2017 egyik legnagyobb visszhangot kiváltó és legsokkolóbb tanulmánya a rovarvilág pusztulásáról szólt. Nem egy nagy presztízsű tudományos folyóiratban jelent meg egyetemi kutatóktól, hanem egy kis német társadalmi szervezet, a krefeldi rovartani egyesület tagjai írták. Erejét pedig az adta, hogy évtizedekre visszamenő mérésekkel támasztott alá egy addig jobbára csak érzékelt jelenséget.

A rovarvilág pusztulására már évtizedekkel korábban is felfigyeltek személyes tapasztalatokon keresztül. Többen észlelték, hogy egyre kevésbé borították a szélvédőket az elütött rovarok, az utcai lámpák környékét egyre kevésbé lepték el lepkék vagy biciklizés közben egyre kevesebb élőlényt sodor az arcukba a menetszél.

A harmincas évek magyar sztárköltője, Faludy György önéletrajzi könyvében^*A Pokolbéli víg napjaim után című könyvben. arról írt, hogy már az ötvenes években felfigyelt a környezeti változásokra:

A Városligetben, ahol fiatal koromban naponta játszottam vagy jártam, kifogytak a bogarak és nagy éjjelilepkék sincsenek többé, melyek a háború előtt szinte minden éjszaka berepültek a kivilágított szobákba. Régi fényképeken csak úgy, mint emlékezetemben, a fák tömör, sötétzöld foltoknak tűntek. Ezúttal a legtöbben átlátszott az ég vagy a napfény; sokkal kevesebb levél nőtt rajtuk (…) A dunántúli apróbb vizekből és patakokból (…) kihaltak a rákok. Mindezt kevesen vették észre, és ha igen, nem tulajdonítottak néki nagy jelentőséget. Magam sem voltam biztos, hogy múló jelenséget vagy a pusztulás tragikus folyamatát észlelem-e, és ha igen, úgy mikorra válik veszedelmessé. Mindenképpen igyekeztem elfelejteni.”

Ahogy a New York Times két évvel ezelőtti cikke bemutatta, számszerű adatok híján azért is nehezen nyomon követhető egy ilyen folyamat, mert minden generáció legfeljebb a gyerekkorából tud kiindulni. Hiába pusztul folyamatosan az élővilág, mindenki számára az jelenti a normát, amit a szocializációja folyamán megtapasztalt.

Erre a jelenségre mutatott rá egy példával egy amerikai tengerbiológus, aki több évtized különbséggel készült fényképeket nézett át halfogásokkal pózoló floridai horgászokról.

Az idő előrehaladtával a halak egyre kisebbek lettek, de a mosoly a horgászok arcán nem változott

– mondta Loren McClenachan.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkElőször a fenyő, utána a bükk is eltűnik Magyarországról, egyre nagyobb lesz a sztyeppAz ország legnagyobb összefüggő erdőségét kezelő erdészet szerint szembetűnőek a klímaváltozás jelei, és le kell számolnunk a hegyvidéki fenyves varázsával.

Ami tehát a gyerekkorunkban normának tűnhetett, már az sem adhatta vissza az élővilág eredeti gazdagságát. Egy kanadai újságíró, J.B. MacKinnon könyvében azt próbálta meg körüljárni, hogy milyen lehetett az élővilág a jelentős mértékű emberi beavatkozás előtt.

Kutatásai során talált korabeli beszámolókat hajókat feltartóztató halrajokról, Dél-Franciaországban élő oroszlánokról, a Temze torkolatánál lévő rozmárokról vagy olyan madárrajokról, amelyek három napon át vonultak egy adott hely felett. Ausztráliában, Sydney közelében csoportokban úszó ámbrásceteket lehetett látni déltől napnyugtáig, a Csendes-óceánban kenuzók pedig attól tartottak, hogy a ficánkoló lazacok elárasztják a hajójukat vízzel.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEgyre gyakoribbak az inváziós rovarok MagyarországonAz elmúlt húsz évben annyi idegenhonos rovart észleltek, mint az azt megelőző 110 évben összesen. A klímaváltozás és a világkereskedelem a jelenség két fő oka.

Ezek a példák látványosan szemléltetik az élővilág megváltozását a jellemzően nagytestű, mindenki által ismert emlősökön keresztül, amelyek ugyanakkor a biodiverzitás szempontjából nem feltétlenül a legfontosabb fajok. Az élelmiszerlánc és az élővilág alapját ugyanis a rovarok képezik, amelyeknek nélkülözhetetlen szerepe van a növények beporzásában, a szerves hulladék lebontásában, az ökoszisztémák alapvető működésében.

A rovarok számosságban is az élővilág legjelentősebb szereplői. Több mint egymillió rovarfajt azonosítottak, szemben a hatezer emlőssel és a 18 ezer madárfajjal. A rovarok biomasszája háromszor akkora, mint az embereké és harmincszorosa a vadon élő emlősökének.

