Arra a kérdésre, hogy a Horthy-rendszer miért nyúlt hozzá az oktatáshoz a klebelsbergi reformokkal, és utána a kommunisták miért tettek ennyi energiát az oktatásba, szerintem az a válasz, hogy ők látni véltek egy plusz legitimációt abból, ha ez működik. A Horthy-rendszer így próbálta elérni, hogy a nagyon szegényeket is integrálják valamennyire a társadalomba. A kommunista rendszer egy kicsit ideologikusabb alapon, – de ugyanígy hatalmi megfontolásból – a mobilitásban látott egy plusz legitimációs tényezőt.
MEGHALLGATOM:
Emiatt ebben a nagy dilemmában, hogy most hozzányúljak, ne nyúljak, értelmesnek tűnt hozzányúlni. És én azt gondolom, hogy a jelenlegi rezsim nem gondolja azt, hogy ebből ki tud venni olyan plusz legitimációt, mint amit a kommunisták és Horthyék ki tudtak venni – mondta Orbán Krisztián.
A beszélgetést a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.
A G7 oktatási témájú podcast-sorozata, a 28. óra új évadának második adásának vendége Orbán Krisztián közgazdász volt, akivel többek között a mindenkori és jelenlegi magyar politikai elitek és az oktatási reform viszonyáról, a reform társadalmi és politikai feltételeiről, illetve arról beszélgettünk, hogy mi az összefüggés a magyar gazdaságpolitika és az oktatáspolitika között.
A magyar politika elmúlt 100 évét nézve Orbán Krisztián szerint az látszik, hogy a mindenkori elitek számára az oktatás nagyon komoly dilemmát jelent. Az oktatási rendszer ugyanis mindenhol ott van, a problémáit, tüneteit mindenhol, minden faluban érzékelni lehet. A másik dolog, hogy ez egy komplex rendszer, amivel kapcsolatban egy sor elvárásunk van, amelyek sokszor egymással is konfliktusban állnak. Ha ebbe a rendszerbe a politika belenyúl, akkor olyan potenciális kudarcot kockáztat, ami mindenhol látható lesz.
És ebbe egy kormány könnyen bele is bukhat. A politikai elitek részéről a másik fontos szempont, hogy a reformmal csak nagyon hosszú távon lehet értelmes hatást elérni, a politika időhorizontja pedig szükségszerűen rövidtávú
– mondta, hozzátéve, hogy a sikeres oktatási reformokat végrehajtó országainak olyan elitjei voltak, akik nem csak abban voltak sikeresek, hogy az oktatás hosszútávú szemléletét biztosítani tudták, hanem abban is, hogy végrehajtó hatalomra egyre nagyobb kontrollt tudtak tenni, hogy az általánosan kívánatosnak tartott hosszú távú berendezkedés megvalósuljon.
Orbán Krisztián és Holtzer Péter
Orbán Krisztián szerint a jelenlegi gazdaságpolitika mindenfajta retorikával szemben alapvetően a nagy külföldi vállalkozások kiszolgálására épül. Ezt jól példázza a külföldi cégek új beruházásainak kommunikációja, ahol a bejelentések jelentős része arról szól, hogy hány munkahely jön létre. Bár ezek a pozíciók átlagosan jobban fizetnek, mint a hasonló állások a magyar cégeknél, ezeknek a vállalatoknak külföldről megmondják, hogy mit termeljenek, milyen célszámokat kell hozniuk, és a magyar munkavállaló számára a legmagasabb elérhető pozíció a középvezetői szint.
„Abból a szempontból, hogy rövid távon mennyi pénzt keres a szavazó, ez egy racionális politikai stratégia. De az egész tragédiája, hogy mindez fokozatosan tönkreteszi azt a hazai vállalkozót, akinek a cége még nem olyan erős, hogy ilyen fizetéseket tudjon adni” – mondta. Egy ilyen gazdasági rendszerben, ha a választók vágyai nem mennek túl azon, ami Magyarországon ezekkel a külföldi vállalkozásokkal megvalósítható, logikus, hogy az oktatási rendszer a szakmunkásképzésre fókuszál. És mivel sok szakmérnökre van szükség, a rendszerhez jól illeszkedne egy a mostaninál lényegesen sikeresebb és jobban ellátott természettudományos oktatás is.
A külföldi cégek által dominált gazdaságszerkezeten társadalmi szintű ambícióval lehet túllépni, ami a régión belül Orbán Krisztián szerint Lengyelországban és Csehországban megvan, Szlovákiában és Magyarországon viszont nem látszik.
Álmodozhatunk arról, hogy Magyarországon csodálatos kutatás-fejlesztő, biotechnológiával foglalkozó gyógyszercégek lesznek, csak éppen semmilyen adottságunk nincs meg ehhez. És legfőképpen az emberek ambíciója hiányzik hozzá, ezért aztán nem lesz ilyen. Hogyha ezt elfogadjuk, és helyette más típusú célokat fogalmazunk meg, akkor én azt gondolom, hogy az oktatástól se várjunk csodákat
– mondta erről.
Kövesd a G7 podcastot bármelyik podcast-appon, és iratkozz fel a megújult hírlevelünkre! A beszélgetéssel, illetve a 28. óra sorozattal kapcsolatos visszajelzéseket továbbra is várjuk a [email protected] címre.
(A podcast elkészítésében közreműködött: Stubnya Bence).
A 28. óra előző részei:
Podcast
Sikeres, innovatív magyar cégekhez kiszámítható oktatás és kutatás is kellene
Csehország és Észtország állva hagyta innovációban Magyarországot. A G7 Podcastban Cséfalvay Zoltánt kérdeztük, hogy mit lehetne jobban csinálni.
Sok pénzzel nyomul a Balkánon a kormány, de miért jó ez Magyarországnak?
200 milliárd forint kedvezményes kölcsönt nyújt hazánk Észak-Macedóniának. A térség szakértőjével készített podcastunkból kiderül, hogy mire fordíthatják ezt az összeget.
Már azt sem tudjuk pontosan, hogy hány gyerek jár a magyar iskolákba
Egyre kevesebbet tudunk a közoktatásról, pedig szakpolitikai elemzések nélkül át sem lehet gondolni, hogy mit kellene hosszú távon csinálni.
Fontos
Rá fognak kényszerülni a kisebb boltok is, hogy visszavegyék a palackokat
Az eddigi számok arra utalnak, hogy ha továbbra sem szerződnek le a MOHU-val, akkor maguk alatt vágják a fát.
Éledezik az európai autópiac, de több ezer ember állását ez már nem menti meg
Az e-autók iránti kereslet továbbra is hanyatlik, de összességében kicsit erősödött az uniós autópiac októberben. A Volkswagennél és a Fordnál így is leépítések jönnek.
Fogy a levegő a jövő évi magyar gazdasági növekedés körül
1,8 és 2,2 százalékos növekedési előrejelzés is megjelent az elmúlt egy hétben, aligha lesz így ebből uniós szinten is kiemelkedő gazdasági teljesítmény.
