A világon évről évre több nyersanyagot használunk fel, és messze nem csak a fosszilis energiaforrásokból. Az ezüst-, az arany- és a cinkforrásaink 2030 körül kimerülhetnek, de rézből és olajból is elfogyhatnak a most ismert készleteink, ha nem változik a felhasználás növekvő trendje. Természetesen időközben tárhatnak fel új lelőhelyeket, de az egyre drágábban és körülményesebben kitermelhető nyersanyagok egyre inkább racionálissá teszik az anyagok újrahasznosítását – emelte ki a körforgásos gazdaság legfontosabb ösztönzőjét Horváth Bálint az e heti G7 Podcastban.
A műsort a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.
Európában eddig a szelektív hulladékgyűjtés arányának növelése, és az így begyűjtött anyagok újrahasznosítása volt a cél. Az újrahasznosítás a gyakorlatban viszont több anyag esetében csak limitált mértékben alkalmazható. Egyrészt még a leghatékonyabb újrahasznosítási eljárásokban is szükség van frissen kitermelt nyersanyagokra. Másrészt a legtöbb anyag (például a papír vagy a műanyag) csak pár alkalommal újrahasznosítható, végül hulladék keletkezik belőlük, ami hasznosítás nélkül a lerakóba vagy az égetőbe kerül. Hiába gyűjtik például a PET-palackot szelektíven, egy új üdítős palackba ennek csak kis része kerülhet, és az újrahasznosított anyagot nem mindig lehet további palackok előállítására felhasználni. Így bár csökken a gyártáshoz szükséges kőolaj mennyisége, ez továbbra sem egy fenntartható folyamat, folyamatosan új nyersanyagra van szükség.
A körforgásos gazdaság a hagyományos újrahasznosításon túl azt tűzi ki célul, hogy az egyik iparágban keletkező hulladék nyersanyagként szolgáljon egy másik iparág számára. Ez tulajdonképpen a természet másolása: egy élő szervezet végterméke alapanyagot jelent egy másiknak, ahogy a lehulló falevelek rovarok, baktériumok és más élőlények számára.
Az elmélet jól hangzik, de a gyakorlatban több kihívás is adódik. A téma szakértőjével, Horváth Bálinttal, a budapesti és pozsonyi holland nagykövetség körforgásos gazdasági szakértőjével, a Kodolányi János Egyetem adjunktusával ennek az összetett kérdésnek a gazdasági, társadalmi és környezeti aspektusait jártuk körbe.
A gazdaság működéséhez sokkal kevesebb anyagot szeretnénk felhasználni. A célunk nem az, hogy újrahasznosítsunk, hanem hogy eleve elkerüljük a hulladékok keletkezését. Például gyártsunk olyan termékeket, amiknek hosszabb a hasznos élettartamuk.
Az egyik legérdekesebb ellentmondás, hogy azok az országok teljesítenek jól az újrahasznosításban és a körforgásos gazdaság kiépítésében, amelyeknél nagyon magas a nyersanyagfelhasználás. Hiába tudják ezek a keletkező hulladék jelentős részét szelektíven gyűjteni és újrahasznosítani, még így is túlságosan nagy a környezetre kifejtett hatásuk.
Az alábbi ábra azt mutatja meg, hogy mekkora az egyes országokban az egy főre jutó ökológiai lábnyom. A globális hektárban meghatározott terület azt szemlélteti, hogy egy átlagos állampolgár éves fogyasztását mekkora terület biztosítja. Ez a gázkitermelésben élen járó Katarban a legnagyobb a világon, de az Egyesült Államokban és a nyugat-európai országokban is kifejezetten magas.
Ma 1,7 hektár földterület áll egy ember rendelkezésére. Ahol magasabb ez az érték, ott többet használnak el a Föld erőforrásaiból, mint amennyit fenntarthatóan lehetne. Magyarország Kínával közel azonos értéket mutat ebben, és mi is többet veszünk el a közös erőforrásokból, mint amennyi lakosságarányosan jutna.
A globális ökolábnyom egyelőre megállíthatatlanul növekszik: az 1970-es évek elején még akkora volt az emberiség fogyasztása, amit a bolygó fenntartható módon biztosítani tudott. Azóta egy-egy gazdasági világválság vagy éppen a Covid miatti 2020-as megtorpanás kivéltével rendületlenül növekszik ez a mutató. 2021-ben már ott tartottunk, hogy 1,75 Földre lett volna szükségünk.
