Az energiapiacon az árak elszállása Európa szerte tabudöntögetőnek bizonyult. A kormányok sok esetben olyan eszközökhöz folyamodtak, amelyek korábban nehezen voltak elképzelhetőek: befagyasztottak árakat, csökkentettek vagy teljesen eltöröltek adókat, megszüntették a hálózati díjat. Rövidtávon egyértelműen mindenhol a tűzoltás a cél, a hosszabb távú elképzelések azonban nagyon kevés helyen rajzolódnak ki, és még kevesebb helyen előremutatóak. Ami biztos, hogy a magyar rezsicsökkentés teljesen egyedi, hiszen ennyire differenciálatlan támogatás sehol máshol nincs.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMost nyert igazából értelmet a rezsicsökkentésA lakossági gázszolgáltatás több európai fővárosban háromszorosára drágult, az áram ára pedig sok háztartás számára megduplázódott. Így már tényleg alacsony a rezsi itthon.

Faék egyszerűségű 

Ahogy korábbi cikkünkben bemutattuk, a lakossági villamosenergia- és gázárak szinte minden európai országban elszálltak a közelmúltban. Az EU-ban a háztartások számára az idén áprilist megelőző egy évben az áram átlagosan 45 százalékkal drágult, a földgázszolgáltatás ára pedig közel duplájára emelkedett.

Magyarország mind a két esetben látványos kivétel volt. Nálunk euróban kifejezve még alacsonyabb is lett a rezsi ebben a 12 hónapban. Az árakat ugyanis még 2013-ban forintban rögzített a kormányzat, időközben pedig a magyar deviza gyengült az európai közös pénzhez képest.

Persze a háztartások számára az 50-100 százalékos drágulás rendkívül magas, a piaci trendek alapján azonban ennél is sokkal nagyobb mértékben emelkedhettek volna az árak. A gáz tőzsdei jegyzése ugyanebben az időszakban ötszörösére, a villamosenergiáé pedig háromszorosára ugrott. A rezsiköltségek növekedését az fogta meg, hogy az európai kormányok közül egyik sem eresztette rá teljes egészében a piaci árak emelkedését a lakosságra.

A Bruegel Intézet egy elég látványos ábrán foglalta össze, hogy az egyes országok milyen intézkedésekkel igyekeztek eddig megvédeni a háztartásokat. A táblázatból első ránézésre is szembetűnő, hogy a magyar módszer messze a legegyszerűbb, és teljesen egyedi.

Magyarország az egyetlen olyan uniós tagállam, amely kizárólag árszabályozással szabott gátat a rezsiköltségek emelkedésének – ráadásul, amint tudjuk, nem is most, hanem még 2013-2014-ben. A tagállamok többségében ennél komplexebben igyekeztek kezelni a problémát, és több ponton avatkoztak be a piacba.

Van rajta sapka, nincs rajta sapka

Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy csak Magyarországon lenne árplafon, viszont nem ez a leggyakoribb megoldás a helyzet kezelésére, és még ahol éltek vele, ott sem annyira kiterjedten szabályozták az árakat, mint itthon. Ebben az is benne van, hogy az áremelkedés megindulásakor Magyarországon már nyolc éve rögzítve voltak a rezsidíjak. Így itthon – különösen, hogy választási kampánytéma lett a rezsicsökkentés – valójában a 2013-as, és nem a mostani árakhoz kellett alkalmazkodni.

Más országokban ennek megfelelően jellemzően nem az történt, hogy egy korábbi árat rögzítettek be, hanem az áremelkedés mértékét próbálták meg korlátozni hosszabb-rövidebb időtávon. Az eszközök még ezen belül is eltértek. A belgák például csak az energiaszerződések egyoldalú módosítását tiltották meg, a franciák a tarifák emelését korlátozták 4 százalékban, az észtek pedig befagyasztották ugyan az árakat, de csak három hónapra, így áprilisban meg is ugrottak a rezsidíjak.

