A társadalmi egyenlőtlenségek kutatói szinte mindig a szegényekkel foglalkoznak. Pedig a vagyoni különbségek kialakulásában annak is jelentős szerepe van, hogyan működik az elit világa, miből és mekkora vagyont tudnak felhalmozni, és azt mire használják.
A műsort a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.
Pogátsa Zoltán június 3-án megjelent, A globális elit című könyve ezt a ritkább témafelvetést választotta. Azért is vágott bele a könyv írásába a szerző, mert tapasztalatai szerint a középosztály nem csak a nagyon szegények, de a nagyon gazdagok világába sem igazán lát bele.
A harmadik nagyon konkrét motivációt Farkas Zoltán egy interjúja adta Kornai Jánossal, amiben beszélgetnek Pikettynek a híres A tőke a 21. században című könyvéről. Ennek azt a címet adták Kornainak egy félmondata alapján, hogy nem szabad haragudni a gazdagokra. Amikor elolvastam ezt az interjút, annyira felmérgeltem magamat, hogy írtam egy könyvet.
A gazdagok vagyonának keletkezéséről, különösen az első milliárdról nem szívesen beszélnek, de a vagyonnövekedés további része kapcsán is nagyon ritka, amikor tisztességes módon szerzik a globális elit tagjai a vagyonukat.
Pogátsa Zoltán európai, amerikai, kínai, de még dél-afrikai, orosz, szingapúri és indiai példák sokasága alapján úgy látja, hogy valamifajta monopolisztikus helyzet, az állam maga alá gyűrése vagy konkrétan bűncselekmény, környezetszennyezés kell ahhoz, hogy valaki meggazdagodjon.
Az a sztori, hogy tisztán kitalál valamit, és szolgáltat valamit, ami a társadalom számára jó, és ebből meggazdagodik (egy vállalkozó), az elképesztően ritka.
Fotó: Kossuth Kiadó
Ez tehát nem magyar jelenség, mégis különösen a hazai ellenzéki oldalon gyakori az a narratíva, hogy a hazai gazdagok lopnak és csalnak, míg a világ nagyobb részén a tisztességes kapitalizmus működik – vetett fel egy ritkán felismert összefüggést Pogátsa Zoltán.
Gyakori narratíva, hogy a gazdagok az innovációnak köszönhetően előreviszik a társadalmat, és ezért cserébe jutnak vagyonhoz. A könyvben számos példa alapján bemutatja Pogátsa Zoltán, hogy ez alapvetően nem igaz. A Facebook esete különösen érdekes ennek kapcsán, mivel több ezer hasonló vállalkozás is próbálkozott ezzel, még Mark Zuckerberg iskolájában is. A céget a befektetők vitték sikerre, amihez a monopolisztikus pozíció megszerzése volt a kulcs.
A szaúdi fegyverkereskedők, orosz oligarchák kevesek számára lesznek szimpatikusak. Számos olyan gazdag vállalkozó van viszont, akikre példaképként tekintenek sokan, elég itt Elon Musk esetére gondolni. Az innovátorok példája motiváló lehet, de szinte mindig súlyos ügyek kötődnek hozzájuk is.
Ezek közül az emberek közül egy csomót kedvelek. Jack Ma egy kifejezetten szimpatikus figura. Csak amikor az ember megnézni, miért pont az Alibaba lett az Alibaba, akkor megtalálja ugyanazokat a problémákat, mint a globális elit többi tagjánál
– emelte ki Pogátsa Zoltán.
Nem új keletű folyamatokról van szó: a rablóbárók az Egyesült Államokban nem véletlenül érdemelték ki a nevüket. Az államot maguk alá gyűrve, tisztességtelen módon szerezték vagyonukat a Rockefellerek, a Carnegie-k, Vanderbiltek és társaik.
„Amikor Márki-Zay Péter a választási kampányban arról beszél, hogy bezzeg az Egyesült Államokban, ahol ezek a nagy kapitalisták milyen tisztességesen (szerezték a vagyonukat), akkor egyszerűen fogalma sincsen, hogy hogyan történt ez valójában”- mondta Pogátsa.
Azért gondolnak sokan mégis pozitív kontextusban ezekre a rablóbárókra, mert elképesztő összegeket fordítottak a reputációjuk felépítésébe. Ez ma sincs másként: főként nyugat-európai és amerikai bankok, ügyvédek, pénzügyi- és adótanácsadók a világon bárhonnan érkező zűrös hátterű gazdagnak készségesen segítenek.
Nem mindig volt ilyen problémás a helyzet: az 1970-es évekig aktívan léptek fel a monopóliumok ellen. Utána a nagyvállalati szektor egyre jobban foglyul ejtette a politikai osztályt: amikor a Koch fivérek a republikánusokat kezdték óriási összegekkel támogatni, akkor Soros György a demokratákat.
Nem csak néhány gazdag vállalkozó és az állam hibájáról van szó, vállalatok is hosszú időn át tudnak tisztességtelenül és jelentős társadalmi károkat okozva működni. Ennek a Deutsche Bank talán a legjobb példája, amely a náci rendszer kiszolgálója volt, és már az 50-es években visszatértek a korábbi rendszer kiszolgálói. A banknál azóta is folyamatosan érik egymást a botrányok – például az orosz oligarchák pénzének tisztára mosása az Ukrajna ellen indított orosz háború fényében különösen erkölcstelen.
Aki a könyvet elolvassa, szembesülhet vele, hogy az egész világban hasonló problémákkal küzdenek, mint mi Magyarországon. Már csak ezért sem érdemes abban bízni, hogy majd egy másik országból vagy akár az EU-ból oldják meg a hazai problémákat. Pogátsa Zoltán szerint ezért csakis a helyi középosztály tudja megoldani az adott országok és a nemzetközi elit okozta társadalmi kihívásokat, csak az ő segítségükkel és támogatásukkal lehet válaszokat találni ezekre a folyamatokra.
Kövesd a G7 podcastot bármelyik podcast-appon, és iratkozz fel a hírlevelünkre!
Korábbi adásaink:
