A státusztörvény elfogadását követő első tanév indulását több szinten bizonytalanság hatja át.

• A Belügyminisztérium az utolsó pillanatra hagyta a hivatalos tanévrend elfogadását, amiben hosszabb a téli, rövidebb a nyári szünet, tovább tart a tanév. Szintén halogatja a kormány a státusztörvény végrehajtó rendelkezéseinek kihirdetését.
• A pedagógusok jogviszonya január 1-től alakul át, az új jogviszonyról szeptemberben kell tájékoztatást adni, a változást elutasító tanároknak szeptember második felében kell erről nyilatkozniuk, ám csak november végén szűnik meg a közalkalmazotti jogviszonyuk.
• Nem tudni, hány tanár távozik ebben az időszakban a munkavállalói pozíciójukat rontó és autonómiájukat csökkentő törvény miatt. A kormány nem számít elvándorlása, a szakszervezetek igen, és több ezer felmondó levél van letétben. Érkeztek arról is hírek, hogy egyes tankerületek igyekeznek megnehezíteni a tanárok távozását. Sokan az utóbbi időben könnyek között hagyták ott a pályát.
• Július közepére a kormányzati álláshirdető oldalon 3200-ra ugrott fel a tanárhirdetések száma, a státusztörvény megszavazása körüli két hétben ez 700-as növekedés. A tanévkezdés napjaira ez a szám bőven ezer alá csökkent.
• Bár a státusztörvény lehetővé tesz szelektív, a munkáltató döntésétől és anyagi helyzetétől függő béremelést, a európai szinten kiugróan alacsony magyar tanárbéreken ez nem sokat változtat, és a jelentősebb átfogó bérfejlesztés – vagyis az, hogy a mostani 59 százalékhoz képest a diplomás átlagbér 80 százalékát tegyék ki a pedagógusbérek, amihez idén 21, jövőre 25, 2025-ben 29 százalékos emelés lenne előirányozva – ígéret maradt.
• Az Európában rekordernek számító magyar infláció és a tíz hónapja tartó magyar reálbér-csökkenés az amúgy is megtépázott és méltatlanul alacsony tanárbérekre is kifejti hatását – a legutóbbi béremelést már rég megette az infláció. A tanévkezdés mindeközben idén 20-50 ezer forintba kerül a szülőnek, gondviselőnek, a Központi Statisztikai Hivatal szerint a tanszerek átlagosan mintegy 20 százalékkal, iskolai étkezés 33 százalékkal drágult tavaly július óta. 
• A költségvetés helyzete miatt több hátrányos helyzetű és Pest megyei óvoda- és iskolafejlesztési beruházást, egészen pontosan 27-et fagyasztott be a kormány.

Ezek mellett az aktuális bizonytalansági tényezők mellett a magyar oktatási rendszert átfogó, strukturális problémák is feszítik: ilyen a tanárhiány, a diákok romló teljesítménye, és a rendszerben rejlő egyenlőtlenség, a szociális-gazdasági különbségek felerősítése. 

Terjedő hiány

Mivel a tanárok összlétszámánál nagyobb ütemben csökkent a diákok száma az elmúlt években, az összes tanár látszólag elég az összes diákra – ezért tagadják kormányzati szereplők a tanárhiányt az egy tanárra vetített diáklétszámmal. Csakhogy a tanárhiány természetesen nem azt jelenti, hogy minden osztályból hiányzik egy negyed pedagógus, hanem azt, hogy az oktatási rendszer egyre kevésbé tudja biztosítani a megfelelő szaktanári-tanári ellátottságot. Például van olyan iskola, ahol alsós tanítónak kell felsős osztály tanítani szeptembertől.

Nemcsak a nem megfelelő szakképesítés nélkül tanítók aránya emelkedik meredeken, de egyre ritkábban alkalmaznak a közoktatási intézmények a tartósan távol lévők helyettesítésére pedagógusokat. A szakiskolákban a legalacsonyabb a helyettesítésre alkalmazott tanárok aránya, de minden képzési típusban jelentős csökkenés ment végbe ezen a téren 2016 óta.

Hiába jelentkeztek idén az elmúlt pár évhez képest többen tanárszakokra, az utánpótlás és a lemorzsolódás számaiból az is látszik, hogy strukturális, szakszerű beavatkozás nélkül ez a jövőben mindenképpen fokozódni fog.