A legközelebb talán a spanyol, a portugál és román intézkedések állnak a magyarországihoz. A két déli állam az EU engedélyével 2022 április végén vezetett be ársapkát, amely a társadalom egy részének érezhető díjcsökkenéssel járt. Romániában pedig március végén döntöttek az egy éves ármaximálásról. Az így meghatározott felső határok azonban már az idén tavaszi energiaárakhoz igazodtak, így jóval magasabb szintet rögzítettek, mint a hazai rezsicsökkentés. Összehasonlításképpen

Romániában egy kilowattórányi gáz árát 6, ugyanennyi áramét pedig 14 eurócentben maximálták. Ugyanez jelenleg Magyarországon nagyjából 2,7, illetve 10,3 cent.

Az ársapka bevezetése valószínűleg azért sem általános, mert egyáltalán nem törvényszerű, hogy a lakossági szolgáltatók állami tulajdonban lennének, sőt inkább nem ez a jellemző. Így egy ilyen intézkedés a terhek nagy részét piaci szereplőkre tolná, amit azért a piacgazdaságként működő országok többségében nem lehet csak úgy meglépni^*Magyarországon 2013-2014-ben ugye sikerült, ám akkor eléggé más volt a piaci helyzet.. Több olyan ország is van azonban, ahol tulajdonosként is feltűnik valamilyen szerepben az energiaszektorban az állam, és ezekben igyekeztek is hatni a részben vagy egészben köztulajdonban lévő cégekre a kormányok. Ezt tették a franciák, a portugálok és a görögök is.

A kelet-európai módszer: az áfa

Ahol azonban ilyen lehetőség nincs, vagy valamiért nem akarnak élni vele, ott az állam legkönnyebben az adók csökkentésével veheti ki a részét a terhek átvállalásából, és erre szép számmal volt is példa. Térségünkben például a legszélesebb körben használt eszköz a gáz és a villany áfájának különböző mértékű és időtartamú lefaragása volt, de Nyugat-Európában is akadtak olyan országok, amelyek éltek ezzel. A legradikálisabbak a lengyelek voltak ebből a szempontból, ők a gáz áfáját lenullázták, és a villamosenergiáét is jelentősen lefaragták. Csökkentettek ugyanakkor a forgalmi adón a belgák, a horvátok, a ciprusiak, a csehek, az olaszok, a hollandok és a románok is.

Olaszország és Csehország kettőse abból a szempontból érdekes, hogy mindkét helyen csak átmeneti adócsökkentést vezettek be. Miközben azonban az olaszok ezt már kétszer meghosszabbították, a csehek a tervezett két hónap leteltével megszüntették, ami elég látványos ugrást eredményezett a végső fogyasztói árakban.

Az áfa eltörlésénél is nagyobb díjcsökkentést lehetett ugyanakkor elérni azzal, ha valaki az úgynevezett hálózati díjakhoz nyúlt hozzá. Ezeket a gáz-és villanyvezeték fenntartójának fizetjük azért, hogy a gázt, és a villamosenergiát eljuttassák hozzánk. Egyes országokban azonban most éppen nem, vagy csak részben kell ezt megfizetni: a portugálok lefelezték, az észtek és a lettek pedig két lépésben lenullázták ezeket a díjtételeket.

Egy ilyen intézkedéssel tényleg elég sokat lehet spórolni, a hálózati, vagy más néven rendszerhasználati díj ugyanis – különösen az áram esetében – akár a teljes rezsiköltség felét is kiteheti. Ráadásul az ilyen infrastruktúrát fenntartó cégeknek a működési költsége nem is olyan magas, hogy rövid távon ne tudnák kezelni bevételeik csökkenését. A gond csak az, hogy ezeknek a vállalatoknak nem a működési költségeiket, hanem a hálózat kiépítését és fenntartását kell kifizetni, így nem túl piacbarát döntés lefaragni a bevételüket. Nagyjából olyan, mintha a lakástulajdonosokat kényszerítenék arra, hogy ingyen adják ki ingatlanjukat. Nem véletlen, hogy nem is éltek sokan ezzel a lehetőséggel.

Nem túl hatékony

A különböző intézkedések hatásai elég jól kirajzolódnak, ha megnézzük, hogy az egyes országokban miből tevődött össze a lakossági gáz és villanyszámla 2021, és 2022 áprilisában. Erről a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal havi rendszerességgel közöl elemzést a finn VaasaETT kutatása alapján, amely kérésünkre elküldte az elmúlt évek részletes adatait.

