Hírlevél feliratkozás
Karsai Gábor
2022. szeptember 8. 11:53 Közélet, Pénz

A megszorítások működnek

(A szerző a GKI vezérigazgató-helyettese. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

Az évek óta folytatott erőltetett keresletélénkítő gazdaságpolitika az idei első negyedévben, a választások előttre időzítve érte el csúcspontját. Ez azonban a külső és belső egyensúly olyan mértékű romlásával járt, hogy elkerülhetetlenné vált a megszorítás, kormányzati szóhasználattal a költségvetési kiigazítás. A kormányzati látványpolitizálás a választások után is igyekezett a közvetlenül érintetteket megkímélni a láthatóan kedvezőtlen hatásoktól (az adóemelések főleg a cégek „extraprofitját” érintették, meghosszabbították az ár- és kamatsapkákat, a törlesztési moratórium időtartamát). Ez azonban inkább csak halogatást, a gondok feltorlódását jelentette és jelenti, miközben az infláció mind jobban gyorsult és gyorsul, ellátási zavarok alakultak ki, a lakosságot védő intézkedések pedig fokozatosan erodálódnak, a költségvetési transzferek értéküket vesztik. Az a tény pedig, hogy a kormányzat minden szóvirág ellenére emblematikus céljának, a rezsicsökkentésnek részleges feladására kényszerült, jól mutatja a gondok nagyságát.

A rezsicsökkentés ugyanis, amely eleve hibás, a szociális helyzettől elvonatkoztató, az energiatakarékosságot negligáló, a költségvetést az utóbbi időben erősen megterhelő politika volt, az orosz-ukrán háború következtében kialakult energiaválság miatt végképp fenntarthatatlanná vált. Ez utóbbi hatást súlyosbította, hogy az energiaárak legutóbbi időkig történt befagyasztása kikapcsolta a háztartások változó árarányokhoz való igazodási kényszerét. A lakosság eddig altatott alkalmazkodási hajlandóságát jelzi, hogy júliushoz képest már augusztusban, a rezsiemelés bejelentése hatására némileg emelkedett az energetikai korszerűsítést tervezők aránya. Az üzemanyag-forgalmazásban az ársapkának (és ezzel a külföldek itteni vásárlásának) volt a következménye, hogy az üzemanyag-fogyasztás az idei első félévben 30 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit, és nem sokkal kisebb mértékben a Covid előtti, 2019. első félévit is.

A rezsiemelési folyamatnak még aligha van vége, hiszen augusztusban az európai gázárak megduplázódtak, a nyár folyamán a már eleve magas szintjükhöz képest is összességében megnégyszereződtek. Augusztus végén a holland határidős gázkereskedésben nagyjából köbméterenként 1400 forint volt idén decemberre a gázár, és 2023 egészére is közel 1300 forintos ár adódik. Eközben Magyarországon a lakosság 102, az átlagon felüli fogyasztásért is csak 747 forintot fizet. A további áremelés tehát nagyon valószínű. Ugyanakkor elengedhetetlennek látszik, hogy az energiaárak tarifarendszere átgondoltan, és ne ad hoc módon alakuljon, szociálisan igazságosabb legyen. (Jelenleg megoldatlan például az önkormányzatok helyzete, az üdülők külön lakásnak számítanak, kérdéses a távfűtés ára.)

A megszorítások az emberek számára természetesen már most is nagyon fájdalmasak. Ugyanakkor a lakosság hosszabb távú, a magyar gazdaság működőképességének fenntartásához fűződő érdekei miatt elkerülhetetlen az egyensúly javítása, ehhez a fogyasztás és a beruházás csökkentése, szerkezeti átalakulása.

A gazdasági növekedés ütemének második negyedévi csökkenése (az első negyedévi 8,2 százalékról 6 százalékra) még csak az első negyedévi választási osztogatás lassú kifutásának, nem pedig a megszorításoknak a következménye. A fogyasztás esetében az első negyedévi „választási” jövedelem-kiáramlás hatása ugyanis részben késleltetetten, a második negyedévben érvényesült. A beruházások esetében azonban furcsa, hogy az EU-ban kiugróan magas magyar beruházási ráta az első negyedévi növekedés után lényegében a második negyedévben sem csökkent, noha a kormány már tavaly, majd idén júniusban is a költségvetés beruházási kiadásainak csökkentését jelentette be. Számos júniusi és júliusi adat azonban már a végrehajtott és bejelentett megszorítások, az infláció keresletcsökkentő hatására utal.

A kiskereskedelmi forgalom volumenének növekedési üteme júniusban és júliusban látványosan csökkent, az első öthavi 11,6 százalékos és ezen belül a májusi 11,1 százalékos forgalomnövekedés júniusban 4,5, júliusban 4,3 százalékra esett. Ez is elsősorban az üzemanyag-forgalom 24, illetve 27 százalékos bővülésének volt köszönhető. A nem élelmiszer kiskereskedelem bővülése a májusi 9,4 százalékról 2,5, majd 3,2 százalékra lassult, az élelmiszer-kereskedelemé pedig egyenesen csökkent az egy évvel korábbihoz képest, júniusban 0,3, júliusban már közel 3 százalékkal.

Az egyik legmarkánsabb változás a hitelpiacon következett be. Júliusban a bankok lakossági hitelkihelyezése 25 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól, miközben az első félévi emelkedés még 10 százalék körüli volt. Legerőteljesebben az új lakáshitelek csökkentek (több mint 30 százalékkal). Nyilván nem függetlenül attól, hogy a piaci kamatozású lakáshitelek átlagkamata az egy évvel korábbi 4 százalékról 7 százalékra emelkedett.

Az építőipari termelés az első öthavi 11,5 és májusi 10 százalékos volumenbővülés után júniusban 8 százalékkal visszaesett. Különösen a „nem épületek” építése csökkent, ami a kormányzati beruházás-visszafogás hatására utalhat. A júniusban megkötött szerződések volumene az egy évvel korábbinak kevesebb mint háromnegyede volt.

A külkereskedelemben 2022 májusa volt több mint egy éve az első olyan hónap, amikor az export volumene kedvezőbben változott (jobban emelkedett vagy kevésbé csökkent), mint az importé. Ez a belföldi kereslet lassulására utal. Júniusban azonban ismét a behozatal emelkedett gyorsabban.

Pozitív jel, hogy az államháztartás egyenlege júliusban, idén először aktívumot (256 milliárd forint) mutatott. Ennek viszonylagosságát jelzi azonban, hogy ezzel a félév végén már az éves előirányzat közel 92 százalékát kitevő deficitet 84 százalék körülire sikerült levinni, ami továbbra is rettenetesen magas arány. A következő hónapokban a deficit növekedésére kell számítani. Különösen neuralgikus pont az EU-transzferek beérkezése, melyekből az első hét hónapban az éves előirányzat alig egynegyede teljesült. Emellett az infláció nyilvánvalóan kihat a kamatkiadásokra, az MNB augusztus végén bejelentett likviditásszűkítő lépései például nem titkoltan az állampapírpiaci hozamok alapkamat környékére való felzárkóztatását szolgálják. Ráadásul a nyugdíjon kívül is vannak olyan kiadások, ahol az inflációt legalább részben követni kellene.

Említést érdemel – bár itt a havi adatok meglehetősen bizonytalanok –, hogy júliusban a munkanélküliség is kissé, 3,5 százalékra emelkedett az előző havi 3,3 százalékról. Igaz, a foglakoztatás eközben kissé erősödött. A változás előszelét jelentheti, hogy bár a cégek foglalkoztatási hajlandósága összességében még augusztusban is kissé pozitív volt, ennek mértéke négy hónapja csökken, és növekszik a lakosság munkanélküliségtől való félelme is. Mindez a gazdaság túlfűtöttségét követő, közgazdaságilag természetes jelenség.

Mivel a megszorítások az infláció kivételével még éppen csak hogy elkezdtek érvényesülni, hatásukról is kevés az adat. A gazdasági szereplők a növekedési lehetőségek markáns romlására számítanak. A GKI fogyasztói és üzleti bizalmi indexe az áprilisi választások óta egyaránt esik, az előbbi augusztusban a Covid-válság kezdetekor tapasztalt pánikhangulatnak felel meg, az utóbbi közel másfél éves mélypontján van. Az MNB friss hitelezési felmérése szerint a bankok a következő hónapokban a hitelkereslet visszaesésére, a hitelezési feltételek szigorítására, a beruházási hitelek aránycsökkenésére és hitelportfóliójuk minőségének romlására számítanak. Míg az elemzők közül pár hónapja még csak kevesen számítottunk legalább az utolsó negyedévtől recesszióra, ez lassan már többségi állásponttá válik.

A magas és gyorsuló infláció egyaránt következménye az éveken át folytatott laza költségvetési és monetáris politikának, a világpiaci árak emelkedésének, valamint az ezt kényszerűen követő megszorításoknak.

A rezsicsökkentés részleges, és a világpiaci árak tovább száguldása miatt minden bizonnyal folytatódó eróziója, az ársapkák várható, legalább részleges megszüntetése, a különböző térítési díjak növekedése az év végére 20 százalék körüli, éves átlagban 14-15 százalék közeli áremelkedéshez vezethet.

Az idei első negyedévben a reálkeresetek – az erre az időszakra összpontosított egyszeri kifizetések és a még viszonylag alacsonyabb infláció következtében – kiugróan, 11,8 százalékkal emelkedtek, a reáljövedelem a családok széles körét érintő szja-visszatérítés miatt ennél is gyorsabban. A negyedik negyedévben egyszeri kifizetésekre aligha kerül sor, a nominális keresetek további emelését pedig a megugró infláció ellenére a munkaadók nagy része nem tudja vállalni. Így ebben az időszakban a reálkeresetek minden bizonnyal mintegy 2 százalékkal csökkenni fognak, miközben az egész év átlagában még növekedés lesz kimutatható. A megszorítások nemcsak a vásárlóerő évközi rohamos csökkenésében, de a közszolgáltatások romló minőségében is érzékelhetők lesznek, hiszen a kiadások reálértéküket csak kevés területen fogják tudni megőrizni. Például a nyugdíjak esetében az értékállóság csak elvileg és átlagosan igaz, azonban a pénzük nagy részét a különösen dráguló napicikkekre költő kisnyugdíjasok, a rossz minőségű, energiapazarló lakásban élők helyzete romlik.

Az emberek természetesen legalább az inflációt elérő keresetemelkedést szeretnének elérni. Miközben egyes cégeknél a termékeik iránti fizetőképes kereslet mellett, különösen munkaerőhiány esetén lehetséges a termelékenység növelésével megalapozott béremelés, a gazdaság egészében ez inkább bér-ár spirál kialakulásához vezetne. A külső egyensúly vészes romlása ugyanis arra figyelmeztet, hogy a magyar gazdaság belső felhasználása még mindig jóval magasabb a megtermelt GDP-nél; részben az erőltetett növekedés, de mind nagyobb részben a cserearány-veszteség miatt. A külkereskedelmi áruforgalom hiánya az idei első félévben 2,2 milliárd euró volt, miközben a tavalyi első félévben még 3,4 milliárd euró többlet alakult ki. Ez döntően a cserearányok 6,5 százalékos romlásának következménye, de szerepe van ebben az importvolumen exportnál gyorsabb emelkedésének is. Júniusban is 400 millió euró volt a deficit, az elmúlt hónapokban tovább emelkedett energiaárak miatt pedig a volumenadatok remélhető javulása ellenére a második félévben még nagyobb hiány várható.

A folyó fizetési mérleg idei első félévi hiánya elérte a 4,4 milliárd eurót, a tőkemérleggel (ami többek között az EU-transzfereket tartalmazza) együtt pedig 1,6 milliárd euró volt. Tavaly az első félévben a folyó fizetési mérleg hiánya még csak 0,4 milliárd euró volt, a tőkemérleggel együttes egyenleg pedig 0,9 milliárd euró aktívumot mutatott. A romlás nagyon jelentős, és a második félében az energiaárak emelkedése tovább növekvő feszültséget vetít előre, a folyó fizetési mérleg hiánya éves szinten ijesztően magas, 10 milliárd euró körüli, ennél inkább magasabb lehet. Ráadásul a magyar devizatartalékok is csökkennek, a tavaly év végi 38,4 milliárd euró az idei első negyedév végére 37 milliárd euróra, július végére pedig 35,8 milliárd euróra esett. Mivel ez a szint egyre kevésbé felel meg a biztonságos tartalékolás nemzetközi elveinek, a behozatali többletet pedig finanszírozni kell, elkerülhetetlen a további külső forrásbevonás.

Ebben a helyzetben különösen furcsa a Vodafone magyar tulajdonba vételének ötlete, hiszen ez jelenleg ugyancsak külföldi hitelből lenne finanszírozható. Éppen ezért a végleges megállapodás korántsem vehető biztosra. Tavaly év végén a Budapest Airport tervezett magyar megvásárlása esetében már volt ilyen visszalépés, akkor ezt bejelentést a hazai büdzsé helyzetével, a magas inflációval, valamint a nemzetközi pénzpiacok bizonytalanságával indokolták.

A perspektívátlan eladósodási spirál helyett nyilvánvalóan az EU-transzferekről való megállapodásra lenne szükség az EU-val.