2003 és 2019 között évről évre egyre nagyobb arányt képviseltek az 50 évnél idősebb tanárok, miközben a 40 évesnél fiatalabbak aránya folyamatosan csökkent.

Élesen kirajzolódik a kedvezőtlen tanári korösszetétel, ha a korfát rávetítjük a foglalkoztatottak átlagos korfájára.

Forrás: Tudok Zrt. tanulmánya.

Az OECD adataiból az látható, hogy a térség országai közül messze Magyarországon a legkevesebb a pályakezdő pedagógus. A 30 év alattiak aránya az OECD összes tagállamában 14,6 százalék, Magyarországon 6,7 százalék. Ezzel szemben Ausztriában a 30 év alatti általános iskolai pedagógusok aránya 17,6 százalék, Szlovéniában 9,2 százalék, Csehországban 8,7 százalék Szlovákiában 8,3 százalék. Ráadásul a magyar pedagógusok átlagéletkora a legmagasabb 47,2 évvel. Az OECD-ben 43 éve az átlag, Ausztriában és Szlovéniában 44, Szlovákiában 45 év. 

2015 és 2020 között megduplázódtak a betöltetlen óvodai pedagógus-álláshelyek, 2 százalék körüli arányról 4,3 százalékra emelkedtek, de nőttek az általános iskolákban, a szakképzést nyújtó középfokú intézményekben, vagyis a szakiskolákban is, 4 százalékról 6 százalékra. A teljes oktatási szektorban is meredeken emelkednek az üres álláshelyek.

Ott sűrűsödnek leginkább a rendszer problémái, ahol a legtöbbet kéne emelnie a gyerekeken

A kedvezőtlenebb helyzetű iskolákat sokkal súlyosabban érinti a tanárhiány, mint a többit. Azokban az iskolákban, ahol nagyon magas a halmozottan hátrányos helyzetűek aránya, 5 év alatt 4 százalékról 8 százalék fölé emelkedett a betöltetlen tanári álláshelyek összes tanári álláshelyhez viszonyított aránya. 

Mindeközben és nyilvánvalóan a fentiekkel összefüggésben nő a különbség a hátrányos helyzetűek és a nem hátrányos helyzetűek továbbtanulási esélyei között. 

A következő ábrán a hátrányos, halmozottan hátrányos és az összes tanuló megoszlása látható a különböző méretű általános iskolák közt, százalékosan. A kisebb iskolákba csoportosul a hátrányos helyzetű tanulók többsége, míg a legtöbb tanuló a nagyobb, 250 gyerekkel is többel dolgozó intézményben tanul.

Forrás: T-Tudok Zrt. 2019. évi KIR-STAT, Holb Éva számításai.

A magyar közoktatási rendszer kevéssé képes az otthonról származó hátrányok enyhítésére, ami meghatározza a különböző szociális hátterű tanulók középfokú és felsőfokú továbbtanulási lehetőségeit is. A továbbtanulási valószínűségek különbsége a legutóbbi években növekedett a hátrányos helyzetű és a nem hátrányos helyzetű tanulók között.

2010 és 2019 között a hátrányos helyzetű tanulók aránya az érettségit nem adó szakképzésben jelentősen nőtt, míg az érettségit adó szakképzésben és a négyosztályos gimnáziumban csökkent. Durván leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy a magyar hátrányos helyzetű tanulók egyre inkább az érettségit nem adó szakképzésbe áramlanak, míg a nem hátrányos helyzetű tanulók körében ellentétes a tendencia.

Ezek a folyamatok kihatnak az adott csoportok felsőfokú továbbtanulási lehetőségeire is – a felvétel évében érettségizettek és általános eljárásban felvettek körében 2021-ben mindössze 2,3 százalék volt a hátrányos helyzetű tanulók aránya. Tíz évvel ezelőtt ez az arány 7 százalék körül volt. 

Ahova születsz

A rendszer berendezkedett az “ahova születsz, ott is maradsz” elvre: a szélsőségesen konzerváló-szegregáló magyar közoktatás közel 10 év alatt szinte semmit sem javult a rossz családi hátterű, de tehetséges gyerekek megtalálásában és fejlesztésében – ebben a tekintetben csúnyán elmentek mellettünk az európai oktatási rendszerek.

A PISA-tesztpontszámok családi háttér szerinti különbsége Magyarországon – holtversenyben – a legnagyobb Európában, és a teljesítmények varianciájának családi háttérrel magyarázott hányada szintén a legnagyobb Európában.

