(A szerző a Cambridge Econometrics elemzője. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)
Az épületekhez köthető a végső energiafogyasztás és az emberiség szén-dioxid-kibocsátásának mintegy 40 százaléka. Az energetikailag korszerűtlen családi házak, társasházak vagy középületek pedig nagy károsanyagkibocsátás-csökkentési lehetőséget jelentenek. Nem csoda tehát, hogy az Európai Unió energia- és éghajlat-politikája különös figyelmet fordít az épületekre.
Az Európai Bizottság éppen egy évvel ezelőtt, 2020 októberében mutatta be az épületkorszerűsítési programra vonatkozó stratégiáját (Renovation Wave – Felújítási hullám), melynek legfőbb célja, hogy 2030-ra legalább megduplázza az épületkorszerűsítési arányt, mindezt úgy, hogy a felújítások nagyobb energia- és erőforrás-hatékonyságot eredményezzenek. A program elérni kívánt eredményei között szerepel
- az épületfelújítási ráta legalább évi két százalékra növelése (jelenleg ez csak egy százalék körül van),
- a nagyobb energia- és erőforrás-hatékonysággal járó „mélyfelújítások” ösztönzése, illetve
- EU-s szinten összesen 35 millió épület felújítása, és
- ehhez kapcsolódóan legalább 160 ezer új munkahely megteremtése az építőiparban 2030-ig.
Az energiahatékonysági beruházások kifejezetten munkaintenzívek; a felújítások várhatóan magas foglalkoztatási hatását a Nemzetközi Energiaügynökség egyik friss anyaga, a World Energy Outlook Sustainable Recovery különkiadása is alátámasztja, amely rámutat, hogy az épületfelújítás beruházásarányosan az egyik legnagyobb munkahelyteremtő a 2050-es klímacélok elérését célzó tevékenységek közül: minden befektetett egymillió euró 12-18 helyi munkahelyet hoz létre (nagyrészt közvetlenül az építőiparban, illetve közvetve a kapcsolódó iparágakban).
Nem csak a kibocsátás és a rezsiköltség csökkentése a cél, sőt
Azon túlmenően, hogy az EU-n belül az épületek az összes végső energiafelhasználás 40 százalékáért, az összes károsanyag-kibocsátásnak pedig 36 százalékáért feleltek 2019-ben (amik csökkentése nyilvánvalóan kulcsterület kell, hogy legyen a klímacélok elérésében), az épületek energiahatékonysági felújításának számos egyéb járulékos haszna is van. Amellett, hogy a felújításoknak közvetlen pozitív hatása van az építőipari foglalkoztatásra, további általános gazdaságélénkítő hatásra is számíthatunk (szintén az építőiparból kiindulva, de a gazdaság más szektoraira is tovagyűrűzve).
Az államháztartás mérlege javul a beruházások után fizetett áfa, hipa, tao, illetve a növekvő foglalkoztatás után befizetett szja következtében, és még a felújítások jelentős állami támogatása esetén is várhatóan pozitív egyenleget eredményez. Az egyén szintjén a pozitív hatások a felújított ingatlanok értéknövekedésén, illetve a rezsiköltségek csökkenésén keresztül lesznek közvetlenül is érzékelhetők. Az pedig az általános környezeti és egészségügyi feltételeket javítja, hogy az energiahatékonyabb épületek csökkentik a szén-dioxid-kibocsátást, és hozzájárulnak a levegő minőségének javulásához.
A lenti ábra az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának egy nemrégiben megjelent tanulmányára épít, és az épületfelújítások közvetlen és járulékos hasznait szemlélteti gazdasági, környezeti és társadalmi dimenziókban.