Hogy mégis mennyire keveset tudunk rólunk, jól szemlélteti, hogy egyes becslések szerint a rovarfajok 80 százalékát még nem is azonosították. Amellett, hogy ennyire keveset tudunk a rovarokról, és nehézkes mérni a természetben betöltött méretüket, még a mindennapi életben is jobbára csak a vesződséget látjuk a velük való interakciókból, így a rovarvilág drámai pusztulása lényegében teljesen láthatatlanul ment végbe.

A német közszolgálat filmje a pusztuló rovarvilágról.

A cikk elején említett tanulmány pedig éppen amiatt szólt nagyot, mert számszerűsítette a pusztulás mértékét. Egy helyi önkéntes rovartani egyesület 27 évre visszamenő saját gyűjtései alapján állította azt, hogy a környékbeli repülő rovarok mennyisége 75-87 százalékkal csökkent az első mérésekhez képest.

A tanulmányt készítő rovartani egyesületet egy kisebb német városban, a 230 ezres Krefeldben alapították 1905-ben. Az első esetleges asszociáció ellenére a rovartani egyesület jóval több hóbortos lepkegyűjtők amatőr társulásánál.

Több mint 600 négyzetméteren tárolják a több mint száz éve gyűjtött és katalogizált rovarokat. Van például egy 31 kötetből álló sorozatuk a közép-európai bogarakról vagy egy 400 oldalas gyűjtésük egy hatvan éven át kutatott pókfajról. Bár a társulat önkéntes alapon működik, részben biológiával vagy földtudománnyal foglalkozó tudósból áll, és átfogó  ismereteket halmozott fel az elmúlt évtizedekben.

Riport a rovartani egyesületnél a tanulmány megjelenése után.

A New York Times helyszíni riportja alapján a társaság a látszatát is igyekezett kerülni, hogy amatőr hobbistaként állítsák be őket.

Azt gondoljuk, hogy a természet és a biodiverzitás pusztulására rámutató részletek a fontosak, nem pedig az entomológusok^*rovartannal foglalkozó kutató élettörténetének a részletei (…) Mi akkor szoktunk élettörténeteket összegezni, ha valaki meghal

– hárította el ismétlődően a társaság egyik vezetője a hátterükre vonatkozó kérdéseket.

A társaság 1982 óta helyez ki rovarfogó hálókat kutatási célból. A mai napig ugyanolyan sátorra emlékeztető hálókat raknak ki ugyanazokra a helyekre, így összehasonlítható módon tudják nyomon követni a rovarvilág alakulását^*Bár az Economist szerint az adatokra nem lehet klasszikus longitudinális kutatás eredményeként tekinteni, mivel a 63 mintavételi hely felén nem ismételték meg évente az adatfelvételt.. A csapdába került valamennyi rovart alkoholban konzerválva azóta őrzik, így pontos képet kaphatunk arról, hogy Krefeld környékén hogyan változott a rovarok mennyisége (és megoszlása is, bár azt erőforráskorlátok miatt nem elemezték).

A társaság tagjai 2013-ban figyeltek fel arra, hogy az egyik csapdahelyen 80 százalékkal kevesebb rovart gyűjtöttek be 1989-hez képest. Ezt követően kezdték el a többi mintavételi hely adatait is összesíteni. Összesen 63 helyen elhelyezett csapda és 17 ezer mintavételi nap összesítése jelent meg az idézett dolgozatban, amely szerint 27 év alatt 75 százalékkal csökkent a mintavételi helyeken a rovarpopuláció, a nyári csúcsidőszakban pedig 82 százalékkal^*Bár az Economist szerint az adatokra nem lehet klasszikus longitudinális kutatás eredményeként tekinteni, mivel a 63 mintavételi hely felén nem ismételték meg évente az adatfelvételt..

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkNyakunkon a valaha volt legnagyobb migrációs hullámA klímaváltozás miatt egyre több ellehetetlenülő földműves kényszerül városi nyomornegyedekbe. Ötven éven belül kétmilliárd ember otthona válik élhetetlenné.

Ha nem is ennyire összetett módon, de a világon számos hasonló felmérést végeztek el hasonló végeredménnyel. Egy New York-i biológus, Brad Lister újabban azt kutatja, hogy az egyik Puerto Rico-i esőerdőben milyen változásokat hozott el a 2,2 Celsius-fokos hőmérséklet-növekedés.

Le voltunk sokkolva. Nem hittük el az eredményeket. Emlékszem, hogy a hetvenes években még mindenhol pillangók voltak eső után. Amikor 2012-ben visszatértem, alig láttam párat

– mondta Lister az Economistnak.