Ezt a problémát a kormányok is felismerték, ezért egyre több olyan szabályozást vezettek be, ami a körforgásos gazdaság irányába mutat. De a vállalatok számára sem fenntartható a lineáris gazdasági modell, amikor a kitermelt anyagból gyártott termékből hulladék lesz. A termeléshez használt nyersanyagok ára ugyanis növekszik, a készletek pedig kifogynak. Így a növekedéshez szükség van arra, hogy kevesebb új erőforrásból lehessen termelni. A körforgásos gazdaság pedig új üzleti lehetőségeket is jelent, ezen a téren pedig a körforgásos gazdaságban legfejlettebb Hollandiából lehet ötleteket és üzleti modelleket meríteni.
A legérdekesebb kérdés, hogy hogyan lehet a vállalatokat abban érdekeltté tenni abban, hogy minél hosszabb ideig működjenek a termékeik. Hiszen a lineáris gazdasági modellben az az érdekük, hogy minél előbb újabb terméket vásároljanak a fogyasztók. Erre megoldás, hogy a terméket mint szolgáltatást értékesítik.
A Philips például a fényt mint szolgáltatást adta el az amszterdami Schiphol reptérnek. (…) Egy okos égőrendszert telepítettek, amivel képesek voltak a reptér energiafelhasználását megfelezni.
A konstrukcióban mindkét fél nyer: a Philips hosszú távon stabil bevételhez jut, a reptérnek pedig összességében jelentősen alacsonyabbak lesznek a költségei. Épületekben a lifteket is lehet ilyen konstrukcióban értékesíteni, a vállalkozó minden használat után kap egy bizonyos összeget. Ahogy nemrég egy amszterdami épület esetében bemutattuk, az épület tulajdonosa először kettőt szeretett volna telepíteni, de az üzemeltető – a saját jól felfogott érdekében – azt javasolta, hogy egy is elég lesz. Az ilyen, használatalapon fizetett szolgáltatások a hosszabb élettartamot és a fogyasztás visszafogását is segíthetik.
A beszélgetésben arról is szó volt, hogy milyen magyar vállalkozások tudtak már Hollandiában a körforgásos gazdaság területén megjelenni, és hogy miért éri meg nemcsak a nagyvállalatoknak, de a hazai kkv-knak is minél előbb megismerni a körforgásos gazdaságban rejlő üzleti lehetőségeket.
Kövesd a G7 podcastot bármelyik podcast-appon, és iratkozz fel a hírlevelünkre!
Korábbi adásaink:
Podcast
Több kevésbé neves iskola kéne, ahonnan jönnek a diákok – így látják az egyetemen a saját utánpótlásukat
Hafiek Andrea, a Semmelweis Egyetem Oktatásigazgatási Hivatalának vezetője és Benyó Zoltán, az egyetem Doktori Tanácsának elnöke volt a G7 oktatási témájú podcastsorozata, a 28. óra vendége.
„Mindenkinek ebből kéne tanulnia” – így segíthet itthon is a világ egyik legnagyobb tanulási platformja
Egyetemi vizsgára készülve, elitgimnáziumban, de tanodákban is tanulnak már itthon az amerikai nonprofit platform oktatási anyagaiból. A 28. óra adásának vendége Lovas Eszter, a Khan Academy hazai képviselője volt.
A generatív MI olyan, mint az úthenger – dönteni kell, hogy elé állunk vagy felülünk rá
Minden cégnek jobb, ha inkább felül, és megpróbálja irányítani ezt a dolgot.
Fontos
Tele van kérdőjelekkel az álomszerű utasszám-növekedés, amit a MÁV kommunikál
Egyelőre nem látszik, hogy az ország- és vármegyebérletek bevezetése óta érdemben nőtt volna a közösségi közlekedést választók száma.
Csak egy rekordot hagyott érintetlenül Magyarország eddigi legdurvább hőhulláma
Végül 15 napig volt érvényben hőségriasztás, de hétfőre is meg lehetett volna hosszabbítani. Az abszolút melegrekord nem dőlt meg, de sok más csúcs igen.
A számok nem indokolják, hogy vendégmunkásokkal dolgoztató beruházót támogasson a kormány Nógrádban
Ha viszont a cég korábbi nyilatkozataival összhangban helyieket vesznek fel, akkor megtérülhet az állami ösztönzés, hiszen majdnem 10 ezren keresnek munkát a megyében.