Célzott támogatási rendszer vezethet a több és mélyebb felújításhoz
Bár Magyarországon az átlagos felújítási ráta az EU-s átlagnál némileg magasabb (három százalék körüli), a hazai felújítások nagyrészt egyedi intézkedésekre terjednek ki – például nyílászárócserére, a fűtés korszerűsítésére vagy hőszigetelésre –, tehát „könnyű” felújításokra. Ezek önmagukban sajnos nem eredményeznek jelentős energiamegtakarítást, sem komoly kibocsátáscsökkentést. Egy jól megtervezett, komplex mélyfelújítással viszont 50-60 százalékos, egyes esetekben akár 80 százalékos energiamegtakarítás is elérhető – világos tehát, hogy a valódi végső energiafelhasználás-csökkentéshez és a szén-dioxid-kibocsátás mérsékléséhez a minél mélyebb felújításokat érdemes ösztönözni szabályozással és előnyös finanszírozási konstrukciókkal.
A Magyar Energiahatékonysági Intézet (MEHI) 2020 őszén reprezentatív lakossági felmérést készített arról, hogy a hazai háztartásokban milyen energetikai felújítások történtek az elmúlt öt évben, illetve milyen felújításokat terveznek a következő öt év során. A MEHI felmérésre épülő kutatásának egyik legfontosabb megállapítása, hogy a felújításokat olyan támogatási rendszerrel lehet a minél mélyebb felújítások irányába terelni, amely a felújítás mélységéhez (azaz az energiamegtakarítás mértékéhez) köti a támogatás mértékét, és annak függvényében nyújt többlettámogatást. A felmérés eredményeit is bemutató, Hazai felújítási hullám című jelentés teljes terjedelmében itt érhető el.
Fontos, hogy a társadalmi szempontok előtérbe kerüljenek
A Cambridge Econometricsnél egy jelenleg futó kutatásunkban azonosítottuk és elemeztük, hogy mi akadályozhatja az épületfelújításokkal kapcsolatos szakpolitikák hatékony végrehajtását. Továbbá azt is megvizsgáltuk, hogyan egyeztethető össze a rendelkezésre álló finanszírozás az épületfelújítási célokkal és projektekkel három kiemelt földrajzi területen: az EU-ban, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban, valamint néhány EU-s tagállamban, úgymint Dánia, Lengyelország, Franciaország, Németország és Olaszország.
A helyi piacok, az épületfelújítási szakpolitikák előtti kihívások és lehetőségek, valamint annak jobb megértése érdekében, hogy a konkrét projekteket hogyan lehet hatékonyabban összekapcsolni a rendelkezésre álló finanszírozási lehetőségekkel, a projekt keretein belül strukturált interjúkat készítettünk mintegy negyven érintett bevonásával: szakpolitikai döntéshozókkal, iparági szereplőkkel és a pénzügyi szektor érintettjeivel. Célunk az volt, hogy a különböző szempontok bevonásával a lehető leginkább életképes megoldásokat és ajánlásokat tudjuk megfogalmazni a szakpolitikák kialakításához.
Az elemzés rámutatott arra is, hogy a megkérdezett érintetti csoportok között komoly egyetértés van abban, hogy a koherens és hosszú távú épületfelújítási szakpolitikák és a kapcsolódó programok hiánya jelentősen visszaveti az épületfelújítás iránti keresletet és kínálatot egyaránt. A szakpolitikai lépések és programok stabilitásának hiánya mind az épülettulajdonosok, mind az iparági szereplők bizalmát csökkenti, és sok esetben a kormányok hosszú távú elkötelezettségének hiánya miatt lesz alacsonyabb a kereslet és a kínálat.
Közelebbről megvizsgálva, az energiahatékonyság-javulást célzó épületfelújítások keresleti oldalán (tehát a megrendelői oldalon) legfőbb akadályokként a következők jelennek meg:
- Az épületfelújítás előnyeivel, a rendelkezésre álló (tehát az egyén / háztartás számára elérhető) célzott programokkal, pénzügyi és technikai támogatásokkal kapcsolatos információk hiánya;
- pénzügyi korlátok;
- az épületfelújítás okozta fennakadások és az összes érintett vállalkozó koordinálásával járó nehézségek.
A felújítások kínálati oldalán (tehát a kivitelezők, beszállítók oldalán) tapasztalt legfőbb akadályok pedig a következők:
- Szakemberhiány, a megfelelő képességekkel rendelkező munkaerő hiánya;
- az iparág nagyon fragmentált, ennek következtében pedig nem kellően hatékony a koordináció a különböző beszállítók között;
- a kivitelezéssel járó magas adminisztratív terhek.
