Szijjártó Péter éveken át előszeretettel hangoztatta, hogy egyre élesebb a verseny az országok között a befektetésekért – persze leginkább egy-egy beruházás bejelentése, alapkőletétele vagy átadása kapcsán, amikor maga az esemény mutatta, hogy „Magyarország jobban teljesít”. Ennek a küzdelemnek a részletei azonban ritkán válnak ismertté, legfeljebb arra tesznek utalást néha a vállalatok vagy a politikusok, hogy melyik ország volt még versenyben, és milyen tényezőket mérlegeltek. De az utóbbiaknál jellemzően nincs semmi meglepő, általában olyan dolgok kerülnek szóba, mint a jó infrastruktúra vagy a képzett munkaerő.
A beruházások pénzbeli támogatásával kapcsolatban – noha az összegek nyilvánosak – még kevésbé bőbeszédűek az érintettek. A kormány szerint az anyagi ösztönzés is szükséges ahhoz, hogy itt telepedjen le, bővítsen vagy fejlesszen az éppen szóban forgó vállalat, az utóbbi pedig nyilván nem fog azzal a nyilvánosság elé állni, hogy enélkül is ugyanazt a döntést hozta volna.
Pedig sok esetben ez a helyzet. Ahogy egy korábbi cikkünkben Dirk Wölfer, a Német-Magyar Kereskedelmi és Iparkamara kommunikációs vezetője elmondta, a szervezet felmérései azt mutatják, hogy a német cégek magyarországi beruházásait a támogatások csak kis mértékben befolyásolják.
A 2017-es konjunktúrajelentés szerint a cégek több mint négyötöde azt jelentette ki, hogy a támogatások egyáltalán nem, vagy csak csekély mértékben játszanak szerepet. Ennél sokkal fontosabb tényezők a munkaerőpiaci feltételek (képzettség, szakemberellátás, munkaerőköltségek) és más feltételek, mint például az infrastruktúra, a kiszámítható szabályozási környezet vagy az adórendszer állapota
– nyilatkozta akkor nekünk Dirk Wölfer.
Bár nem német, hanem dél-koreai cég, de ezt támaszthatja alá a Samsung SDI gödi beruházása is – legalábbis az Európai Bizottság értékelése szerint. Az elektromos autók számára akkumulátorokat gyártó üzem nagymértékű bővítését a magyar állam 108 millió euróval (mostani árfolyamon nagyjából 37 milliárd forint) akarja támogatni, de ehhez szükség van a bizottság engedélyére. Ez azonban nem megy egyszerűen, tavaly októberben a bizottság részletes vizsgálatot indított annak megállapítására, hogy a támogatás összhangban áll-e az uniós szabályokkal.
Erről sok újságcikk beszámolt, a történet folytatásától viszont nem, pedig innentől kezdve válik igazán érdekessé a történet, mert ez most azon ritka alkalmak egyike, amikor beláthatunk az állami támogatások kulisszái mögé. Április 3-án az EU hivatalos lapjában a bizottság nyilvánosságra hozta, hogy az addigi információk alapján hogyan vélekedik a támogatás megalapozottságáról, és felszólította Magyarországot észrevételek benyújtására.
A gödihez hasonló esetekben az állami támogatásnak nagy vonalakban az alábbi kritériumoknak kell megfelelnie, hogy átmenjen a bizottság szűrőjén:
A bizottság áprilisi állásfoglalásából az derült ki, hogy az első három feltétel teljesül, míg a negyedikkel már gondok lehetnek. Az ötödikkel pedig olyan nagy problémát lát a brüsszeli szervezet, ami miatt – ha a magyar kormányzatnak nem sikerül meggyőző bizonyítékokat felvonultatnia – teljes mértékben megtilthatja a támogatás kifizetését.
Kezdjük a negyedik ponttal. A Samsung SDI azt közölte a bizottsággal, hogy a támogatási igényének magyarországi beadása*2017. szeptember előtti két évben nem zárt be az Európai Gazdasági Térségben*EU-tagállamok, Svájc, Liechtenstein, Norvégia, Izland a támogatással megvalósítandóhoz hasonló üzemet, és a beruházás befejezését követő második év végéig sincs ilyen terve. Ezt a bizottság egy osztrák lap 2019. márciusi cikkére hivatkozva kérdőjelezi meg, amely szerint az ausztriai (stájerországi) Premstättenben a Samsung SDI felszámolja az akkumulátorcella-gyártó kapacitását. Ennek következtében száz munkahely szűnik meg, és a cikk szerint a munkavállalóknak ezt azzal indokolta az ottani cég vezetője, hogy az akkumulátorgyártást Magyarországon koncentrálja a csoport. Ez alapján a bizottság „nehezen kizárhatónak tartja”, hogy az áthelyezés és a bezárás nem áll ok-okozati összefüggésben.
