Mióta Magyarország szabad és piacgazdaságként működik, gazdasági felzárkózása jelentős. Nincs turáni átok, hazánk 30 éve a világ leggyorsabban fejlődő ötödébe tartozik.

A Trianon utáni Magyarország a létrejötte óta a világ gyorsabban fejlődő országai között van, a leggazdagabb országokhoz az utóbbi 30 évben kezdtünk felzárkózni. Jelenleg a 10 leggazdagabb (nem olajállamként működő) ország egy főre jutó nemzeti össztermékének 45 százalékát állítja elő a magyar gazdaság – száz éve, az ötvenes évek elején és a rendszerváltáskor ez az érték egyaránt 32-33 százalék volt. Különösen

a 2008-as pénzügyi és a koronavírus válság közötti időszak volt kiemelkedően sikeres.

A 2013 és 2019 közötti hét bő esztendő alatt a magyar gazdaság gyors ütemben zárkózott fel az unióhoz. A válság tisztítótüze, a kedvező globális környezet, a régió felértékelődése és a sikeres gazdaságpolitika következtében a gazdaság gyorsan nőtt, a jövedelmek példátlanul emelkedtek, a foglalkoztatás bővült, az államadósság csökkent, a vállalkozások termelékenysége javult.

Új korszak indul

A járvánnyal egy új gazdasági periódusba léptünk. Az első jelek szerint a magyar gazdaság gyorsan kilábalt a hullámvölgyből, azonban még nincs vége. A világ bizonytalanná vált, az árak emelkednek,

a járvány utáni gazdaság körvonalai még nem látszanak tisztán.

Leáll-e a több mint egy évtizedes globális pénznyomtatás, vagy nem? Rövidülnek-e az értékláncok, jobban bezárkóznak a nagy gazdasági térségek, vagy sem? Szervező elvvé válik-e a zöld gazdaság, vagy sem? Életünk szerves része marad a járvány, vagy eltűnik majd? A digitalizáció kiszélesedésével megtartják-e dominanciájukat az elmúlt évtizedben kialakult platformok, vagy átalakul az online világ szervezeti és hatalmi rendje? Hogyan alakul a nagyvállalatok, a birodalmi adminisztrációk és a nemzetállami keretek szerepe és súlya a gazdaság és a mindennapok szervezésében? Megmarad a világ alakulásának békés természete vagy gyakoribbak lesznek a konfliktusok, az erőszakos összecsapások? Kérdések, amelyekre nincs válasz, lényegében sok lehetséges opcióra kell most egyszerre készülnünk.

A betagozódás után új korszak indul

Magyarország felzárkózásának harminc éve részben a korábbi kommunista korszak generálta hiányosságok és a kapitalizmusba való átmenet generálta problémák felszámolására épült. A másik nagy történet a külföldi működőtőke globális rendszerébe való bekapcsolódás volt, a termelést világméretben optimalizáló termelési láncok tőkéje és tudása lett a gazdaság fejlődésének fő motorja.  Az átmenet befejeződött, a globális gazdaságba való integrálódásban is kevés már a kihasználatlan lehetőség. A „Vissza Nyugatra” című történet lezárult, odaértünk, betagozódtunk.

A magyar gazdaság jövőbeli fejlődése más logikára fog épülni:

a következő időszak sikere erősségeink felismerésére, a kínálkozó lehetőségek kiaknázására, és saját lehetőségek teremtésére épülhet. Ezek közül kiemelhető négy közelmúltbeli jelenség, ami különösen fontos a jövő szempontjából.

1. Értékké vált az ember

A munkaerő piaci értékének emelkedése a képzési rendszerek fejlesztéséhez, feltőkésedéséhez vezethet. A munkaerő drágábbá válása egyrészt megnövelte a magasabb képzettség értékét a jövőbeli munkavállalók számára. Másrészt – és ez talán fontosabb – a gazdasági érdekcsoportok

prioritáslistájának élére emelte a képzés színvonalának javítását.

Ezáltal politikailag megvalósíthatóvá válnak a hosszú távú oktatási fejlesztések.

2. A gazdaság fehéredése

A vállalkozások számára életszerűvé vált a legális működés lehetősége, ez középtávon nagy mértékben javítja a cégek fejlesztéseinek piaci finanszírozhatóságát. Az adócsökkentések, az adórendszer átalakítása és az adóadminisztráció korszerűsítése révén

a szürke gazdaság mérete és jelentősége jelentősen visszaszorult.

Megdőlt az a 15 évvel ezelőtti szabály, hogy a profit országhatáron kívülre utalására nem képes hazai vállalkozások csak akkor prosperálhatnak, ha törvényen kívüli tevékenységük jelentős. Átláthatóbbá vált a gazdaság, a szerződések valóságalapja erősödött. A vállalkozó világ lényegében kiléphet az árnyékból a fényre.

