Még mindig nem éri el a covid előtti szintet a fővárosi taxipiac, régiós összevetésben pedig igen drága a tarifa.
Visszamentünk 1986-ba, és megnéztük, hogyan vásároltak akkor az emberek, illetve milyen nehézségekkel küszködtek a boltok.
A körúton ma majdnem minden ötödik üzlet más, mint egy évvel korábban. A vállalkozók leginkább az étel-ital profiljában látnak csak fantáziát.
Érdemes az Árfigyelőt olyan kreatívan olvasni, mint amilyen kreatívan a boltok megadják hozzá az áraikat.
Európai összehasonlításban viszonylag sok dolgozóval érünk el viszonylag kis forgalmat, esélyes, hogy a magyar boltosok szétaprózzák a piacot.
Végigmentünk rajta oda-vissza, és nem volt kellemes. Koszos, átgondolatlan, koncepciótlan, csiricsáré, és ha ez a magyar kiskereskedelem metszete, akkor van baj rendesen.
A nyugat-európai országokban egyre több helyen búcsúzunk el a hajnali kivilágítástól, a nyitott ajtós légkondiktól, az osztrák Billa pedig salátatermelésbe kezd.
A Monoprix 48 óráig ingyen ad kölcsön olyan termékeket, amelyeket jellemzően csak ritkán használnak a vásárlók.
Ha a lakosság kevesebb élelmiszert vesz, az egyébként is vergődő kis boltok megoldhatatlan üzleti feladattal találják szembe magukat.
A számok azt mutatják, hogy tavaly decemberig nem romlott a nagy szereplők hatékonysága, azaz növekvő költségek mellett is a pénzüknél maradtak.