Sokakat felbosszant, ha valaki nem tartja be a szabályokat, legyenek azok kőbe vésve, vagy csak a jóérzésre bízva. Gondolhatnánk azt, hogy a harag egy kontraproduktív, romboló érzelem, de a viselkedési gazdaságtan tapasztalatai szerint kifejezetten hasznos kimenetele is lehet, ha valakit felbosszant a morális normák megszegése.

Van egy játék, amit előszeretettel használnak a viselkedési kutatók: az egyik játékos eldöntheti, hogy egy meghatározott összegből mennyit ad át a másiknak. Az átadott pénz megsokszorozódik, majd erről az összegről dönthet a második játékos, hogy mennyit ad vissza. Az egyik egyensúly és az igazságosnak vélt kimenet, hogy az első játékos átadja az teljes összeget, ez megsokszorozódik és a második játékos visszaadja a felét, így mindenki jól jár.

Ugyanezt a játékot használta Erik W. Thulin és Cristina Bicchieri egy kísérletkben, de itt a résztvevőket egy harmadik, semleges megfigyelő szerepébe bújtatták. Nekik csak annyit mondtak, hogy most megfigyelhetik, ahogy a másik két ember játssza a játékot, ahol az átadott pénz megnégyszereződik. Minden esetben az volt a játék kimenete, hogy az első játékos mindent átadott a másodiknak, majd az semmit sem adott vissza. Végül a megfigyelő dönthetett, hogy ad-e pénzt az első játékosnak.  

A játéknak azonban két verziója volt. Az egyik esetben a megfigyelőnek azt mondták, hogy nem a második játékos döntése, hogy nem ad vissza semmit, hanem egy gépen múlik a dolog, amely véletlenszerűen jut erre a kimenetelre. A másik esetben azt mondták, hogy a második játékos döntött így. Ezen kívül azt is megmérték, hogy a megfigyelőként résztvevő emberek mennyire hajlamosak feldühödni az igazságtalanságokon.

Az eredmények azt mutatják, hogy akik hajlamosabbak erre, azok több pénzt adtak az első játékosnak abban az esetben, amikor a másik döntése volt, hogy az nem kapott pénzt. A véletlen játékban azonban nem mutattak ki ilyen összefüggést.

Ez már önmagában is azt mutatja, hogy  

akiket dühít az igazságtalanság, azok ezt sokszor a károsult megsegítésével vezetik le.

Egy további kísérletben ennél is közelebbről vizsgálták meg ezt a kapcsolatot.

Ebben egy videót mutattak a résztvevőknek, mielőtt lejátszották velük a fenti játékot. A résztvevők felének egy olyan videót mutattak, amelyben egy gyereket csúfolnak – ez bevett módszer arra, hogy morális igazságtalanság miatti dühöt váltsanak ki a résztvevőkből. A többieknek csak egy semleges videót kellett megnézniük.

Akik a gyerekről szóló videót nézték meg, azok jóval nagyobb kompenzációt adtak az első játékosnak (akinél ezúttal sem maradt pénz), akkor is, ha véletlen miatt, és akkor is, ha a másik játékos döntése miatt alakult így. Ez szintén azt mutatja, hogy az igazságtalanság érzete hat arra, hogy mennyire szeretnék segíteni az emberek az igazságtalanság áldozatát.  

További kísérletekkel pedig azt is megmutatták a szerzők, hogy amikor valamilyen norma megszegéséről van szó, akkor 

nagyobb motivációt ad a düh, mint az empátia az áldozat megsegítésére.

Így szerintük érdemes újragondolni, hogy milyen érzelmekre akarnak hatni az adománygyűjtők, amikor olyan károsultaknak gyűjtenek, akik mások igazságtalansága miatt kerültek hátrányos helyzetbe.  

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet igazságtalanság kísérlet kísérleti közgazdaságtan viselkedési közgazdaságtan Olvasson tovább a kategóriában