A tudós ekkor megismételte a hetvenes években végzett méréseit, és arra jutott, hogy negyven év alatt szinte eltűnt a rovarvilág (bár van olyan tanulmány, amely szerint a hurrikánok állnak a jelenség mögött, nem a klímaváltozás, bár a hurrikánok intenzitására is hatással van a klímaváltozás).

Egy több évtizedre visszatekintő adatgyűjtés alapján a Nagy-Britanniában élő lepkefajok több mint felének esett az egyedszáma, a harmadának több mint 40 százalékkal. Az Egyesült Államokban a pompás királylepkék egyedszáma húsz év alatt kilencven százalékkal esett. A mezőgazdaságban a beporzás miatt fontos szerepet játszó rozsdafoltos dongót veszélyeztettnek minősítették az USA-ban, mert 87 százalékkal csökkent a populációja szintén húsz év alatt.

Az eddigi legkiterjedtebb globális kutatás 2020-ban jelent meg, és a tanulmány fő állítása szerint az elmúlt harminc évben 25 százalékkal csökkenhetett a rovarok száma. Európában különösen látványos a visszaesés, amit a tanulmány sokkolónak nevezett. Hasonló kutatások alapján a lepkefajok, bogarak, méh- és darázsfajok nagyjából felének csökken a populációja, összességében a rovarfajok több mint harmadát veszélyezteti a kihalás.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA balatoni vaddisznó-invázió csak a kezdete az ember-vaddisznó konfliktusnakVilágszerte egyre nagyobb probléma a városokban feltűnő vaddisznók inváziója. Magyarországon is látványosan elszaporodtak, és a legveszélyesebb állatok közé tartoznak.

A rovarvilág eltűnését valószínűsíti, hogy számos rovarevő madárfaj egyedszáma is jelentősen lecsökkent. A francia termőföldeken a fogoly madarak száma 80 százalékkal csökkent, a csalogányok és vadgerlék száma pedig 50-80 százalékkal.

Az állatfajok évtizedek óta tartó kihalása alapvetően az emberi tevékenységre vezethető vissza. Hogy a Földön mennyire átvettük az uralmat az élővilág felett, jól szemlélteti, hogy az emlősök biomasszájának 36 százaléka mára emberekből áll, 60 százaléka pedig (részben nyomorúságos körülmények között tartott) háziállatokból. Egy kutatás szerint a vadon élő emlősök száma több mint 80 százalékkal csökkent az elmúlt évtizedekben.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkHa felhagynánk az értelmetlen fűnyírással, azzal az ember és a természet is jól járnaA rendszeres fűnyírás, kaszálás csak esztétikai szempontokat szolgál az utak mentén, miközben ökológiai szempontból kifejezetten káros.

A mostani kihalási hullám hátterében is elsősorban a klímaváltozás, a növényvédőszerek használata, a fényszennyezés és az életterek zsugorodása áll. Az ökoszisztémákat már 1-2 Celsius-fokos változás is alapvetően befolyásolja. A világ számos pontján hozott már látványos változásokat a melegedő éghajlat. Ezt a jelenséget járta körbe A hatodik kihalás című Pulitzer-díjas könyvében Elizabeth Kolbert.

A szerző érzékletes példákkal mutatja be a világ különböző pontjairól, hogy a klímaváltozás hatására mennyire megváltozott az élővilág. Többek között azt járja körbe, hogy egy rejtélyes gomba miatt egy évtized alatt látványosan megritkult egy békafaj egy panamai esőerdőben, hogy az olasz partoknál hogyan pusztítja az élővilágot a víz savasodása, vagy hogy az egykor mezőgazdasági kártevőként számon tartott szumátrai orrszarvú hogyan sodródott a kihalás szélére.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA magyar mezőgazdaságot az elsők között száríthatja el a klímaváltozásA déli országok mellett a Kárpát-medence van leginkább kitéve a klímaváltozásnak Európában. A szárazság várhatóan harmadával csökkenti a termésátlagokat. 

A természet ostrom alatt áll, és a legtöbb biológus egyetért azzal, hogy a világon elindult a hatodik kihalási hullám

– olvasható egy pár hónapja megjelent, 12 tanulmányból álló tudományos összegzésben, amely az egyik legnívósabb tudományos folyóiratában (PNAS) jelent meg.

A tanulmányokból többek között az derül ki, hogy számos rovarfaj egyedszáma 1-2 százalékkal csökken évente.

Évtizedenként 10-20 százalékkal csökken az állatok száma, és ez egészen rémisztő. Szétrombolják az élet alapját

– mondta a The Guardiannek a tanulmányok egyik vezető szerzője, David Wagner.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEljött az idő, hogy pánikba essünk az éghajlatváltozás miattMegjelent egy könyv, ami szerint nagyon racionális rettegni az éghajlati katasztrófa miatt, mert a mi életünket is ketté fogja törni. Nehéz vitatkozni vele.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet állatvilág élővilág kihalás klímaváltozás rovar üvegház Olvasson tovább a kategóriában