Ezekből pedig az árak emelkedése mellett az is jól látszik, hogy ebben a drágulásban a különböző összetevőknek mennyire eltérő hatása volt. Nem meglepő módon a díjak megugrása elsősorban magának a gáznak és a villamosenergiának az áremelkedéséből (az energiadíj növekedéséből) eredt, a többi tétel hatása az esetek nagy részében elhanyagolható volt. Külön érdemes kiemelni, hogy áfa sok helyen jóval kisebb mértékben nőtt, mint az energiadíj, ami jellemzően az adókulcsok csökkentésének eredménye.

Van azonban egy nagyon fontos dolog, ami egyáltalán nem látszik a fenti grafikonokon. A Breugel Intézet táblázatában magyar szempontból ugyanis talán a legérdekesebb az, hogy az egész EU-ban mindössze két olyan ország volt, ahol nem differenciáltak a rezsitámogatásokban: Bulgária és Magyarország. Szinte mindenhol arra költötte a legtöbb pénzt a helyi kormányzat, hogy a leginkább rászorulóknak segítsen valahogy, jellemzően visszafizetés, vagy egyszeri pénzbeli támogatás formájában. Kivételt csak ez a két ország jelentett.

Az ilyen támogatások pedig nem jelennek meg a mindenkori árakban, amelyeket a fenti grafikonokon is láthatunk. Ennek az egyik következménye az, hogy bár Magyarországon jelenleg tényleg kiugróan olcsó európai viszonylatban az energia a lakosság számára, az árelőny nem annyira nagy, mint amit az adatok első ránézésre tükröznek. A másik talán még fontosabb következmény, hogy

a magyar rezsicsökkentés minden bizonnyal sokkal kevésbé hatékony, és így sokkal drágább is, mint más országok intézkedései.

Itthon ugyanis a mindenki számára tartósan alacsonyan tartott rezsiköltségek senkit nem ösztönöznek energiatakarékosságra. Jelenleg ugyanúgy olcsó energiával lehet biztosítani egy rózsadombi villa medencéjének megfelelő hőmérsékletét, mint egy miskolci panel világítását. Emiatt mind a kettő úgy valósul meg, hogy a költségek jelentős részét az állam állja, miközben ez valószínűleg csak utóbbinál lenne észszerű.

Ha pedig a lakosság kevésbé rászoruló része magasabb áron kapná a gázt és a villamosenergiát, akkor visszafogná a fogyasztását, ami jelentősen csökkentené az össztársadalmi költséget. Miközben ugyanis most a fogyasztó és az állam összedobják az ilyen nem feltétlenül szükséges fogyasztás díját is, addig a magasabb árak miatt elmaradt felhasználás esetén erre nem lenne szükség.

Üzleti vs politikai logika

A magyar rezsicsökkentés legnagyobb kritikája így egyértelmű az, hogy az elszálló árak mellett sem sarkall energiatakarékosságra senkit, holott, ha valamikor, most mindenképp indokolt lenne ez. Erre utalt még április végén Csányi Sándor, az OTP vezérigazgatója is, amikor egy konferencián úgy fogalmazott:

a rezsicsökkentés nem jó, a lakosságnak és a vállalkozásoknak is érezniük kell a terheket, hogy spóroljanak.

Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a rezsicsökkentés intézményével minden bizonnyal spórolni is lehet. Azzal, hogy a kormányzatnak egy nyolc éve működő módszere volt az árak szabályozására, biztosan jelentős költséget sikerült megtakarítani. Egy kedvezményt, vagy támogatást szervezési szempontból – ahogy ezt a covid-leállás idején is láthattuk – sokkal egyszerűbb (és így olcsóbb) mindenkire kiterjeszteni, mint csak a társadalom egy részét támogatni. Egy ilyen differenciált támogatás megszervezésének adminisztrációs költségei azonban nem mérhetőek az elkerülhető fogyasztás miatti többletkiadáshoz.

Összességében tehát gazdasági szempontból valószínűleg megérné megbontani a jelenleg mindenkire kiterjedő rezsicsökkentést, különösen, ha tartósan magasan maradnak a piaci árak. A politikai logika azonban nem biztos, hogy ezt diktálja.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Pénz áfa energiaárak gázár rezsi rezsicsökkentés Olvasson tovább a kategóriában