Hírlevél feliratkozás
Kasnyik Márton
2019. július 21. 14:58 Pénz

A pénzügyi válság, ami négyszáz éve romba döntötte Németországot

Amikor hiperinfláció alakul ki, mint mondjuk mostanában Venezuelában vagy 1946 nyarán Magyarországon, azt jellemzően megelőzi valamilyen nagyobb gazdaságpolitikai hiba. De ez nem mindig van így.

Volt egy fontos eset az európai gazdaságtörténetben, amikor hercegek és fejedelmek egy csoportja szándékosan, egymás aláásására idézett elő (akkoriban) példátlanul nagy inflációt, és döntötte romba gazdaságot. Annak ma is az egész európai gazdaság érzi a hatását, hogy a németek irtóznak az inflációtól,*Jelentős részben ez indokolta, hogy Európában nem volt rögtön annyira laza a monetáris politika a 2008-as nagy válság után, mint az USA-ban – pedig ez nagy eséllyel segített volna a kontinensen. és ez a rettegés nem csak a weimari köztársaság idejére nyúlik vissza, hanem sokkal régebbre: a tizenhetedik századi Harmincéves Háborúig.

A németül Kipper und Wipperzeitennek nevezett időben igazi pénzrontó őrület bontakozott ki az egész német nyelvterületen, a Balti-tenger partjaitól a svájci Alpokig. Mindent elleptek a csalók, püspökök adták utasításba apácáknak, hogy fedezet nélküli érméket veressenek, hercegek küldtek egymás területére hamisított pénzszállítmányokat, és az egész végén természetesen összeomlott az egész gazdaság.

Monetáris terrorizmus

A tizenhetedik század elején Németország nem úgy nézett ki, mint most, hanem nagyjából kétezer királyság, hercegség, grófság és városállam keveréke volt. A Szent Római Birodalom névleg létezett csupán, a Habsburg császárok csak korlátozottan tudtak hatni a hercegségekre.

A központi hatalom hiánya a pénzügyekben is érződött, az sem volt kevésbé kaotikus. Az apró politikai egységeknek ugyanis alig volt befolyása arra, hogy milyen pénzekkel kereskednek a területükön. Probléma volt az is, hogy ugyan volt egy 1559-es császári rendelet a pénzhasználatról, de ezt nem tartották be az egyébként – császári engedély alapján, de – magánkézben lévő pénzverdék, mivel nem érte meg alacsony címletű érméket verni.  Így viszont rengeteg külföldi pénz jött be, hogy valamit használni tudjanak az emberek a mindennapokban.

Ráadásul ekkoriban árasztották el a spanyolok ezüsttel, a svédek pedig rézzel a kontinenst, ami inflációt okozott. Akkoriban még a pénzérmék nemesfém-tartalma adta meg az érmék értékét, márpedig a rengeteg beáramló új nemesfém ezt az egész rendszert aláásta.

Az infláció lassan indult: a birodalmi pénz, a krajcár (Kreuzer) 1582 és 1609 között az értékének 20 százalékát vesztette el. A történészek által teljesen meg nem erősített legenda szerint először a svájci Chur püspöke kezdte nagy tételben hígítani a pénzt. Néhány évre rá viszont kitört a Harmincéves Háború, amiről ugyan akkor még nem tudták, hogy harminc évig fog tartani, de hercegek fegyverkezni próbáltak, ami nagy ösztönzőt teremtett a fedezet nélküli pénzverésre. Aztán később az egymással szembeni bosszúállásra.

Nyerészkedők

Hirtelen egyre több engedély nélküli pénzverde jött létre, ahol már gyakorlatilag hamisították a pénzérméket. Jó esetben az érmék oldalából csíptek vagy nyírtak le egy picit, rossz esetben pedig teljesen hamis érméket kezdtek veretni. Látván a káoszt már a legális pénzverdék is elkezdték csökkenteni a nemesfém-tartalmat az érméikben, a becsületesebbek lehúzták a rolót. Nem volt senki, aki betartassa a szabályokat.

Mindenhol megjelentek az ügyes pénzváltók, akik mindig megtalálták a módját, hogy valamilyen vásári trükkel átverjék az embereket. Róluk kapta a korszak a nevét németül, a “Kipper und Wipperzeiten” pénz-méricskélés trükkjeire utal.

A trükköző pénzváltók. Forrás: Bundesbank

A csalók egymástól tanulták el a trükköket, és rohamos sebességgel taroltak le újabb és újabb vidékeket. Nemesfémekkel vonták be a teljesen értéktelen, rossz pénzt. A csaló kereskedők és pénzváltók mindig tartottak maguknál valódi pénzt, ha valamilyen hivatalosság vizsgálni jött.

