Miután a várakozásokra rácáfolva kissé még gyorsult is az infláció az eurózónában decemberben, és elérte az 5 százalékot, egyre erősödnek azok a piaci várakozások, hogy az Európai Központi Bank (EKB) nem fogja olyan sokáig ölbe tett kézzel nézni a folyamatot, mint ahogyan erről hivatalosan kommunikál.
Az intézmény szóhasználatából decemberben ugyan eltűnt az infláció átmenetiségéről szóló utalás, a döntéshozók többsége egyelőre mégis azt gondolja, hogy a pénzromlást jelentős részben olyan tényezők okozzák – például az energiaárak emelkedése – amelyre nekik nincs ráhatásuk. Ha pedig így van, akkor egyelőre nincs miért emelni a jelenleg negatív jegybanki alapkamaton sem. Persze mindig hozzátéve, hogy ha eljön az idő, akkor majd tényleg cselekszenek.
A piacon a kivárásról azonban egyre inkább mást gondolják, hogy nem lesz már sokáig fenntartható álláspont. A legjobban ezt a legbiztonságosabbnak tartott német állampapíroknál lehet megfigyelni, amelyek kamatozása 2019 óta negatív tartományban van. Ez még most is igaz, de a legutóbbi piaczáráskor a tízéves államkötvényé már erősen megközelítette a nullát, ami azt mutatja, hogy a befektetők szerint hamarosan az EKB-nak is el kell majd kezdeni emelnie a kamatokat. Ugyanezt mutatja, hogy míg 2020 végén összesen több mint 8 ezer milliárd euró volt az értéke a negatív kamatozású eurózónás államkötvényeknek, mostanra ez 4,5 ezer milliárd környékére esett.
Ha a kamatemeléssel próbál is kivárni az EKB, az eszközvásárlásait tavalyhoz képest biztosan visszafogja, a Bloomberg cikkében idézett várakozás szerint nagyjából 500 milliárd euróra, ami majdnem csak a fele a tavalyinak.
Mindez azt jelenti, hogy lassan majd az eurózónában is drágábbá válnak a hitelek – ez idehaza már tart egy ideje -, és az államok sem vehetnek majd fel olyan kedvező feltételekkel kölcsönöket, mint az utóbbi években. Bár a fentiek másodpiaci hozamok, de Németország és több más eurózónás tagország is tudott negatív hozammal állampapírokat kibocsátani, vagyis még kerestek is a hitelfelvételen. A jelek szerint ez a korszak a végéhez közeledik, és nagy kérdés, hogy a nagy államadósságot maguk előtt görgető országok – például a több mint 150 százalékos GDP-arányos adósságú Olaszország – mennyire lesznek majd képesek ezzel megbirkózni.