3. A minőségi fogyasztás kiszélesedése

A fogyasztók minőség iránti egyre nagyobb igénye jelentősen növeli a magasabb hozzáadott érték tartalmú szolgáltatások, termékek iránti keresletet. A minőségi ételek, az igényes szabadidő eltöltési lehetőségek csak a jéghegy csúcsát jelentik a fogyasztás minőségi forradalmában. Ennek következtében a hazai gazdaság jelentős része léphet át az ár- és költségvezérelt, alkalmazkodó logikából, a minőség- és fogyasztó vezérelte, kezdeményező működésbe.

4. A hazai vállalkozások stratégiai mozgásterének növekedése

Egyre jelentősebb a stratégiai mozgástérrel rendelkező vállalatok gazdasági súlya. Egyrészt a szerves fejlődés révén több kisebb vállalkozás technológiája, piaci helyzete és tapasztalata elérte azt a szintet, hogy termékfejlesztésben, külföldi értékesítésben vagy beruházásban gondolkozzon,

a költségcsökkentésen túlmutató fejlesztéseket hajtson végre.

Másrészt kialakulóban van több hazai vállalatcsoport, melyek meghatározó szerepet töltenek be a hazai piacokon, például az építőiparban, a turizmusban, az élelmiszeriparban vagy a pénzügyi szektorban.

A sikeres jövő történetei

Ez a négy tényező egy humánerőforrás központú, átláthatóan működő, a hazai piacokra sikeresen támaszkodó, stratégiai mozgástérrel rendelkező, hazai irányítású vállalkozások meghatározta gazdaság lehetőségét vázolja fel. Erre építve fogalmazhatóak meg azok a lehetséges történetek, amelyek révén Magyarország felzárkózhat a leggazdagabb országokhoz.

Digitalizáció

A vállalkozásoknak nem csak a meglévő működést kell okosítaniuk, digitalizálniuk. Ahogy a vasút és gőzhajó alapú gazdaság másképp működik, mint a szekér és vitorlás világa, ugyanúgy logikájában, központjaiban, intézményeiben másmilyen lesz a magyar digitális gazdaság, mint a gyárak és üzletközpontok leköszönőben lévő kora.

Új üzleti logikára, szervezeti keretekre van szükség.

Sikeresen bekapcsolódhatunk a digitális ökoszisztémák világába. A hazai cégek együttműködését erősítő megoldásokra platformok épülhetnek. Vállalkozásaink kitalálják, hogyan tartsák meg a fogyasztókat, az állam pedig azt, hogyan őrzi meg kontrollját a hazai gazdaság folyamatai felett. Több területen kontinentális vagy globális pozíciót szerezhetnek cégeink a távolságok és határok nélküli digitális gazdaságban. Ehhez megfelelő támogató környezetet, intézményrendszert kell összeraknunk. Olyat, amelyben az együttműködés egyszerű, a magyar adatok hazai erőforrásként működnek, a hazai vállalkozások könnyen tudnak úgy eljutni a fogyasztókhoz és nincsenek kiszolgáltatva a piacot szervező platformgazdáknak, ahol megvan a szervezeti és intézményi háttér a gyors alkalmazkodásra, növekedésre. 

Feljebb a láncban

A stabil munkahelyek, a termelés meghatározó része a jövőben is a globális értékláncokba betagozódó beszállítókhoz, összeszerelőkhöz, szolgáltatóközpontokhoz fog kötődni. Az elmúlt harminc évet meghatározó gazdasági rendszereket és kultúrákat folyamatosan korszerűsíteni kell. Feljebb kell lépni az értékláncban,

saját tudással, innovatív megoldásokkal, egyre több magas értékű szolgáltatással kell kiegészíteni a termelést.

Csökkenteni vagy kölcsönössé kell tenni a gazdasági partnereknek való kiszolgáltatottságot. Habár várhatóan nem is ez a szektor lesz a felzárkózás kulcsterülete, azonban itt dől el a meglévő pozíciók stabilitása, megtartása.

Magyar Vállalkozás

A fejlődés motorjai a hazai központú, agilis és növekedésre képes magyar vállalkozások lehetnek. Mindezt a vállalati és vezetői képességek megerősödése teszi lehetővé, főleg a következő területeken:

stratégiai mozgástér építés, sikeres kezdeményezés, motiváció a továbblépésre, kapcsolat a fogyasztóval, a hazai piac megtartása, a külföldi pozíciók megerősítése.

Három dologra van ehhez szükség:

1. egy generációváltás utáni új, motivált és felkészült vállalkozó nemzedékre,
2. a stratégiai gondolkozást és együttműködést támogató, stabilitást és gördülékeny működést biztosító üzleti környezetre,
3. a vállalkozások versenyképességéhez és fejlődéséhez szükséges feltételeket biztosító támogató intézményekre – elsősorban a finanszírozás, a hazai piacok elérhetősége, a külföldi üzleti érvényesülést nehezítő akadályokon való átjutást biztosító szolgáltatások területén.