Ez azonban nehezen képzelhető el a jogállamisági-korrupciós problémák kezelése, azaz az állam- és nem piacközpontú, lojalitásalapú magyar modell újragondolása nélkül. Joggal feltételezhető, hogy az Európai Parlament politikai nyomása alatt levő Európai Bizottság az orra alá sok borsot törő, de most nehéz gazdasági helyzetben levő magyar kormánnyal a korábbiaknál sokkal keményebben, garanciákat igényelve tárgyal. Navracsics Tibor nyilatkozatai nem zárják ki az Európai Ügyészséghez való magyar csatlakozás lehetőségét. Azok a kijelentések pedig, miszerint az EU az eddigi tárgyalásokon nem kérte tőlünk a csatlakozást, éppenséggel lehetővé teszik, hogy Magyarország „saját elhatározásból” tegye meg ezt a lépést.

A kormányzat számára az Európai Ügyészséghez való csatlakozásnak és – az EU-transzferekről szóló megállapodás híján – a magyar gazdaság eladósodási spirálba kerülésének egyaránt nagy kockázatai vannak. A csatlakozással a kormány túllépné saját árnyékát. Az időnyerés is ezt követeli, és hasonló politikai fordulatra – például jó egy évtizeddel ezelőtt az IMF kipaterolása utáni visszahívásakor – már képes volt a kormányzat, majd „pávatáncával” túl is élte ezt a folyamatot. Bár félő, hogy a döntéshozatalban nem ennek van döntő szerepe, de a magyar társadalom túlnyomó többsége számára is az adósságspirál elkerülése lenne a lényeges.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkHa az eredeti terv szerint vezetik ki az árstopokat, októberben jöhet a 20 százalék feletti infláció4,5-5 százalékponttal dobná meg az inflációt önmagában az, ha októberben tényleg kivezetnék az üzemanyagra és az élelmiszerekre vonatkozó ársapkákat.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkFelül kell vizsgálni a magyar rendszert, az Európai Ügyészséghez csatlakozás lesz a lakmuszpapírMivel a magyar gazdaság rendkívüli mértékben ráutalt az EU-transzferekre, ez kikényszeríti a magyar politika és bizonyos mértékig a rendszer felülvizsgálatát.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA hibás válságkezelés és a választási költekezés zsákutcájába kerültünkMég kitart, de az egyensúlyi problémák miatt kifulladóban van az erőltetett növekedés 2017 óta érvényesülő gazdaságpolitikája.

Közélet Pénz államháztartási hiány energiaárak infláció költségvetés megszorítások rezsiemelés Olvasson tovább a kategóriában

Közélet

Szentkirályi Balázs
2023. január 31. 20:28 Élet, Közélet

„Nehéz lesz visszaülni a tárgyalóasztalhoz” a debreceni akkumulátorgyár ügyében

Debreceni nagyvállalkozó forrásunk szerint fontos lenne a párbeszéd, hogy kiderüljön, mi a valós, mérhető és bizonyítható kockázata a CATL gyárépítésének, és mik az esetleg indokolatlan félelmek.

Fabók Bálint
2023. január 31. 09:27 Közélet, Pénz

Egyre inkább csak Magyarországról és Oroszországról szól a közép-európainak szánt bank

Csehország és Szlovákia a napokban lépett ki, és hamarosan Bulgária és Románia is ki fog a budapesti székhelyű IIB-ből, amelyet az USA ki akart szorítani.

Bucsky Péter
2023. január 31. 04:34 Közélet, Vállalat

Felháborító az ezer milliárdos extraprofit a multiknál, Mészároséknál örvendetes

A Mészáros Lőrinchez és Szíjj Lászlóhoz köthető magántőkealapok mintegy kétezer milliárd forintot kereshetnek az autópálya-koncesszión lapunk számításai szerint.

Fontos

Hajdu Miklós
2023. január 31. 18:06 Vállalat

Nyugodtan söröztek a városban a CATL vezetői a németországi beruházás bejelentése után

A vállalat most átadott türingiai beruházásával kapcsolatban környezetvédelmi aggályok helyett inkább a német-kínai viszony problémái merültek fel.

Fenntartással a fenntarthatóságról: elég-e emissziókról értekezni és klímavédelemmel foglalkozni?

A legtöbb vállalat a szén-dioxid-csökkentésre összpontosít, de érdemes más fenntarthatósági problémákkal is foglalkozni, mert előbb-utóbb fel fognak merülni.

Torontáli Zoltán
2023. január 30. 13:03 Élet

Sokkal drágábbak lettek a napelemes rendszerek a kormány váratlan húzásai után

Ahhoz, hogy értelme legyen napelemet telepíteni, az új szabályok miatt ma már a legtöbb esetben további kiegészítő elemeket kell megvásárolni.