Eddig senkit sem érdekelt a csirketrágya, most pedig nem tudnak lépést tartani a kereslettel

A klímaváltozás és a szárazság sokkal nagyobb kockázatot jelent a hazai mezőgazdaság számára, mint a műtrágyaárak emelkedése – mondta Juhos Katalin, a Magyar Agrár és Élettudományi Egyetem Agrárkörnyezettani Tanszékének adjunktusa a G7 Podcastban.

A műsort a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.

Minden egyes kilogram nitrogén műtrágya hatóanyag előállításához egy köbméter földgáz alapanyagra van szükség, de mire a termelőkhöz jut, már legalább két köbméterföldgáz felhasználására van szükség

Minden egyes hektár nitrogén-műtrágyázásához az előállítás során több száz köbméterföldgáz szükséges

– emelte ki Juhos Katalin.

Mivel a földgáz ára sokszorosára emelkedett, sorra zártak be a műtrágyagyárak Európában. Ráadásul a műtrágya többi alapanyagának, így a foszfátnak és az ammóniának is jelentősen növekedett az ára.

A műtrágya felhasználása ráadásul jelentősen nőtt az elmúlt években. Ez azért van így, mert egyre intenzívebbé vált a termelés, egyre nagyobb biológiai potenciálú és termőképességű növényeket termelnek. A mostani magas műtrágyaárak miatt ez a felhasználás biztosan csökkeni fog, de nagyon eltérő lehet régiónként ennek hatása.

Az alábbi térkép a műtrágya felhasználását mutatja hektáronként a világ országaiban:

Ez a szint már nem feltétlenül hatékony, mert például az éghajlat nem is enged egy bizonyos hozam fölé emelkedni, és lehet hogy bizonyos területeken teljesen feleslegesen használtunk eddig ilyen sok műtrágyát.

Magyarországon duplájára nőtt a hektáronként felhasznált műtrágya mennyisége – ez főként a korábbi ágazati problémákhoz és az intenzifikációban való megtorpanáshoz volt köthető..

Nem a műtrágya költsége, esetleges hiánya azonban a legnagyobb kockázat, a klímaváltozás miatt egyre gyakoribbá és hosszabbá váló száraz időszakok sokkal nagyobb kihívást jelentenek a hazai mezőgazdaságnak.

A műtrágyákkal számos probléma van, leginkább a talajvízbe vagy a légkörbe kerülve okozhatnak szennyezést, ha nem megfelelően használjuk. A nitrát az ivóvizet szennyezheti.

Kevésbé ismert, hogy a földeken kinnmaradó nitrogén alapú műtrágya egy része dinitrogén-oxidként a levegőbe kerülve 100 évig is a légkörben marad, és háromszázszor nagyobb az üvegház hatása, mint a szén-dioxidé.

A legfenntarthatóbb és a legjobb megoldás az állati trágya használata lehetne. Az állattartás visszaszorulása után ez messze nem elegendő mennyiségű Magyarországon. A magas földgáz árak azonban ebben is változást hoztak:

Eddig senki nem kereste a csirketrágyát, most pedig nem tudnak lépést tartani a kereslettel

– mutatott rá Juhos Katalin. Ezt korábban szinte hulladékként kezelték és ártalmatlanították, így végső soron a magas gázárak környezeti szempontból egy előnyös mellékhatást is elértek, mivel így több szerves anyagot lehet a mezőgazdasági körforgásba bevonni.

Az elszálló műtrágya árak egy másik hatása az lesz, hogy a gazdák sokkal alaposan mérlegelni fogják, hogy mennyi tápanyagot és hova juttatnak ki. A gyakorlatban ugyanis sokkal egyszerűbb volt inkább egy kicsit többet felhasználni. Jellemzően nem nagyon vizsgálták az egyes földjeik eltérő igényeit a gazdálkodók.

Talajvizsgálati eredmények alapján a szakemberek olyan eredményeket látnak, hogy a gazdálkodási felén harmadával kevesebb műtrágya is elég lett volna. Az árak emelkedésével már látni, hogy egyre többen vonnak be szakembereket annak pontos megtervezéséhez, hogy mennyi műtrágyára van szükség.

Ma már számos olyan technológia van, ami tovább csökkentheti a felhasználást: a növényeket stimuláló permetek segítségével sokkal több tápanyagot tudnak a talajból kivonni. De az is hatékony lehet, ha az őszi betakarítás után nem hagyják csupaszon a talajt, hanem takarónövényeket ültetnek, így nem illan el a visszamaradt műtrágya, hanem azokat a takarónövények „átmentik” a tavaszi időszakra. Ha pillangós növényeket használnak, azok a levegő nitrogéntartalmát is meg tudják kötni.

A talajokra is jobban kellene figyelni, mert óriási tartalékok rejlenek bennük: a mérésekből kiolvasható „felvehető” tápanyagmennyiségnél akár tízszer-százszor több tápanyag is lehet a talajokban. Az állandóan műtrágyázott növények hozzászoktak, hogy könnyen tápanyaghoz jutnak.

Ha ez nem adott a részükre akkor kreatívabb módszerekhez fordulnak: keresik a szimbiózis lehetőségét a talaj mikrobáival, gyökereik mélyebbre hatolnak és a tápanyag-felvételben előnyös anyagokat választanak ki. Így hozzáférnek a laborban ki nem mutatott (nem felvehető) tápanyag-készletekhez is a talajból.

Nagyon leromlott azonban a talajaink minősége, degradálódottá váltak. Egyre kevesebb baktérium, élőlény, földigiliszta él bennük, ami miatt a talajok szerkezete leromlik és kevesebb csapadékot tud tárolni. Erre is sokkal jobban kellene figyelni a gazdáknak. A kímélőbb és sekélyebb talajművelés nagy segítség lehet ebben. A jó megoldások igen lokálisak, az ipari mezőgazdaságnál összetettebb, tudásintenzívebb módon lehet csak az ökológiai gazdaságra vagy legalábbis egy fenntarthatóbb gazdálkodásra áttérni.

A gyakorlat azt mutatja, hogy a talajminőségre és a fenntarthatóságra odafigyelő gazdálkodók eredményesebbek is lehetnek – ugyanakkora jövedelmet jóval kevesebb műtrágya és egyéb inputanyag felhasználásával tudnak elérni. A mostani magas műtrágyaárak hatására egyre többek kedvét hozhatja meg az ökológiailag is fenntarthatóbb mezőgazdaságra.

Kövesd a G7 podcastot bármelyik podcast-appon, és iratkozz fel a megújult hírlevelünkre!