Egy hónap múlva, július 1-jével indul a Mol hulladékkezelési rendszere, de még mindig nem tudjak a vállalatok, hogy milyen feltételek mellett szállítják el tőlük a hulladékot, és az eddigi átvételi árakhoz képest milyen feltételekkel számolhatnak – vagy hogy egyáltalán hajlandó lesz-e Mol fizetni a piacon értékes nyersanyagnak számító papírért, fémért vagy más hulladékért.
A hazai hulladékgazdálkodást a feje tetejére állító ügylettel ennek ellenére elég keveset foglalkozott a magyar média. A Szabad Európa újságírója, Wiedemann Tamás cikkei követték nyomon a koncessziós eljárás kiírását, annak piaci hatásait – vele beszélgettünk e heti podcastunkban.
A beszélgetést a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.
A hulladékkezelés a harmadik olyan terület, amit a Fidesz koncesszió keretében ad oda baráti vállalkozásoknak. Az első a szerencsejáték volt, ezt követte a Szíjj Lászlónak és Mészáros Lőrincnek várhatóan 13 ezer milliárd forint bevételt hozó autópálya-koncesszió. A hulladékos koncessziós szerződés július 1-jén indul, és biztosít vaskos bevételt a Molnak 2058-ig.
A szerződés keretében a lakossági és vállalati hulladék kezelésének jogát kapja meg a Mol. Az elmúlt években ezek mennyisége hasonló volt, de a vállalatinál jóval magasabb volt az újrahasznosítási ráta – ahogy az az alábbi grafikonon látható.
A vállalati hulladékok közül különösen a papír, fém gyűjtésére és újrahasznosítására egy versengő iparág jött létre. A piaci árak függvényében tudtak fizetni a hulladékot termelőknek azért a cégek, hogy azt alapanyagként hasznosíthassák – ennek a versenynek jelentős szerepe volt abban, hogy magasan, az uniós elvárások felett lehetett tartani az újrahasznosítási rátát. Ennek vet véget az új rendszer.
Volt, vagyis még van Magyarországon háromezer hulladékhasznosítással foglalkozó cég, akik eddig lényegében a szabadpiac elvei szerint ajánlatot tettek a cégeknek. (…) Aki elszállította a hulladékot, az fizetett a gyárnak
– magyarázta Wiedemann Tamás.
A gyártóknak, forgalmazóknak a környezetterhelés ellentételezésére a termékeik, a csomagolás után környezetvédelmi termékdíjat kellett fizetni. Ebből az államnak évi 80-85 milliárd forint bevétele volt. A koncessziós szerződés után átszabták a szabályozást, és ehelyett bevezették a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszert.
Július 1-jétől a MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt.-hez folyik be ez a bevétel, ami várhatóan éves szinten 240 milliárd forint lehet. Ezzel a díjjal a gyártó a termékéből keletkező hulladék ártalmatlanítását fizeti meg. A gyártóknak, forgalmazóknak pedig nincsen választási lehetőségük, csak a MOHU viheti el a hulladékukat.
Miután a Mol jelentkezett erre, elég erősen átszabták a szabályokat
– elevenítette fel Wiedemann Tamás. A koncesszió kiírásakor ugyanis nem volt más jelentkező, teljesen eltűnt tehát a verseny.
Az árbevételt tekintve az ország legnagyobb vállalatának számító Mol az eddigi információk alapján nem igazán ad hozzá a hulladékgazdálkodás hatékonyságához. A 35 évre alig 185 milliárd forintos beruházási kötelezettséget vállalt – ez évente alig több 5 milliárd forintnál. A MOHU nem épített ki saját kapacitásokat, az eddig is működő vállalkozásokat használja alvállalkozóként, tehát ugyanazok fogják a hulladék begyűjtését és újrahasznosítását intézni, mint eddig is – csak mindezért az eddigi termékdíjhoz képest háromszor többet kell fizetni a vállalkozóknak és végső soron a fogyasztóknak.
Az ügyletet az Európai Bizottság is vizsgálja, de a Gazdasági Versenyhivatalnál is folyamatban van vizsgálat. Az új szerződés a piaci hulladékkezelő cégeket kiszolgáltatott helyzetbe hozta, és félő hogy a hatékonyabb, főként külföldi vállalatok el fogják hagyni a hazai piacot.
A műsorban az is szóba került, hogy miért hozza kilátástalan helyzetbe a hulladékkezelő cégeket a MOHU-koncesszió, miért készülnek már román és szlovák hulladékfelvásárlók bővítéssel a magyar piaci helyzetre.
A koncesszió indokoltsága, hiányos kormányzati alátámasztása is számos kérdést vet fel. De könnyen belátható, hogy miért nem érdemes ilyen hosszú időre a piacot kiiktatni egy gyorsan változó területen:
Gondoljunk bele, hogy 1988-ban kiírtak volna egy pályázatot írógépbeszerzésre, és kiírtak volna egy 35 éves koncessziót. Most van 2023, ez most járna le
– foglalta össze egy szakértő véleményét Wiedemann Tamás.
Az átláthatóságot nagyon kerüli a kormány és a Mol is: üzleti titokra hivatkozva a több ezer milliárd forintos üzlet érdemi hátterét, pénzügyi adatait nem teszik közzé.
A 35 évre megkötött szerződés ugyan elérhető a közbeszerzési portálon, de az érdemi részleteket tartalmazó mellékleteket a kormány szokása szerint elrejtette, ezeket közérdekű adatkérés keretében sem hajlandó kiadni. A Transparency International pár napja jogerősen megnyerte a pert, így remélhetőleg hamarosan újabb részletek kerülnek nyilvánosságra.
A témában megjelent cikkek a Szabad Európán itt, itt, itt és itt olvashatók.
Kövesd a G7 podcastot bármelyik podcast-appon, és iratkozz fel a hírlevelünkre!