De a folyamatot igazából az gyorsította fel, hogy a hercegek látták az inflációs hullám terjedését, és azt is, hogy az embereket át lehetett verni az értéktelen pénzzel. Ezért maguk rontották le a saját pénzüket, és aztán államilag támogatták, hogy ezeket a szomszédos hercegségekben értékesebb érmékre váltsák. Ha velük játszotta el valaki ezt a trükköt, akkor ők maguk próbáltak hasonló eszközökkel visszacsapni. De ezek az egymás csődbe juttatására irányuló trükközések csak egy rövid ideig működhettek.

Összeomlás

A németországi gazdaság a pénz értékvesztése és a bizalmi válság miatt szinte azonnal leállt: megszűnt a kereskedelem, az iparosok és a gazdák nem voltak hajlandók értéktelen pénzért dolgozni. A hercegek adóbevételei viszont enélkül is kiszáradtak volna, hiszen az adót is a minden értékét elvesztő rézérmékben fizették. Az emberek éheztek, Magdeburgban tucatnyi ember halálával és több száz sérülttel járó zavargások voltak.

A rendelkezésre álló – nem túl gazdag – adatok szerint az élelmiszerek ára a nyolcszorosára nőtt 1620 és 1623 között. 1621-ben egy átlagos forgalomban lévő érme a névtértékének ötödét érte csak.

Az őrületnek csak 1623-ban lett vége, és akkor is csak azért, mert már senki nem volt hajlandó elfogadni a Kippergeldet. Ekkor a hatalmasságok megállapodtak, hogy bevezetik az új, fix értéken váltható pénzt, a birodalmi tallért (Reichstaler). Ez a pénz ugyan kitartott néhány évtizedig, de ahhoz kevés volt, hogy az inflációt megfékezze.

Miközben tömegek éheztek – ebben az időszakban, persze főleg a háborúk miatt, a mai Németország területén lakók ötöde meghalt -, azért voltak, akik nagyon jól jártak. Az egyik legnagyobb nyerészkedő a cseh katonából herceggé vált Albrecht Wallenstein volt, aki részben azért válhatott a korszak nagy császári hadvezérévé, mert az özvegye után örökölt vagyonát befektette egy Cseh- és Morvaországra, illetve Alsó-Ausztriára kiterjedő pénzverde-engedélybe (ma koncessziónak mondanánk). Wallenstein a legvadabb pénzrombolók közé tartozott, így aprópénzért vásárolhatta fel Csehország negyedét, miközben jókora magánhadsereget tudott fenntartani.

(A cikk a Smithsonian Magazine esszéjére, illetve az annak alapjául szolgáló Charles P. Kindleberger tanulmányra épül.)

Pénz krajcár németország tallér történelem Olvasson tovább a kategóriában

Pénz

Bógyi Attila
2019. december 6. 14:06 Pénz

Gőzgép, Napóleon, klímaváltozás – 250 éves a jelzáloglevél

Heteken belül egységesebb alapokra helyezi az EU a banki jelzáloglevél kibocsátást. A zöld kötvények is egyre népszerűbbek lehetnek.

Avatar
2019. december 1. 16:48 Pénz

A sztársportolók a legrosszabb megtakarítók

A legjobb sportolók rengeteg pénzt keresnek. Akkor miért mennek csődbe ilyen sokan?

Avatar
2019. november 18. 09:52 Pénz

Jövőre lecsapnak a csaló KATÁ-sokra

Nagyjából 360 ezren KATÁ-znak, közülük azoknak kell aggódniuk, akiknél ez valójában munkaviszonyt leplez.

Fontos

Avatar
2019. december 13. 17:11 Élet

Az oltásellenesek visszaélnek azzal, hogy a többség beoltatja magát

El lehet kerülni egy kicsit kellemetlen élményt, ha a többiek nagy része keresztülmegy rajta. Klasszikus potyautas probléma az oltásellenesség.

Jandó Zoltán
2019. december 13. 06:57 Vállalat

Vajna Tímea túl akart adni öröksége egy fontos részén, de a bíróság közbelépett

Osztatlan közös tulajdont csináltak volna a cégből, de a cégbíróság nem engedte. Közben a vállalat meg is szűnhet, mivel fél éve késik a beszámolójával.

Bucsky Péter
2019. december 12. 16:22 Közélet

Kormányközeli üzleti körök tarolták le a közéleti lapok piacát, aztán állami pénzből tőkésítik fel

Nagy pénzt lehet csinálni közéleti nyomtatott lapokkal Magyarországon. A baj csak az, hogy a nyereség forrása túlnyomó részt az állami támogatás.