Ha igazak a cikkben írtak, akkor mindenképpen furcsa, hogy miért írta a fentieket a Samsung SDI a bizottságnak. A leépített százfős létszám azonban nemcsak a bővítés után Gödre tervezett 4300 főhöz képest elenyésző, hanem annál is jóval kevesebb, mint amennyien a gyárban dolgoztak a bővítés előtt. Annak a részlegnek az elindításához nem kért támogatást a Samsung, így valószínűleg érvelhetne azzal, hogy a kicsi ausztriai tevékenységet a támogatott bővítés nélkül sem tartotta volna fenn.
Ennél azonban sokkal fontosabb az utolsó pont, a bizottság ugyanis lényegében azt állítja az áprilisi dokumentumban, hogy a Samsung egy fillér állami támogatás nélkül is a gödi beruházás mellett döntött volna. Ebből pedig – bár ezt a bizottság nem így írja le – az következik, hogy
a támogatás szükséges mértéke pontosan 0 euró.
A magyar kormány – nyilván a Samsungtól kapott információk alapján – azt írta a bizottságnak, hogy a szóban forgó beruházásért két helyszín versengett, Göd és a kínai Hszian, ahol szintén van már akkumulátorgyára a Samsung SDI-nek*vegyesvállalati formában, azaz ott is bővítésről lett volna szó. A koreai-magyar levezetés szerint Kínában az épületek felhúzása ugyan 22 millió euróval drágább lett volna, a gyártáshoz szükséges gépeket és berendezéseket viszont ott 237 millió euróval olcsóbban be tudták volna szerezni. A különbségből 42 millió eurót faragnak olyan magyar előnyök, mint az alacsonyabb társasági adó és a célpiacok közelsége, de Hszian választása így is elvileg 173 millió euróval kedvezőbb lett volna. Az érvelés szerint a 108 milliós magyar állami támogatás (ígérete) tette lehetővé, hogy a Samsung SDI mégis Göd mellett döntsön, a két összeg között megmaradó 65 milliós különbséget pedig saját zsebből kigazdálkodja a cég.
Ebbe a levezetésbe az Európai Bizottság egyetlen ponton „kötött bele”, de a legfontosabbon. Szerintük ugyanis a Samsung – a részletesen felvonultatott érvek ellenére – eleve tudta, hogy nem Európában fogja beszerezni a gépeket és berendezéseket, hanem Dél-Koreából hozza. Ráadásul – ezt a vállalat is elismerte – nemcsak itt nem sikerült megfelelő beszállítókat találni, hanem Kínában sem, vagyis az összehasonlítás mindkét fele sántít. Ha pedig így is, úgy is Dél-Koreából jönnek a gépek, akkor csak a Kínához képest nagyobb magyarországi szállítási költséggel jogos számolni. Ez viszont nem több 35-45 millió eurónál, ennek nyomán viszont nemcsak eltűnik a gödi mínusz, hanem 20-30 millió eurós pluszba lendül.
A bizottság szerint három további érv is gyengíti a kínai beruházási helyszínnel számoló forgatókönyv hitelességét:
A bizottság összegzése szerint „az eljárás e szakaszában úgy tűnik, hogy a beruházás Magyarországon történő megvalósítását nem lett volna szükséges állami támogatással ösztönözni”. Az ügynek persze még nincs vége, a koreai/magyar észrevételek talán meggyőzhetik a bizottságot – de az biztos, hogy ez nem lesz könnyű.
A vita kimenetelétől függetlenül az a veszély valószínűleg nem fenyeget, hogy támogatás híján a Samsung SDI kivonulna, de a beruházás visszafogása sem tűnik valószínűnek. Sem a bizottsági vizsgálat tavaly októberi kezdete, sem az áprilisi álláspont megjelenése után nem látott napvilágot erre utaló információ. A Samsung SDI idén július elején leadott 2019-es, de idei fejleményeket is taglaló beszámolójában sem utalt erre semmi.
Vagyis, ha nem történik valami váratlan fordulat, könnyen elképzelhető, hogy az Európai Bizottság spórol Magyarország számára 37 milliárd forintot. Ez nem jelentéktelen összeg, a kormány például 35 milliárdot vár attól, hogy az önkormányzatoktól idén elvonja a gépjárműadó-bevételt, mert a koronavírus-járvány miatt kell a pénz a költségvetésbe. Ha pedig a Samsung SDI az állami milliárdok nélkül is megvalósítja az eredeti tervek szerint a beruházását, akkor az egy erős jel lesz arra, hogy tényleg ideje lenne alaposan átgondolni a fajlagosan egyre drágább magyar támogatási rendszert.
Közélet
Fontos