(A szerző a CIB Bank elemzője. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)
Az elmúlt időszakban tovább éleződött a vita a Magyar Nemzeti Bank (MNB), valamint a Gazdaságfejlesztési Minisztérium vagy sok esetben a kormányhoz közel álló vállalkozói érdekképviseletek között. Legutóbb a Vállalkozók Országos Szövetsége és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara vezetője bírálta a jegybankot a konzervatív hozzáállása miatt, mondván, az MNB kelleténél szigorúbb monetáris politikája (a túl lassan csökkenő alapkamat) gátja a gazdaság fellendülésének.
A hazai jegybankot érő kritikák mögött alapvetően azért mégis közgazdasági vita húzódik meg. A gazdaságpolitika két ágának ugyanis teljesen mások a céljai és eszköztára is. A közelmúltbeli inflációs sokk és az elhúzódó recessziós időszak után pedig jelentős feszültségek törtek felszínre a gazdaság irányítói között.
Az MNB elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása, ami a középtávú 3 százalékos inflációs cél teljesülését jelenti. Továbbá anélkül, hogy az elsődleges célját veszélyeztetné, támogatja a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitásának fenntartását, ellenállóképességének javítását és a mindenkori kormány gazdaságpolitikáját. A monetáris politika pedig a pénzkínálat és kamatszint alakításával igyekszik oly módon befolyásolni a gazdasági folyamatokat, amivel a középtávú inflációs célját elérheti.
Ezzel szemben a fiskális (költségvetési) politika célja a hosszú távú, fenntartható gazdasági növekedés biztosítása, valamint a gazdasági ciklusokkal párhuzamosan jelentkező kilengések minimalizálása. Az ehhez kapcsolódó eszköztár pedig az adópolitika mellett az állam által irányított szociális transzferek és közkiadások összessége.
A jelenlegi ellentét abból adódik, hogy az árstabilitástól még a mostani, 8 százalék alatti inflációs rátával is igen messze vagyunk. A jegybank a magas inflációs környezetben pedig kénytelen restriktív politikát folytatni és pozitív visszatekintő reálkamatlábat fenntartani (inflációt meghaladó nominális kamatszint), hogy a pénzromlási ütem mértékét visszaterelje a kívánt szintre.
A szigorú monetáris politika pedig több oldalról állítja kihívás elé a központi büdzsét. Egyrészt az államadósság utáni kamatterhek magas szinten ragadnak, másrészt nem segíti a fogyasztás helyreállását, ami pedig nélkülözhetetlen az áfabevételek emelkedéséhez.
De nemcsak költségvetési, hanem politikai következménye is van a belső kereslet nyomott szintjének. A kormányt – ellentétben a jegybankkal – az állampolgárok választják, akiket az elmúlt időszakban jelentős sokkok értek az extrém infláció és a magas finanszírozási költségek következtében. Hiába jövünk ki lassan a mélypontról (növekedés, infláció és reálbér-dinamika esetében is), a háztartások költéseinél még mindig az óvatossági motívumok dominálnak, így nemcsak a fogyasztás, de a belső piacra termelő vállalatok beruházásai is csak lassan és fokozatosan állhatnak növekedési pályára.
A konfliktus tehát abból áll, hogy míg a jegybank az inflációt akarja mindenképp letörni, és megítélése szerint a tartós növekedés alapfeltétele az alacsony és stabil infláció, addig a kormányt jobban érdekli a mielőbbi gazdasági kilábalás, akár magasabb infláció árán is. Az MNB viszont elsődleges célja veszélyeztetése nélkül nem tudja támogatni a növekedés beindítását, aminek nyilvánvalóan nem tesz jót a szigorú monetáris kondíciók megléte.
Azonban ez a vita már rég túllépett a szavak szintjén, és a gazdaságfejlesztési miniszter, illetve minisztérium már több ízben beavatkozott az egyes részpiacokon a kamatszint meghatározásánál.
- Kamatstop
Az utóbbi másfél évtizedben jócskán megnőtt szinte mindenhol a világban a fix kamatozású hitelek aránya. Ez alapvetően pozitív fejlemény, mert kevésbé teszi sérülékennyé a háztartási és vállalati szektort, ugyanakkor a monetáris transzmisszió hatékonysága sérül, hiszen a meglévő hiteleknél lényegében nincs befolyása a kamatemeléseknek. Sok fejlett országbeli jegybanknál most pont azt látjuk, hogy a jelenlegi kamatemelési ciklusban a pénzügyi kondíciók szigorítása egyelőre jóval kisebb (vagy időben késleltetett?) hatást gyakorol a reálgazdaságra.
A magyar gazdaságban is egyértelműen a fix hitelek dominálnak, amiben különösen az MNB, de a kereskedelmi bankok hozzáállása is nagy szerepet játszott. Azok viszont, akik nagyobb kockázatot vállalva mégis változó kamatozású hitelkonstrukciót választottak, nem szembesülnek a megemelkedett kamatkörnyezettel, mivel a kormány kamatstop bevezetéséről döntött a jegybanki kamatemelési ciklus elejénél.
