A szerző független pénzügyi szakértő. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.
Nem sokáig kellett várni az általam korábban előrevetített költségvetési kiigazításokra, a kormány már a jövő évi költségvetés elfogadása előtt bejelentette, hogyan kívánja egyensúlyi pályára állítani mind az idei, mind a jövő évi költségvetést. Kisebb meglepetések voltak benne, de alapvetően az lett, amire számítottam. A tranzakciós illeték jelentős mértékű növelése nekem kisebbfajta meglepetést okozott, ahogy a devizakonverziók költségszintjének emelésére se számítottam, de ismét bebizonyosodott, hogy találékonyságért nem kell a szomszédba mennie a kormánynak. És ugyan a kormány első körben megtiltotta – jó napot, piacgazdaság -, hogy a bankok a megemelt költségeket áthárítsák az ügyfelekre, kíváncsian várom, hogy azért a valóságban ez hogyan fog alakulni.
Ami viszont csont nélkül bejött, hogy a vállalatokra kivetett különadókat nem fogja kivezetni a kormány.
Kicsit átalakították az érintettek körét, de az eredmény ugyanaz: fizessék meg a jól teljesítő cégek a kormányzat pazarló gazdálkodását. Idén is, jövőre is lesz különadó, és hát ha 2026-ban parlamenti választások lesznek, akkor nagy valószínűséggel azt a pénzügyi évet is le kell majd nyelniük az érintett vállalatoknak. Hogy aztán valaha vége lesz-e ennek a különadó-játéknak, nem tudom. Ezektől már alapkezelőként is herótom volt, egyszerűen lehetetlen volt (ma is az) normálisan beértékelni egy különadót fizető magyar céget, mert az értékelési modell teljesen eltérő számokat dobott ki attól függően, hány évre prolongoltám a különadókat. Érintett vállalatvezetőként pedig nyilvánvalóan más, sokkal kézzelfoghatóbb közelségből kellene terveznem a következő éveket. Ha ez a mai Magyarország biznisz modellje, hogy nyereség esetén a társasági nyereségadón kívül extrán is adózni kell, akkor nagy talány, meddig lesznek életképesek az itt működő cégek, meg egyáltalán melyik, amúgy versenyképes iparágban mernek majd vállalatok beruházni.
Amire viszont nagyon felkaptam a fejemet, az Hernádi Zsolt nyilvános reakciója volt. Nem szeretnék túlzottan elmélyedni Hernádi Zsolt CV-jében, gondolom az olvasók is tisztában vannak, ki ő, de egy nagyon rövid összefoglalást azért megeresztenék itt: több mint 20 éve a legnagyobb árbevételű magyar vállalat, a Mol Nyrt. elnök-vezérigazgatója, számos alapítvány elindítója és kuratóriumi tagja, a Forbes magazin Top100 leggazdagabb magyar lista állandó szereplője, és nem mellesleg ugyanezen magazin szerint a hatodik legbefolyásosabb ember az országban.
Amire nem számítottam, legalábbis ebben a formában biztosan nem: Hernádi Zsolt a Mandiner.hu oldalán fakadt ki a kormány különadópolitikája ellen. Valahol ironikusnak érzem amúgy, hogy életemben először ezért a véleményért, cikkért kellett a Mandinerre klikkelnem, de biztos van ebben valami sorsszerűség. Hogy magában, szűk baráti körben Hernádi Zsoltnak mi volt a véleménye eddig is a különadókról, azt azért sejtettem, de hogy a „kisebbségben lévő állami média” egyik vezető online felületén ad hangot nemtetszésének, azon fennakadtam.
Amit Hernádi Úr ugyanis az említett cikkben leírt, teljes mértékben igaz. És ezzel nagyon nem Hernádi Zsolt szavahihetőségét akarom megkérdőjelezni, hanem arra szeretnék rávilágítani, hogy ez a vélemény egy elég kemény beolvasás a magyar kormánynak a különadókkal kapcsolatban.
Az egészben valahol az a legszebb, hogy évek óta számtalan magyar közgazdász tépi a száját, hogy a különadók, a hatósági árak miért és milyen mértékben károsak. Piactorzítóak, igazságtalanok, árfelhajtók, gyakorlatilag burkolt fogyasztási adók, stb.
Erre a legfrappánsabban egy részben állami tulajdonú cég első embere foglalja össze, fogalmazza meg, mi is a baj a különadókkal.
Hogy azokat az időket idézi, amit a szoci éra alatt átéltünk. És mindezt egy kormányközeli portál hozza le.
Miután kiörömködtem magam, azért elkezdett motoszkálni a fejemben a kisördög. Hogy történhetett meg, hogy ez a cikk megjelenjen? A NER jelenlegi médiauralmában ez valami rebellió, vagy csak egyfajta teszt volt az olvasók felé? Egy burkolt jelzés, hogy a gazdasági szereplőknél elfogyott a türelem? Ne adj Isten a nem annyira fényesre sikeredett EP- és önkormányzati választások után a háttérben elkezdődött valamifajta helyezkedés a 2026 utáni időkre gondolva? Tényleg, vajon a Mandiner főszerkesztője mit szólt ehhez a cikkhez? És talán a legfontosabb kérdés: miért került a nyilvánosság elé ez a vélemény?
Nagyon sok kérdés merült fel bennem, amire nem tudom a választ, tippelni meg nem szeretnék. Minden cinizmus és irónia nélkül, gratulálok ehhez a cikkhez, és egyelőre örüljünk annak, ami van: visszatért a glasznoszty (nyilvánosság), remélhetőleg lassan eljön a peresztrojka (jelentését tekintve: a kabát újragombolása) is.
Közélet
Fontos