsütési lázat, még a kovász otthoni indításához szükséges liszteket sem lehetett kapni
– mondja Szöllősi Réka, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének (FÉSZ) kommunikációs vezetője.
A felhalmozás általában növeli a keletkező hulladékot, ám ennek mértékét ma még gyakorlatilag lehetetlen megbecsülni. Igaz ugyan, hogy a felmérések békeidőben általában azt mutatják, hogy a nagyobb csomagolásban, vagy akár csak nagyobb mennyiségben, esetleg kimondottan tartaléknak vásárolt élelmiszerek több hulladékot eredményeznek, a világjárvány egy ezzel ellentétes folyamatot is beindított.
Krízishelyzetben és bizonytalanabb jövőképpel az emberek jobban figyelnek arra, hogy a felhalmozott élelmiszert megbecsüljék, illetve a lejárati időket figyelembe véve fogyasszák el. Hogy ennek a két fő trendnek az eredője hol lesz, azt valószínűleg csak hónapok múlva láthatjuk majd.
Az biztos, hogy minden országban tanácsokat igyekeznek adni a fogyasztóknak a kormányok, szervezetek, hogy milyen praktikákkal lehet otthon a hulladékok keletkezését megakadályozni. A dátumjelölésről évek óta folyik uniós vita pont a pazarlás visszaszorítása érdekében, most ez is napirendre került
– mondja Szöllősi Réka.
Logikus feltételezés, hogy ha a vásárlók gyakorlatilag kifosztják a boltokat, akkor sokkal kevesebb marad azoknak a szervezeteknek, amelyek a felesleget eljuttatják a rászorulókhoz. A Magyar Élelmiszerbank Egyesület adatai azonban azt mutatják, hogy idén márciusban két és félszer több élelmiszer-felesleg felajánlást kezeltek, mint egy évvel korábban ugyanebben az időszakban.
A boltoknál mi is érzékeltük egy rövid ideig március közepén, hogy kevesebb a megmaradó élelmiszer, de március végére már visszaállt a szokásos mennyiség
– mondja Sczígel Andrea, az egyesület külső kapcsolatok igazgatója.
A megugrást nem is a boltok, hanem a gyártói felajánlások okozták, ami szintén a helyzet sajátosságaiból fakadt.
Az idei húsvéti forgalom ugyanis jelentősen elmaradt a tavalyitól, és ez már márciusban is érezhető volt. Mivel ezeket a szezonális termékeket már jóval húsvét előtt legyártják, és például csokinyulat máskor eladni gyakorlatilag nem lehet, nagy mennyiség maradt a gyártóknál, így a szezonális feleslegek idén jelentősebb mennyiségben keletkeztek.
Az iskolai étkeztetés és a vendéglátás hirtelen bezárása is jelentős felesleget eredményezett a beszállítóknál vagy az érintettek raktáraiban. Ilyenkor persze mindenki próbál raktározni, jövőbeni eladásra készletet építeni, de ez nem mindig lehetséges a lejárati idők miatt.
Az éttermek újraindulása enyhítheti a készletproblémát, de itt is nagyon valószínű, hogy a kereslet a korábbinál jóval alacsonyabb szinten stabilizálódik.
Ha pedig a lakossági és a vendéglátóipari kereslet egyaránt alacsonyabb szintre jut, akkor összességében a magyar élelmiszeripari gyártásnak is összébb kell majd húznia magát, vagy meg kell próbálnia az export felé menekülni.
Vállalat
Fontos