A nyugdíjrendszer fenntarthatatlansága és a várható élettartam növekedése miatt a nyugdíjkorhatár is egyre inkább kitolódik a fejlett országokban. Ennek azonban nemcsak pénzügyi következményei vannak, hanem egészségi hatással is van a dolgozókra.
Mateo Picchio és Jan von Ours holland adatokat vizsgálva arra volt kíváncsi, hogy milyen mentális és fizikai egészségi hatásai vannak a nyugdíjba vonulásnak. Ha ugyanis a nyugdíjas lét egészségjavulást hoz magával, akkor a folyamatos nyugdíjkorhatár-emelés jóléti csökkenést von maga után.
Egy olyan módszert használtak a nyugdíjazás hatásának mérésére, ami kiszűri azt, hogy milyen körülmények miatt döntenek a nyugdíjba vonulás mellett a dolgozók. Ezzel elkerülik azt, hogy olyan tényezők befolyásolják az egészséget, ami a dolgozók döntését is meghatározza. Például ne azért mutasson romlást az egészségi állapot, mert a beteg emberek választják a nyugdíjba vonulást; vagy pont fordítva, azok, akiknek unokái születnek, ami önmagában javítja a mentális egészségüket.
Ez a módszer a nyugdíjkorhatárt még el nem érőket és a korhatárt pont átlépőket hasonlítja össze, azt feltételezve, hogy ők nagyon hasonlóak egymáshoz, ezért a háttérben meghúzódó tényezők és döntések nem befolyásolják az egészségi állapotukat. Ezen kívül külön elemezték a házas és az egyedülálló dolgozókat, ráadásul a házasok esetén a házastárs egészségét is vizsgálták.
Az egyértelműen látszik, hogy a nyugdíjba vonulás valószínűsége, bár folyamatosan nő az emberek korával,
nagyon megugrik, amikor a dolgozók elérik a nyugdíjkorhatárt.
Ez a hatás nem olyan erős a párkapcsolatban élő nőknél, de rajtuk kívül mindenkinél 90 százalék fölé ugrik a valószínűsége, hogy a nyugdíjat választja, amikor eléri a hivatalos korhatárt. Ez is mutatja, hogy a hollandoknál ritka a korai nyugdíj, viszont a korhatár elérésénél a legtöbben a nyugdíjat választják. *Sok cégnél ki van kötve, hogy addig szól a munkaviszony, amíg el nem érik ezt az életkort.
Ami viszont fontosabb, hogy az adatok szerint
a nyugdíjba vonulás után a házas férfiaknak és feleségeiknek is javul a mentális egészsége.
Ez a hatás erős és szignifikáns, és ugyanúgy igaz az – önbevallással felmért – fizikai egészségükre is. Velük ellentétben azonban az egyedülálló férfiaknak nagyon erősen romlik a mentális és a fizikai egészsége is azután, hogy nyugdíjba mennek. Míg a házas férfiaknak nagyjából 20-30 százalékponttal javul a mentális egészsége, az egyedülállóké 40 százalékponttal csökken. Ez főleg annak tulajdonítható, hogy náluk nagyon megnő a magányosság érzése.
A nőknél, függetlenül attól, hogy házasok-e vagy egyedülállók, nem jelentkezik szignifikáns változás a mentális vagy fizikai egészségben, és a házastársaiknak sem befolyásolja az életét, hogy a párjuk nyugdíjba vonul.
Ebből az látszik, hogy nagyon változatos a nyugdíjba vonulás hatása nemtől és élethelyzettől függően, ezért nehéz megmondani, hogy a nyugdíjkorhatár kitolása milyen társadalmi, egészségügyi hatással jár. Az egyedülálló férfiak jólétét növelheti, ha későbbre tolódik a nyugdíjba vonulás, de rajtuk kívül másoknak nem kedveznek ezek a változások, így a pénzügyi elemzések mellett ezt is figyelembe kell venni, amikor a korhatár emelése mellett döntenek.
