Gyilkos éveknek néz elébe az autóipar, mert több olyan szabályozói és piaci változás is a levegőben lóg, amely könnyen elviheti a szektor nyereségét. Ezek közül a legfontosabb, hogy 2021-től egy új autónak már kilométerenként legfeljebb csak 95 gramm szén-dioxiddal egyenértékű károsanyag-kibocsátása lehet. (Ez egy átlagos érték, amely gyártóról gyártóra változik némileg a járművek jellemzőitől függően, és az adott vállalat teljes értékesített flottájára kell kiszámítani.) Ahogy a cseh Dnes végigvezeti, ez gyakorlatilag a kisautó szegmens végletes beszűküléséhez vezet majd.
A következtetések abból indulnak ki, hogy ha egy gyártó túllépi a 95 grammos határt, akkor minden gramm (és minden autó) után 95 euró büntetést kell majd fizetnie. Herbert Diess, a Volkswagen vezére szerint az iparág így összességében évi 30 milliárd euró befizetésével néz szembe, ha nem tesz valamit a kibocsátás drasztikus leszorításáért.
A jelenlegi adatok szerint az új autók átlagos károsanyag-kibocsátása kilométerenként 121 gramm, vagyis egy olyan szinten van, amit nagyon rövid idő alatt kellene nagy mértékben csökkenteni. Ám mindez még csak a kezdet, mert a helyzetet nehezíti, hogy 2030-ra további 37,5 százalékos kibocsátás-csökkentést kellene végrehajtani.
Ezt két okból is nehéz lesz elérni. Egyrészt éppen a Volkswagen dízelbotránya miatt a vásárlók a benzines modellek felé fordulnak, másrészt az SUV-k hihetetlen népszerűsége miatt a megvásárolt autók átlagos mérete is egyre csak nő.
A városi terepjárók elsöprő népszerűsége miatt 2015 óta 75 százalékkal nőtt azoknak az új autóknak a száma, amelyek jóval több káros anyagot juttatnak a levegőbe, mint elődeik. Eközben a dízelek is visszaszorulnak: míg 2011-ben az unióban értékesített új autók 56 százaléka még dízel volt, tavaly már csak 37 százalékon állt a mutató, és egyre csökken. Márpedig az utóbbi években egy dízelmotoros modell ötödével kevesebb üvegházhatású gázt bocsátott ki, mint a benzines megfelelője.
Az autóipari szakértők úgy vélik, hogy az új normáknak való megfelelés nagyobb problémát okozhat a gyártóknak, mint a világkereskedelmi háború, az amerikai vámok vagy a Brexit. Becslések szerint az európai autóiparnak 15,5 milliárd dollárt kellene fejlesztésre fordítania a következő pár évben, hogy meg tudjon felelni a követelményeknek.
A bírságoktól való menekülés arra készteti az iparágat, hogy az elektromos hajtást erőltesse, többek között ezért is várható a következő másfél évben, hogy a hibrid és elektromos verziók elöntik a piacot. Ez környezetvédelmi megfontolásokból jó hír lehet, ám az ipar korántsem örül ennyire, a magas akkumulátorköltségek miatt ugyanis az autókon elérhető profit csökkenni fog.
Összességében tehát úgy kellene alaposan megnövelni a k+f kiadásokat, hogy az ágazat nyereségtermelő képessége várhatóan visszaesik, és ez elég nehéz feladatnak ígérkezik.
Mindez azért okozza a kisautók jelentős részének halálát, mert ezekbe az autókba a legolcsóbb hibrid hajtásokat sem éri majd meg beépíteni. A hibrid verziók kialakítása annyira megdrágítja ezt a szegmenst, hogy eladhatatlanná válnak a modellek. Herbert Diess például azt mondta, hogy a Volkswagennél az Up! vagy akár a Polo is olyan modell lehet, amelynél 2030-ra gazdaságilag értelmetlenné válik a szabályoknak és a piaci igényeknek való együttes megfelelés.