- Kamatplafon
Viszonylag friss beavatkozás, aminek köszönhetően olcsóbbak lettek a lakáshitelek a jelenlegi 8,5 százalékos plafon mellett. A jövőben tovább csökken a maximális kamat mértéke a piaci folyamatokkal összhangban. A vállalati hitelekre szintén kamatplafont határoztak meg.
- Betéti kamatok maximálása
A három hónapos diszkontkincstárjegy-hozam mértékében maximálták a betéti kamatokat – immár a vállalati szektorra is kiterjesztve – azért, hogy az MNB egynapos betéti tenderén kisebb legyen a kereslet, ami aztán az állampapírpiacon megjelenhet, illetve a várakozások szerint az alacsonyabb betéti kamatok ösztönözhetik a fogyasztást/beruházásokat.
- Túlkereslet generálása a diszkontkincstárjegyek piacán
A befektetési alapoknak előírták, hogy likvid eszközeik minimum 20 százalékát diszkontkincstárjegyben tartsák, amivel jelentősen lejjebb szorították azok hozamát.
- Hosszú hozamok leszorítása
A kereskedelmi bankok jelenléte is megnőtt az állampapírpiacon, miután a kormány bejelentette, hogy a hitelintézetek akár meg is felezhetik 2024-ben az extraprofitadó mértékét, ha kellő mennyiségben növelik állampapír-állományukat.
- Kamattámogatott hitelkonstrukciók a vállalati szektornak
A vállalati hitelezés összeomlásának elkerülése érdekében a kormány 5 százalékos fix kamatozású hiteleket bocsátott a hazai cégek rendelkezésére a Széchenyi kártyán és a Baross Gábor hitelprogramon keresztül.
Habár a fenti intézkedések sok esetben indokolhatóak és bizonyos esetekben szükségszerűek is, mindegyik korlátozza a monetáris transzmisszió hatékonyságát, és egy többszintű kamatrendszer létrejöttét eredményezik. Az intézkedések következtében a mai magyar pénzügyi rendszerben folyamatosan szűkül azon részpiacok száma, ahol az alapkamat tölti be az irányadó ráta szerepét. Viszont minél összetettebb a kamatrendszer (különböző szereplők különböző piacokon teljesen más kamaton fektetnek be/vesznek fel hitelt) annál sérülékenyebb, valamint sokkal könnyebb arbitrálni (az egyes részpiacok eltérő kamatszintjeit kihasználva profitra szert tenni).
Mindezek mellet a verbális nyomásgyakorlás a befektetői bizalom szempontjából sem kedvező, hiszen a jegybank függetlensége (vagy annak legalábbis látszata) kiemelkedően fontos egy ország kockázati megítélése szempontjából. Erre egy tökéletes – negatív előjelű – példa a török jegybank utóbbi pár éve.
Ebből adódóan a nagyobb mértékű kamatcsökkentéseket követelő kommentárok kontraproduktívak is. Hiszen hiába lenne tere az MNB-nek a fundamentumok alapján agresszívabb kamatcsökkentési lépésekre, hitelességi szempontból kénytelen lehet kisebb lazításról dönteni, nehogy a piac megkérdőjelezze függetlenségét.
Hosszabb távon tehát sem a verbális nyomásgyakorlás, sem az egyes részpiacok kamatszintjeinek direkt – jegybanktól független – irányítása nem célravezető. A gazdaságpolitikai különböző ágai között szükséges és kívánatos az egyeztetés, együttműködés, de optimális esetben a kamatpolitikáról az MNB-nek kellene döntenie.
Pénz
Tele van kérdőjelekkel az álomszerű utasszám-növekedés, amit a MÁV kommunikál
Egyelőre nem látszik, hogy az ország- és vármegyebérletek bevezetése óta érdemben nőtt volna a közösségi közlekedést választók száma.
Keveset költünk a kormány terveihez képest, és még a megtakarítást sem állampapírba tesszük
A magyar lakosság nem hajlandó jelentősen növelni költéseit, inkább megtakarít, az viszont átrendeződött, hogy hova teszi a pénzét.
Mire számíthatnak a szárnyalás után a befektetők a második félévben?
Meglepően jó eredményeket hozott az első félév a tőkepiacokon, most érdemes megnézni, hogy mi várható az év második félévében.
Fontos
Csak egy rekordot hagyott érintetlenül Magyarország eddigi legdurvább hőhulláma
Végül 15 napig volt érvényben hőségriasztás, de hétfőre is meg lehetett volna hosszabbítani. Az abszolút melegrekord nem dőlt meg, de sok más csúcs igen.
A számok nem indokolják, hogy vendégmunkásokkal dolgoztató beruházót támogasson a kormány Nógrádban
Ha viszont a cég korábbi nyilatkozataival összhangban helyieket vesznek fel, akkor megtérülhet az állami ösztönzés, hiszen majdnem 10 ezren keresnek munkát a megyében.
A pénz már a Molnál van, de jobb lesz-e a magyar hulladékos rendszer?
Fél év alatt elvitte a Mol az ágazati profit harmadát, miközben nőtt a hazai hulladékgyűjtés és kezelés korábban átlagosnak számító költségszintje.
