Csak szlogennek elég, vagy alapja is van Orbán 500 ezer új dolgozóról szóló tervének?

Rövidtávon nem reális 500 ezer új munkavállaló megjelenése a magyar munkaerőpiacon. Kívülről is nehéz behozni ekkora létszámú munkaerőt, belülről pedig nem látni ekkora tartalékokat. Én a boríték hátán készített számításom alapján arra jutottam, hogy egy-három éven belül talán 200 ezer itt élő embert lehetne könnyebben behozni a munkaerőpiacra – mondta Scharle Ágota a G7 Podcast e heti adásában.

Pár héttel ezelőtt Orbán Viktor a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évnyitóján arról beszélt, hogy a következő egy-két évben 500 ezer új munkavállalóra van szükség itthon, és ezt az 500 ezer új munkahelyet elsődlegesen „belső tartalékokból” tervezik betölteni. A G7 Podcastban Scharle Ágotával, a Budapest Intézet alapítójával és ügyvezetőjével beszélgettünk arról, hogy milyen tartalékok vannak a magyar munkaerőpiacban, és hogy milyen intézkedésekre lenne szükség ahhoz, hogy a potenciális munkavállalók ténylegesen el is tudjanak helyezkedni.

A műsort a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast-appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.

A magyar munkaerőpiacon Scharle Ágota szerint rövidebb időtávon belül a jelenleg inaktívnak számító rétegből a kisgyerekes anyák egy részét lehetne könnyebben visszahozni a munkaerőpiacra. Ebben a csoportban nagyjából 30 ezer fős tartalék van rövidtávon. Ugyan nem ennyire egyértelműen, de még szóba jöhetnek tartalékként a frissen nyugdíjba menők, akik közül nagyjából 10-20 ezer ember állhatna munkába, vagy maradhatna aktív még néhány évig.

Az észak-magyarországi és észak-alföldi régióban körülbelül 70 ezren vannak azok, akik munkát keresnek és rendelkezésre is állnak. A képzettségük alapján közöttük valószínűleg valahol 30 és 50 ezer között van azoknak a száma, akik azonnal be tudnának sétálni egy gyárba

– mondta. Hozzátette, talán érdekesebb kérdés, hogy miért vannak még mindig ekkora regionális különbségek a munkanélküliek számában, miközben a 2010-es évek közepe óta folyamatosan nő a foglalkoztatás, és munkaerőhiány van.

„A válasz csak kisebb részben az, hogy nem ment oda a tőke, mert a tőke nem tud lemenni a legkisebb falvakba, ahol a munkanélküliek egy része él. Így azon túl, hogy nem feltétlenül vannak meg a készségei ezeknek a munkanélkülieknek, van egy olyan része is a problémának, hogy a lakhelyükről gyakran nem tudnak beingázni oda, ahol a gyárak vannak. Vagy azért, mert nincs tömegközlekedés, vagy azért, mert út sincs, és saját járművel sem tudják megoldani” – mondta.

Az inaktívak vagy a munkanélküliek elhelyezkedését gyakran olyan komplex problémahalmazok hátráltatják, amiket jelenleg meg sem próbál orvosolni a magyar állam. Scharle ezt szemléltetve egy miskolci alapítvány példáját hozta, ami a környékbeli falvak lakóinak segített munkát kapni egy helyi gyártóüzemben. Elmentek a céghez és ott megmérték, hogy az ott dolgozóknak milyenek az egyszerű készségei, amik szalagmunka végzéséhez szükségesek egy összeszerelő üzemben.

Utána elmentek olyan falvakba, amik kicsit messzebb vannak a gyártól, és ahol most nem dolgoznak emberek, és az ott élőknek is felmérték az ugyanilyen készségeit. Megállapították, hogy mik azok a készségeik, amikben gyengék és fejleszthetőek, és azokat egy kéthetes tanfolyamon fejlesztették, és utána beküldték őket az üzembe, hogy jelentkezzenek be a munkára. A többségüket fel is vették. És utána már csak azt kellett megszervezni, hogy legyen egy kisbusz, amivel összegyűjtik és elviszik őket a gyárba.

Ebben három dolog van. Egyrészt a közlekedés megszervezése, másrészt a képességek fejlesztése, ami nem feltétlenül vesz sok időt igénybe, a harmadik pedig az a munkapiaci tájékozottság és önbizalom, hogy ezek az emberek elhiggyék, hogy nemcsak a közmunka jön szóba, hanem ott van az üzem, ami nekik egy reális lehetőség. És igazából ez a szolgáltatás mindhármat nyújtja, és ez csupa olyan dolog, amit az állami munkaügyi szolgálat nem csinál

– mondta.

A beszélgetésben ezeken kívül szó volt még arról is, hogy:

miért nem érdemes lemondani a közmunkások egy részének elsődleges munkapiaci integrációjáról,
mennyire lehet vonzó Magyarország a külföldi vendégmunkásoknak,
és hogy mit lehetne még kezdeni azzal a pénzzel, amit a külföldi cégek beruházási támogatásaira költünk.

A beszélgetésben hivatkozott kutatásn összefoglalója ide kattintva érhető el.

Kövesd a G7 podcastot bármelyik podcast-appon, és iratkozz fel a hírlevelünkre!