Gazdasági erőközpontok

Jövőbeli prosperitásunk egyik kulcskérdése, merre indulnak el és

mire lesznek képesek a hazai multik, oligarchák, nagyvállalatok. 

Ahogy az angolszász konglomerátumok, a német konszernek, a japán keiretsuk, a koreai chebolok képesek jelentős globális gazdaságszervező műveletekre, Magyarországnak is szüksége van olyan gazdasági rendszerekre, amelyek egy keretbe tudták illeszteni a finanszírozást, a technológia, termék és piacfejlesztést, a támogató állami eszközrendszert és a nemzetközi gazdasági küzdőképességet. A rendszerváltás után az vált meghatározóvá, hogy a hazai piac jövedelmező szegmenseit csendesen működő külföldi konglomerátumok kontrollálják. Az elmúlt évtized több ilyen területen átrendezte a viszonyokat. Komoly hozama lehet ennek, ha sikerül olyan működést kialakítani, amely arra ösztönzi a magyar tulajdonba került jövedelemforrások, vállalati rendszerek irányítóit, hogy profitjukat a hazai érdekre tekintettel forgassák vissza a gazdaságba, piaci erejüknél fogva a külföldi piacokon szerezzenek sikeresen pozíciókat.

A humán szolgáltatások minőségének javítása

Az emberi tényező felértékelődése elhozhatja az áttörést a humán szolgáltatások újraszervezésében. Eddig nem voltunk képesek felszámolni azt a késő kádári örökséget, hogy hivatalosan az oktatás és az egészségügy mindenki számára egyformán elérhető és ingyenes, a valóságban azonban

1. a minőségre érzékenyebbek informális csatornákon fizetnek azért, hogy hozzáférjenek a jobb szolgáltatásokhoz,
2. rossz minőségű szolgáltatást kapnak azok, akiket ez vagy nem zavar, vagy nincs erejük, motivációjuk kezdeni valamit ezzel a helyzettel.

Hosszan lehet elemezni ennek okait. A lényeg, hogy akkor teremnek meg a kádári keretek elhagyásának feltételei, ha az ország szegényebb felének/harmadának egészsége, tudása fontos tényezővé válik.

A gazdaság növekvő emberigénye megteremtheti ezt a fordulatot. A humánerőforrások fejlesztésének várható hozama olyan mértékben megnőhet, hogy érdemes rá komoly forrásokat szánni, vállalni az intézményrendszer átalakításával járó konfliktusokat. Megszülethetnek a koncepciók, amelyek nem kizárólag a hivatásrendi (orvosi, tanári) szempontok és a felső-középosztály igényei alapján foglalkoznak a témával, hanem

a szektorok átalakításának humán tőkében kifejezhető hozama felől közelítenek.

Kialakítható az alku, amelyben a gazdaság, a szolgáltatásszervező szakmák és a rendszer korábbi relatív nyertesei megtalálják a maguk helyét, amely a kormányzat számára elfogadható kockázat mellett, politikailag értelmezhető hozamot ígér a szektorok átalakításáért és feltőkésítéséért. Erre építve egy évtized után együtt örülhetünk majd az emberek bővülő tudásából, javuló egészségéből származó gazdasági növekedésnek.

Persze lehet, hogy más elemekből, más logikával áll majd össze a jövőbeli siker. Elbukni is sokféleképpen lehet. A magángazdaság és a közszféra döntéshozói fogják összerakni a jövő történeteit, mi elemzők, csak ötleteket, inspirációt adhatunk nekik.

Miénk a lehetőség és a felelősség

30 év alatt 12 százalékkal kerültünk közelebb a legfejlettebb országok gazdasági szintjéhez. Ma már olyan szervezetek, olyan szabályok, olyan intézmények jellemzik a magyar gazdaságot, mint a többi jól működő piacgazdaságot.

De még nem tartunk ott, ahol szeretnénk. Több dinamikusan növekvő vállalkozás, erősebb hazai tőke, jobb pozíciójú beszállítók kellenek, hiszen

ebből lesz magasabb jövedelem, jobb életszínvonal.

Nem csapda áll előttünk, hanem rengeteg feladat: a vágyott nyugatot megtaláltuk, most már magunkon kell dolgozni. A világ nem lesz kiszámíthatóbb, mint volt, az egyértelmű receptek valószínűleg akkor sem léteztek, amikor még hittünk bennük. Mégis, az elmúlt 30 év eredményeire építve a következő évtizedekben a fejlett országok közé kerülhetünk.

A cikk egy hosszabb, részletesebb változata az Összkép című online magazinban olvasható.

A G7 Holnap Felzárkózás sorozatának szerkesztője Bogár Zsolt és Simon Andrea.