“Az EU részéről az látszik, hogy a kőolajra vonatkozó szankció direkt embargó lenne, amivel elősegítenék azt, hogy a globális olajtermelés, illetve az olajhoz való hozzáférés ne csökkenjen. Tehát, hogy helyet találjanak ezek a hordók Indiában vagy Kínában, ezzel pedig a globális termelés ne boruljon fel teljesen, és ne szaladjanak meg még jobban az árak. Így az EU el tudná érni, hogy az oroszok kénytelenek legyenek diszkontáron eladni az olajukat. Ezáltal az ő jövedelmük potenciálisan csökken, ugyanakkor az EU vevői némi felárért ugyan, de tudjanak vásárolni a nemzetközi piacokról nem Oroszországból származó olajat” – mondta Szabó John, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont (KRTK) Világgazdasági Intézetének kutatója az e heti G7 Podcastban.
A műsort a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.
Az Európai Bizottság múlt szerdán jelentette be az Oroszország elleni hatodik uniós szankciós csomagot, amelynek értelmében az EU huszonöt tagállama hat hónapon belül felhagyna az orosz kőolaj behozatalával. A magyar kormány elsőként jelezte, hogy ebben a formában nem tartja elfogadhatónak az orosz olajimport leállítását, és ezt követően még több másik uniós tagállam is jelezte a fenntartásait.
Az e heti G7 Podcastban arról volt szó, hogy milyen hatásai voltak az eddig elfogadott EU-szankcióknak, hogy egyáltalán hogyan dönt az EU ezeknek az elfogadásáról, illetve hogy a fosszilis energiahordozókat érintő – különös tekintettel a kőolajra vonatkozó – embargók hogyan érintenék Oroszországot és az EU egyes tagállamait.
Boér Levente, az OTP Alapkezelő befektetési igazgatója szerint az EU-ba irányuló orosz kőolajexport nagyon fontos Oroszországnak, viszont az Uniónak nagyobb a mozgástere alternatív beszerzési források szempontjából. “Oroszország jövője megy most tönkre. Amennyiben az EU nem fogja átvenni ezt a hatalmas mennyiséget, akkor nagyon nehéz lesz helyettesítőt találni” – mondta, hozzátéve, hogy a logisztikai problémák egy része megoldható lenne például a Kínába irányuló export szempontjából, de korlátozottak a lehetőségek, és szankciókkal a logisztikát is meg lehet nehezíteni.
Boér Oroszország gazdasági helyzetét értékelve azt mondta, hogy az országot súlyosan érintik a szankciók, és a hosszú távú gazdasági kilátásokat a nyugati technológiai kiesése mellett az is korlátozza, hogy a fosszilis energiahordozók kereskedelmében Oroszország már a szankciók nélkül is bukta a megbízható partner státuszát, amit az elmúlt évtizedekben épített fel.
Amennyiben a következő hetekben nem következik be valami drasztikus fordulat akkor Oroszország nagyjából egy szintre fog kerülni még csak nem is Iránnal, hanem inkább Észak-Koreával
– mondta.
Abban Szép Viktor, a Groningeni Egyetem posztdoktori kutatója is egyetértett, hogy az eddig elfogadott szankciók nagyon erősek voltak. Szerinte ha az Iránnal szemben bevezetett szankciókra úgy tekintünk, hogy annak az erőssége egy tízes skálán tízes volt, akkor a nyolc évvel ezelőtti Oroszországgal szemben bevezetett szankciók nagyjából kettes erősségűek voltak. Az látszott, hogy nagyon óvatos volt akkor az Oroszországgal szemben bevezetett szankciós rezsim, most viszont egy nagyon nagy váltás van.
Egyrészt gyakorlatilag soha nem látott szankciókat léptettek életbe egy G20-as állammal szemben. Ilyen nagy gazdasággal szemben ilyen volumenű szankciókat gyakorlatilag eddig még nem vezettek be. A mostani oroszországi szankciókat nagyjából hét per tíznek vagy nyolc per tíznek lehet értékelni, attól függően is, hogy a hatodik csomagban elfogadják-e az olajimportra vonatkozó szankciókat
– mondta.
Kövesd a G7 podcastot bármelyik podcast-appon, és iratkozz fel a hírlevelünkre!
Korábbi adásaink:
Podcast
Fontos