Hírlevél feliratkozás
Hajdu Miklós
2019. április 22. 12:00 Élet

Egy újságíró kipróbálta, milyen egy hétig Google nélkül élni

Mára szinte alig van olyan, a hétköznapok során felmerülő kérdés, amire ne lehetne pillanatok alatt választ találni a Google jóvoltából. Az amerikai cég 1998 óta egyre több szolgáltatással vonzza magához az információ után kutató felhasználókat, persze jókora hirdetési bevételért cserébe. Bizonyos szakmák esetében ráadásul gyakorlatilag munkaköri előírássá vált az internetes keresők használata – tökéletes példa erre az újságírás. Éppen ezért volt nagyon merész az a vállalás, amit Tim Dowling, a Guardian újságírója tett: az emailezést leszámítva egy hétig nem használt egyetlen olyan szolgáltatást sem, amit a Google nyújt. Tehát az internetes keresőtől kezdve az online térképeken át a videómegosztóig mindenről lemondott.

A problémák azzal kezdődtek, hogy Dowling két éve költözött új környékre, és ekkor már régóta a Google térképére hagyatkozott a mindennapokban. Amikor hétfő reggel azon tűnődött, hogy hogyan éri el a leggyorsabban aznapi úticéljait, rájött, hogy csak halvány elképzelései vannak a város utcahálózatáról, úgyhogy felkeresett egy könyvesboltot, ahol egy nyomtatott térkép megvásárlásával kezdte a napot. Az aznapi célok között szerepelt a könyvtárlátogatás is, ahova a Google előtti időkben az újságírók is gyakran jártak, csakhogy a városatlasz a címek megtalálásában még segít, de abban már nem, hogy hol vannak a könyvtárak, mekkorák és meddig vannak nyitva. Végül Dowling hazafelé menet a kerületi könyvtárba ugrott be, amiről egyrészt kiderült, hogy nagyon kicsi, másrészt pedig meglepődve tapasztalta, hogy a látogatók nagy része a könyvek helyett a Google-t bújja.

Másnap reggel az újságíró otthonról dolgozott, ahol a Google helyett azok a szakkönyvek, szótárak és lexikonok álltak csak a rendelkezésére, amelyeket még több mint húsz éve vásárolt meg. Kénytelen volt tehát felidézni, hogy a kilencvenes évek végén hogyan végezte a munkáját, amikor a CD-n kiadott enciklopédiák a legmodernebb információkezelési megoldások közé tartoztak. Közben pedig olyan kérdéseken gondolkodott, hogy miképp iratkozhatna be a központi könyvtárba, és próbálta észben tartani húszéves fia előző esti tanácsát:

Bízz abban, hogy valaki más tudja.

Szerdán Dowling egy fotós kollégájával járta London belvárosát, akit egyrészt alig tudott visszatartani attól, hogy megnézze a telefonján az útvonalat, látva az újságíró küzdelmét a papírtérképpel. Másrészt folyamatosan olyan kérdésekkel bombázta, amelyeket egyébként a Google-be ütött volna be – például, hogy tudja-e véletlenül, hol lehet a könyvtári beiratkozást elintézni. Este pedig a feleségével tervezett moziba menni, amit végül is a telefonos tudakozó igénybevételével tudott megszervezni (igaz, itt az operátor valószínűleg a Google-t használta): megszerezte a mozi telefonszámát, majd telefonon még jegyet is tudott foglalni, miután kétszer is felmondták neki a műsort.

Csütörtök reggel végre úgy tűnt, hogy megoldódik a könyvtárazás kérdése, a helyi kis könyvtárban Dowling véletlenül talált egy brosúrát az ország összes hasonló intézményéről, méghozzá címekkel. A prospektus és a városatlasz segítségével ki is nézte a legközelebbi nagyobb könyvtárat, amit végül kisebb-nagyobb nehézségek árán meg is talált. A bejárati ajtón kifüggesztett felirat azonban arról tájékoztatta, hogy a bejutáshoz augusztusig várnia kell, méghozzá felújítás miatt. Másnap, ismét a számítógépe előtt ülve már teljesen haszontalannak érezte magát Dowling a munka szempontjából, de a hétköznapi magánügyeivel is csak nehezen jutott előre a telefonos ügyfélszolgálatok útvesztőiben.

A hét végére belátta, hogy – az ő életében legalábbis – gyakorlatilag megkerülhetetlenek azok a szolgáltatások, amelyeket a Google is nyújt.

Az elmúlt napok nagy részét bizonytalankodva, elveszve töltötte, miközben a problémáit pillanatok alatt megoldhatta volna néhány internetes kereséssel. Ugyanakkor nem csak olyan kellemetlenségek érték váratlanul, mint a hónapokra bezárt könyvtár, amiről bizonyára tájékozódhatott volna előre az interneten. Rengeteg pozitív meglepetésben is része volt: a kedves és váratlanul segítőkész idegenekkel való érintkezések mellett például véletlenül talált egy boltot a városban, ahol meg tudta venni jó áron azt a kabátot, amit még az előző héten kinézett az interneten, és valószínűleg online meg is vette volna drágábban, ha újra rákeres a Google-ön. Az állandó internetezés pedig a figyelem folyamatos megosztásával jár, aminek a káros hatásaira – például arra, hogy egyre kevésbé képesek az emberek elmélyülni valamiben -, szintén ráérzett Dowling ebben a néhány napban.

Élet google google maps internet internetfüggőség Olvasson tovább a kategóriában

Élet

Stubnya Bence
2019. november 14. 11:33 Élet

A Wizz Air-vezér nekiment a nyugat-európaiaknak és a Lufthansának

Váradi József szerint a hagyományos légitársaságok üzleti modelljét jogosabb fenntarthatósági alapon kritizálni, mint a fapadosokét. A nyugati kritikusok pedig képmutatóak.

Avatar
2019. november 13. 17:15 Élet

Volt, amikor Magyarország nem kicsinek, hanem nagyhatalomnak képzelte magát

A nemzethalál réme és a nagyhatalmiság délibábja között csapongott a magyarok önértékelési zavara.

Avatar
2019. november 12. 15:12 Élet

Magyarország kis ország?

Megkérdeztük Dragomán Györgyöt, Somogyi Zoltánt és Ungváry Krisztiánt, hogy mi jut eszébe arról, hogy Magyarország kis ország. A következő napokban az ő írásaik jelennek meg.

Fontos

Bucsky Péter
2019. november 13. 06:48 Közélet

Budapesti behajtási díj helyett megcsinálta a kormány a kihajtási díjat

Annyit keres a kormány a fővárosi és agglomerációs autókon, amit a főváros a dugódíjból tervezne beszedni. Utóbbitól mégis félnek.

Jandó Zoltán
2019. november 12. 11:44 Adat

Magyar orvosok ezrei, nővérek tízezrei hagyják el a pályát vagy az országot

Az orvos és nővérhiányt bevándorlókkal sem tudjuk kezelni, és nem azért mert erre ne lenne igény, hanem mert a nővérek például szinte mindenhol jobban keresnek.

Fabók Bálint
2019. november 12. 06:51 Élet

Megnéztem két szelektív hulladékkezelőt, és alig hittem el, amit láttam

Hiába szelektálunk gondosan, a műanyaghulladék csak néhány típusa hasznosul újra. A joghurtos pohár, a zacskó vagy az ételhordó doboz sem ilyen.