(A szerző a Raiffeisen vezető elemzője. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)

A koronavírus járvány a világgazdaság meghatározó régióiban lecsengőben van, fokozatosan enyhítik vagy kivezetik a korábbi korlátozásokat. A mélyponton túljutottunk, javában zajlik a gazdaság újraindulása.

A vírus azonban minden bizonnyal nem múlik el nyomtalanul, az életünk nem lesz mindenben ugyanolyan, mint előtte volt. A vírus például hatalmas változásokat hozott a fejlett országok gazdaságpolitikájában. 

A vírus terjedésének lassítására elrendelt korlátozások másfél-két hónapra gúzsba kötötték a gazdaságokat. Egyes ágazatokban szinte teljes volt a leállás (főleg bizonyos szolgáltatási területeken így az idegenforgalomban, a vendéglátásban és a többi), de kevés kivételtől eltekintve általános volt a (többnyire jelentős) teljesítménycsökkenés. Ilyen típusú sokk nem érte még a modern világgazdaságot. Nem csak hogy váratlan volt, ami történt, de ahogy az eddig ismeretlen vírusra, úgy a gazdasági válságnak erre a típusára sem állt rendelkezésre kipróbált és bevált válságkezelési mechanizmus.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkOlyan recesszió kezdődhetett most, amilyet még az életben nem láttunkA 2008-as válság ellentéte, ami most kibontakozóban van. Ha nem kezdenek el a kormányok őrült módon költeni, akkor semmi nem állíthatja meg a zuhanást.

Vagyis csak részben. A koronavírus elleni hatékony gyógyszer fejlesztése során számos korábban kikísérletezett és alkalmazott terápiás megoldás szolgálhat alapul – remélhetőleg belátható időn belül sikeresen.

Ez az analógia a gazdaságpolitikai receptekre is alkalmazható. Alig több, mint egy évtizede söpört végig a világon a Nagy Pénzügyi Válság. Az a válság fő tulajdonságaiban eltért a mostanitól: akkor egy adott ágazatról (pénzügyi) terjedt tovább a reálgazdaság különböző területeire a válság, viszonylag hosszasan elhúzódva, a fertőzés pedig elsősorban a fejlett országokat érintette.

Most egy általános, vagyis a gazdasági ágazatok széles körét és a világ országainak zömét érintő, drasztikus, de gyors lefolyású válsággal van dolgunk. (Az esetlegesen bekövetkező – vagy éppen elmaradó – második vírus-hullám következményeitől, annak bizonytalansága miatt pillanatnyilag eltekintve.) Míg 2009-ben a világgazdasági növekedés pozitív volt, idén elkerülhetetlennek tűnik a világgazdaság zsugorodása. Mindazonáltal 2009-re, mint a 2. világháború utáni történelem legnagyobb gazdasági válságára tekintettük vissza az elmúlt tíz évben (és nem csak Magyarországon) – ebben az értelemben tehát megfelelő viszonyítási alapot képez.

A Nagy Pénzügyi Válság leküzdése idején jelentősen kiszélesítették a korábbi gazdaságpolitikai arzenált, miközben több új, innovatív és bátor elemmel bővült az eszköztár.

• Monetáris, azaz jegybanki oldalról ez a likviditás biztosítását jelentette a kiszáradó pénzügyi piaci környezetben; a kamatszint nullára vágását, és végül az eszközvásárlási programok elindítását, vagyis leegyszerűsítve a pénznyomtatást.
• Fiskális, vagyis a kormányzati politika oldaláról megjelentek az állami beruházási programok, állami hitelgarancia nyújtása, a roncsautó-program, az állami bérkiegészítés (vagyis a kurzarbeit) és a szociális támogatások emelésének az igénye.

A válságkezelés során a különböző programelemek sok vajúdás mellett, nehezen születtek (például az USA-ban fél év kellett a kamatok földbe döngöléséhez, ez euró-övezetben hosszú évek; az amerikai eszközvásárlási program több év alatt, számos megoldási formát alkalmazva jutott el végső állapotába). A költségvetési lazítás, az államháztartási hiány megemelkedéséből pedig automatikusan következett az adósságráták hirtelen elszállása. A pénzügyi piacok ezt akkor gyorsan és keményen büntették, így fordult a költségvetési politika: a fegyelem, a megszorítások időszaka következett az IMF és az Európai Bizottság asszisztálása mellett. A piacok és az állam viszonyrendszerében az előbbi volt a domináns.

2020-ban ez a viszonyrendszer mintha átalakult volna.

Nem a piac diktál, hanem az állam.

A nemzeti (illetve föderális) kormányok szerepe a járványkezelésben vitathatatlanul megnőtt. Maga a gazdasági válság is az állami döntéshozók intézkedéseinek (szociális távolságtartás és egyéb korlátozások bevezetése és kikényszerítése) a közvetlen eredménye. A gazdasági válság kezelésében magabiztosan vetették be az állami szereplők azokat az intézkedéseket, amelyeket a korábbi válságkezelés során alkalmaztak. Általánosan, egyszerre és mindenhol. (Persze nem teljesen, de sokkal inkább, mint valaha.)

A gazdaságpolitikai recept tulajdonképpen azonos minden országban (likviditás-növelés a bankrendszerben, kamatcsökkentés, pénznyomtatás, állami hitelgaranciák, állami beruházási programok, a szociális ellátások növelése, állami bérkiegészítés). Az egyes intézkedések tűzereje azonban az adottságok tükrében eltérő.

Számos olyan eleme van a válságkezelési eszköztárnak, amely korábban gazdaságpolitikai tabu volt. Ilyen az alacsony államháztartási hiány követelményének a feladása az EU-ban. Ilyen a fokozott szolidaritás és felelősségvállalás korábban elképzelhetetlen szintjére emelkedése az euró-övezetben. Ilyen a 180 fokos német fiskális politikai fordulat. Ilyen az alapjövedelem eszméjének egyre elfogadottabbá válása Európa-szerte. Ilyen a nulla közeli (vagy tényleg zéró) alapkamat még inkább tartóssá válása, valamint az, hogy az eszközvásárlási programok a monetáris politika sztenderd elemévé válnak. Ilyen jegybanki függetlenség étoszának elhomályosulása és a tabudöntögető modern monetáris elmélet (MMT – Modern Monetary Theory) divatossá válása. És ilyen az állam gazdasági szerepének 40-50 évvel ezelőttit idéző megnövekedése, a stratégia szektorokban (Nyugat-Európában).

Ahogy a divatiparban is vissza-visszatérnek a korábbi stílusok, most a gazdaságpolitikában visszatér az 1980-as évek neoliberális forradalma előtti divat. Ízlés dolga, kinek tetszik ez.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Pénz gazdaságpolitika koronavírus Olvasson tovább a kategóriában