A kutatás keretében reprezentatív kérdőíves felmérés is készült az egyes régiók lefedésével, amelynek talán legfontosabb eredménye, hogy a megkérdezettek közel 80 százaléka szívesen végezne energetikai beruházást az otthonán, ha elegendő pénzügyi és egyéb támogatás állna rendelkezésre. Az Európai Unió csak a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RFF) keretén belül 2500 milliárd forintot nyújt Magyarországnak, amelynek 30 százalékát a tervek szerint éghajlatvédelemre kell fordítani (ebből az összegből a hazai lakásállomány 10 százalékát fel lehetne újítani, jelentős energiahatékonyság-növekedést eredményezve).
Ha tehát úgy akarjuk, mind uniós, mind állami oldalról lehetne rá forrás.
Nem elhanyagolható szempont, hogy a számos, a klímacélok megvalósulását célzó intézkedés közül az épületek (elsősorban pedig a lakóépületek) energiahatékony felújítása jár a legnagyobb társadalmi hasznossággal. Az épületenergetikai felújítások nyomán a háztartások energiaköltségei – tehát a lakhatás költségei – fenntartható módon csökkennek (miközben a rezsicsökkentés csak elfedi a problémákat). Ez a legalacsonyabb jövedelmű háztartások esetében (ezen belül is kiemelten az energiaszegénységben élők számára – Magyarországon a háztartások mintegy 10 százaléka sorolható ide) mindenképpen jelentős és hosszú távú életminőség-javulást eredményez.
A keresleti és kínálati oldali kihívások lehetséges megoldásainak mérlegelésekor fontos szem előtt tartani, hogy nincs univerzális megoldás az épületfelújításokkal kapcsolatos nehézségekre és akadályozó tényezőkre. A megoldások természetesen részben átfednek és kölcsönhatásban vannak egymással, hiszen egy dinamikusan működő épületfelújítási piac létrejöttéhez a keresletnek és a kínálatnak is növekednie kell, a kettőnek pedig össze kell érnie. Az alábbi ábra a kutatásban azonosított fő megoldási javaslatokat foglalja össze címszavakban.
Mitől és hogyan lehet tehát a Felújítási hullám sikeres?
Politikai döntéshozatali szinten a hatékony és sikeres szakpolitikai megoldások átfogóak, több szereplőt ösztönöznek, és több kihívást kezelnek egyszerre. A hosszú távú politikai stabilitás megfelelő bizalmat épít az épületfelújítási piac szereplői körében, növelve a befektetési kedvet. Ahhoz, hogy egy komplex felújítási program hatékonyan, kapacitáshiány és elakadások nélkül működhessen, a kormánynak megfelelő adminisztratív és technikai kapacitással kell rendelkeznie, hogy – egyebek mellett – figyelemfelkeltő kampányokkal segítse a felújítások megvalósulását, együttműködésre bírja a különböző érdekcsoportokat, feldolgozza a jelentkezéseket az EU-s és állami támogatásokra, ideális esetben pedig utánkövesse és mérje a felújítási programok elért eredményeit.
Nem alábecsülendő a helyi önkormányzatok szerepe a szakpolitikák tényleges végrehajtásában, mert bár megszülethetnek a döntések uniós vagy tagállami szinten, de a helyi önkormányzatok – a helyi közösséghez, a munkaerőhöz és a lakásállományhoz való szoros kapcsolódásaik révén – tudják a leginkább előremozdítani a felújítási hullámot.
Annak érdekében, hogy az épületállomány felújítása Magyarországon és más uniós országokban egyaránt növekedjen, az épületfelújítási szakpolitikáknak törekedniük kell a fent vázolt megoldások széleskörű elfogadtatására, végrehajtásuknak pedig tükröznie kell a piac különböző szereplőinek igényeit. A szakpolitikai lépések ennek megfelelő finomhangolása elősegíti a klímasemlegességi célok megvalósítását és az alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású, kevésbé energiaigényes épületállomány elérését, amely hosszú távon jelentős szerepet játszik majd a gazdaság szén-dioxid-mentesítésében.