Továbbá a legjobban teljesítők és a leggyengébben teljesítők közötti pontszámkülönbség Magyarországon a legnagyobb: durván 3-4 tanévnyi különbség van a legjobban teljesítő és a legrosszabbul teljesítő 15 évesek között.  

Ez egyébként hasonlóan magas Németországban is, de ott legalább némileg kisebb a teljesítmények családi háttérrel magyarázott hányada. Ez ugyanis Magyarországon közel 20 százalék. 

Magyarországon 2018-ban a jól teljesítő, rossz családi hátterű tanuló (7,7 százalék) arányosan csak Bulgáriában volt kevesebb (6,5 százalék) Európában. 

Még szomorúbbá válik a történet, ha a 2009-es arányra is vetünk egy pillantást európai összehasonlításban. Az akkori magyar 6,4 százalékkal még megelőztük Bulgária mellett Romániát, Csehországot, Szlovákiát, Ausztriát, Németországot, Litvániát, Szlovéniát, Dániát, az az Egyesült Királyságot. 

Ezek az országok 2009 és 2018 között Bulgária kivételével mind jelentősen növelték az esélyegyenlőséget az oktatási rendszerükben: Románia a jól teljesítő, rossz családi hátterű tanulók arányát 2,5 százalékról 8,8 százalékra, Ausztria 4,8 százalékról 10 százalékra, Szlovákia 5,3 százalékról 9,1 százalékra, Németország 5,7 százalékról 10,4 százalékra.

Átjárni Romániába

Az idei kompetenciamérés továbbá azt is megmutatta, hogy a diákok teljesítményén, legfőképp a szövegértési képességeken durva lenyomatot hagyott a járvány alatti távoktatás, és a romló tendenciához éles területi különbségek is társulnak. 

• Az 1400 pontos átlagot sem érték el a Cigándi, az Edelényi, a Putnoki, a Kunhegyesi, a Kemecsei, a Nyíradonyi, a Hevesi, a Hajdúhadházi, a Tiszavasvári és az Ibrányi járásokban tanulók. Zömmel az ország észak-keleti és dél-nyugati részein találhatók a legrosszabb pontszámokkal jellemezhető járások.
• A legjobb eredményeket többnyire a jelentősebb városok közelében érték el a nyolcadikosok, kiemelkedő a Pannonhalmi járásban mért 1613 pontos átlag.

Az eredményekből az is látszik: a családiháttér-index és a kompetencia-pontszámok közötti amúgy is erős összefüggés jellemzően még erősebbé vált mostanra. A családiháttér-index egy egységnyi növekedésével együtt járó átlagos kompetenciapontszám-változás egyaránt 117 pont volt a tizedikesek körében, a matematika és a szövegértés területén is. 

Másként fogalmazva: ha összehasonlítunk két tizedikest, akik családiháttér-indexei között éppen egy egységnyi a különbség, a jobban szituált fiatal számolási és olvasási eredményei várhatóan 117 ponttal lesznek jobbak a szerényebb hátterű társához képest.

Ekkora különbségre a mérés történetében nem volt még példa.

Az egyenlőtlenség a felsőoktatási szektorba való bejutás folyamatában is jelentkezik, és az elmúlt években fokozódott. Egy dolog, hogy a magyar diplomások aránya az EU-ban sereghajtók között van, 2004 és 2022 között a magyar arány növekedése jelentősen elmarad az EU-étól, és ez önmagában jelentős versenyképesség-csökkenést jelent.

Az pedig egy másik, hogy a nemzetközi mércével nem elégséges mértékben szélesedő felsőoktatási hozzáférés folyamatában rejlő társadalmi-gazdasági egyenlőtlenség növekszik: az alsó jövedelmi tizedekből nehezebb lett bejutni, a felsőkből könnyebb. A magyar felsőoktatás szélesedése nem növelte, hanem csökkentette az esélyt a felsőoktatáshoz való hozzáférésre a gazdaságilag elmaradottabb régiókból. 

Természetesen továbbra is általános probléma, hogy a magyar pedagógusok mindenféle összehasonlításban méltatlanul alulfizetettek. 

Nem véletlen, hogy magyar tanárok Romániába és más környező országokba járnak át tanítani. 

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet iskola iskolakezdés oktatás tanárhiány tanév Olvasson tovább a kategóriában