Hirtelen mindenki feleszmélt, egymással versenyt futva kobozzák el a rendszert kiszolgáló oligarchák dollármilliós jachtjait, villáit, kastélyait Európában és Amerikában.
Az orosz elnök első atomparancsa nagyrészt blöff volt, de ettől még nem nyugodhatunk meg. További félelemkeltő, provokatív akciókhoz is folyamodhat az orosz vezetés.
Az Ukrajnából külföldi ismerősökhöz menekülők jó eséllyel nemcsak a szomszédos országokból, hanem akár még a kontinensről is továbbállnak.
Elkerülhető lett volna-e a háború, és miért pont most tört ki? Mire elegendőek a nyugati szankciók, és mit akar Putyin? Az e heti G7 Podcastban többek között ezeket is körüljártuk.
Az olajexportőrök nagyobb eséllyel válnak autokráciákká, és agresszívabb külpolitikát folytatnak. Azaz Vlagyimir Putyin ukrajnai inváziója részben az olaj politikai hatásával is magyarázható, és megfékezésében is szerepet játszhat az olajexport korlátozása.
Ha minden uniós háztartásban megelégednének egy fokkal kevesebbel, akkor idén több milliárd köbméterrel kevesebb földgázt kellene venni Oroszországtól.
Május-júniusban könnyen elképzelhető 10 százalék feletti infláció, éves átlagban pedig jobb esetben 7-8, rosszabb helyzetben 9 százalék körüli pénzromlásra számíthatunk.
A gazdasági fegyverek minden korábbinál komolyabb szerepet kaptak az ukrajnai háborúban, és a harctéri helyzetre is közvetlen hatással van a pénzügyi hadviselés.
Nehéz átlátni, hogy az orosz oligarchákkal szembeni szankciók miért fontosak, de ha megnézzük a nemzetközi pénzmozgásokat, akkor érthetőbbé válik.
Sokkal több bevétele lehet a Gazpromnak a gázszállításokból az invázió kezdete óta, mint azt megelőzően, az európai partnereket azonban kötik a szerződéseik.